A magyar kormánypárti szavazók inkább a republikánusok elnökjelöltjét, mint Kamala Harrist látnák a Fehér Házban, az ellenzékiek szavazók esetében ez fordítva igaz.
Ahogy az amerikai társadalom, úgy a magyarok is megosztottak a keddi amerikai választások kimenetelét illetően. A szűk többség inkább Trump, mint Harris győzelmét tartja valószínűnek és a magyar érdekek szempontjából is inkább a volt elnök, mint a jelenlegi alelnök győzelmét tartanák kedvezőbbnek. Az elnökválasztás megítélését alapvetően meghatározzák a magyar belpolitikai törésvonalak: míg a kormánypárti szavazók szinte egyöntetűen Trump mögött sorakoznak fel, addig az ellenzéki szavazók Harris győzelmének örülnének. Többek között ezek a főbb megállapításai annak az országosan reprezentatív kutatásnak, amelyet az Opinio Institute készített a Euronews megbizására.
Közepes mértékben mozgatták meg a magyar választókat a keddi (pontosabban a nagyszámú korai szavazó miatt a kedden záruló) amerikai elnökválasztások: a teljes 16 év feletti magyar népesség 13%-a nyilatkozott úgy, hogy folyamatosan követte a kampányt, míg egy további 21% is több cikket elolvasott a témában. A döntő, közel kétharmados többség azonban vagy maximum szalagcímek szintjén követte az eseményeket (37%), vagy egyáltalán nem követte az amerikai kampányt (28%).
A győzelmi esélyeket illetően a prognózisoknak megfelelően Donald Trump vált az elnökválasztás esélyesének a kampányhajrában: A volt elnök győzelmére a magyarok 35%-a, míg a jelenlegi alelnök győzelmére 27% számít (37% nem tudja megítélni az eséyeket). A győzelmi várakozásokban már tisztán megjelenik a magyar belpolitikai törésvonalakba illeszkedő demokrata-republikánus ellentét. Míg a kormánypárti szavazók 71%-8% arányban várják Trump győzelmét Harris-el szemben, addig a Tisza-szavazók körében közel fordított, 16%-60% ez az aránypár.
Hasonlóan éles véleménykülönbségek jelennek meg annak tekintetében, hogy Magyarország, illetve Európa érdekét melyik elnökjelölt győzelmével azonosítják a magyarok. Ahogy az esélyeket illetően, itt is inkább Trumpnak adja a képzeletbeli voksát a magyar közvélemény relatív többsége: a válaszadók 30%-a szerint inkább jó lenne Magyarország számára Trump második elnöksége és csak 25% szerint lenne inkább rossz. Harris esetében azonban fordított aránypárról beszélhetünk, ugyanis Harris győzelme csak 18% szerint lenne poziív, míg 22% szerint lenne negatív az ország számára. Fontos azonban kiemelni, hogy Harris esetén a döntő többség (60%) vagy közömbösnek ítéli meg a győztes személyét, vagy nem tud állást foglalni a kérdésben, vélhetően a demokrata elnökjelölt relatív alacsony ismertsége miatt a magyar választók körében. Trump esetén valamivel szókimondóbbak az emberek: 17% szerint lenne csak közömbös az ország számára Trump második elnöksége és 28% nem tudja megitélni a kérdést.
Érdekes diszkrepancia mutatkozik meg annak tekintetében, ha az elnökválasztások eredményének európai hatásáról kérdezzük a válaszadókat Magyarország helyett. Az Európára gyakorolt hatás terén ugyanis már Harris a “befutó”, ugyanis az ő esetében 29%-18% arányban a pozitív hatás és Trump esetében 37%-24% arányban a negatív hatás került többségbe. E diszkrepancia pontos okairól csak találgatni lehet, annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a magyar választók jelentős része Magyarország érdekeit nem azonosítják Európa érdekeivel, sőt kifejezetten érdekellentétet vélnek felfedezni a kettő között.
