„A libanoni nép békét akar”, de a diplomáciai megoldás csak Gázában kezdődhet - állítja Firass Abiad, a Hezbollah által túszul ejtett ország egészségügyi minisztere.
HIRDETÉS
A katonai eszkaláció veszélye drámaian nő. A libanoni kormányban nincs közös álláspont Izrael és a Hezbollah háborújával kapcsolatban, mivel két miniszter is a síita terrorszervezet tagja.
„A Hezbollah világosan kijelentette, hogy ha a műveletek abbamaradnak Gázában, akkor minden akciójukat leállítják – mondta Firass Abiad libanoni egészségügyi miniszter. Szerinte mindenki számára világos, hogy ha megszületne a tűzszüneti megállapodás Gázában, akkor megszűnne az ürügy amire hivatkozva a „nem állami szereplők” harcolnak Libanonban, Irakban, Jemenben vagy bárhol máshol”.
A „nem állami szereplők” a Hezbollah mellett, a Hamász, a jemeni húszik, és Irán iraki proxijai. Pedig az ENSZ 1701-es határozata szerint a libanoni kormánynak 2006 óta le kellett volna fegyvereznie a Hezbollahot Libanon déli részén.
„Az 1701-es határozatot Izrael is megsértette" - közölte a libanoni miniszter, azt állítva, hogy Izrael továbbra is megszállva tartja Libanon egyes részeit, harci repülői továbbra is behatolnak Libanon légterébe, és továbbra is támadják Libanont.
Azt a miniszter nem említette, hogy a Libanont gyakorlatilag túszul ejtő, 150 ezer rakétával rendelkező síita terrorszervezet a Hamásszal együtt folyamatosan terrorizálja Izrael északi részét, ahonnan több tízezer embert kellett kiköltöztetni.
Az izraeli légicsapások számos áldozatot (többségük terrorista) követeltek különösen Dél-Libanonban és a Bekaa-völgyben, ahol a Hezbollah bunkerei és rejtekhelyei voltak. A csapásokban a katonai célpontokkal együtt egész falvak pusztultak el.
„Libanon már így egyszerre több válsággal küzd. A gazdasági krízis mellett még a menekültválsággal is szembe kell néznünk" – tette hozzá Firass Abiad. "Majdnem másfél millió menekültet fogadtunk be, Ez a lakosságunk egyharmada. Tudják, ez a háború, amely már majdnem egy éve tart, nagyon megterheli a rendszerünket."
Emberek ezrei hagyják el falvaikat Dél-Libanonban és a Bekaa-völgyben, hogy Bejrút tartományban, a libanoni hegyekben és az ország északi részén találjanak menedéket.