A viszonylag kiegyenlített támogatói táborok mögött éles különbségek húzódnak meg a magyar belpolitikai törésvonalak mentén. A kormánypárti szavazók döntő többsége szerint Trump győzelme mind Magyarország (68%), mind Európa számára (59%) pozitív hatással lenne, addig a Tisza-szavazók esetén fordított a képlet: 44%-uk szerint Magyarország számára Harris győzelme lenne pozitív, Európára nézve pedig 59%-uk látná a jelenlegi alelnök győzelmét pozitívnak. Hasonlóan Harris-párti arányok bontakoznak ki az egyéb ellenzéki pártok táborában, de a pártnélküliek körében inkább a közömbös és a “nem tudom megítélni” válaszok kerülnek többségbe.
Ismét csak Trumpban bíznak inkább a magyarok, ha a világban dúló fegyveres konfliktusok (orosz-ukrán háború és Izrael háborúi) lezárása a kérdés. Míg 33% szerint inkább Trump győzelme, csak 16% szerint inkább Harris győzelme segítene véget vetni a fegyveres konfliktusoknak. E kérdésben még a Tisza- és az egyéb ellenzéki szavazók is bizonytalanok: ugyan többen várják Harris-től a háborúk lezárását mint Trump-tól, döntő többségük (több, mint kétharmaduk) szerint a választás vagy nem fogja befolyásolni a háborúk kimenetelét, vagy nem tudják megítélni a kérdést. Ezzel szemben a kormánypárti szavazók ebben a kérdésben is „fegyelmezett” Trump-pártiak: 70%-uk szerint Trump győzelme segítene inkább elhozni a békét, ami feltehetően nem független a magyar miniszterelnök többszöri állásfoglalásától a kérdésben.
Az aktuális elnökválasztáson túlmutatóan a magyar társadalom az Egyesült Államok általános megítélésével kapcsolatban is megosztott. 31%-nyian gondolják úgy, hogy az Egyesült Államok globális szerepe alapvetően negatív és 30%-nyian úgy, hogy pozitív. Ebben az általános kérdésben már nem olyan mélyek a pártpolitikai árkok, bár a kormánypárti szavazók itt is kritikusabbak az átlagnál: 38% látja az USA szerepét negatívnak és 26% pozitívnak. Részben annak is betudható, hogy elsősorban nem a magyar belpolitika határozza itt meg a véleményeket, hogy egy érdekes generációs törésvonal fedezhető fel a kérdésben. Míg 50 év alatt az amerikakritikusabb vélemények a dominánsak, addig az idősebb generációk körében (relatív) többségben vannak az USA szerepét pozitívan megítélők aránya. Ez a generációs törésvonal alighanem abból (is) származik, hogy az idősebb generációk egy olyan politikai érában szocializálódtak, amikor az USA globális szerepét sokkal kevesebb kritika érte és a magyar választóknak közvetlen tapasztalata volt az USA a magyar demokratikus folyamatokra gyakorolt pozitív hatásáról (hidegháború vége, a szocialista blokk felbomlása).
A fenti eredmények dacára jelentősen többen tartják az USA-t Magyarország partnerének, mint ellenfelének. 17% egy baráti (nagy)hatalomként, 23% katonai szövetségesként és 24% gazdasági és politikai partnerként tekint az USA-ra és csak 11% tekint rá ellenérdekelt félként, riválisként, vagy adott esetben ellenségként. Noha az általános attitűdökben felfedezhető tehát egy zsigeri Amerika-ellenesség a társadalom széles körében, a kétoldali kapcsolatunk megítélésében már felülkerekednek a realitások.
(Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat október 27. És 29. között vette fel az Opinio Institute mobilapplikációs és kiegészító webes adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A minta és a lakosság demográfiai szegmensei közötti kisebb különbségeket súlyozással korrigálták a kutatók, a súlyozási eljárásban a válaszadók a 2024-es Európai Parlamenti választásokra vonatkozó pártválasztását is figyelembe vették. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.)