Litvánia korábbi miniszterelnökét, Andrius Kubiliust jelölte Ursula von der Leyen az Európai Unió védelmi és űrkutatási biztosának. A 67 éves politikus előtt óriási feladat áll: úgy kellene gatyába ráznia a gyengélkedő európai védelmi ipart, hogy nem egyértelmű, pontosan meddig terjed a hatalma.
HIRDETÉSUrsula von der Leyen bizottsági elnök kedden ismertette, hogy kiket kért fel a különböző biztosi pozíciókra a következő öt évre. Magyar szemmel elsőre az tűnt a bejelentés legérdekesebb pontjának, amikor kiderült, hogy Várhelyi Olivér az egészségügyért és állatok jólétéért felel 2024-től 2029-ig. Legalább ilyen fontos, hogy ki kapta a védelmi portfóliót: egy olyan politikus, aki már az 1980-as évek végén is az orosz elnyomás ellen küzdött hazájában.
Függetlenségpárti politikus, miniszterelnök és EP-képviselő is volt
Andrius Kubilius 1956-ban született Vilniusban, politikai karrierje a rendszerváltás előtt kezdődött. A szocialista korszak első ellenzéki pártjában, a Szovjetuniótól való elszakadásért küzdő Sąjūdis mozgalomban főtitkári pozícióig jutott, aztán az önálló Litvánia létrejötte után be is került a parlamentbe. Először Rolandas Paksas lemondása után, 1999-ben lett miniszterelnök, a 2000-es előrehozott választáson azonban nem indult, úgyhogy csak néhány hónapig maradt hivatalban.
2008-ban viszont már megnyerte a választást, és ki is töltötte a mandátumát, ami kisebbfajta bravúrnak számított, ő volt ugyanis az első litván miniszterelnök a függetlenség 1990-es kikiáltása óta, akinek ez sikerült. Négyéves regnálását a gazdasági világválság miatt bevezetett szigorú megszorítások jellemezték, de ezek eredménye az volt, hogy Litvánia európai összehasonlításban kifejezetten jól került ki a válságból, őt pedig ezért az ország történetének egyik legeredményesebb miniszterelnökének tartják manapság.
Kubilius a kilencvenes évek eleje óta egy konzervatív, kereszténydemokrata pártban politizál, 2019-ben pedig ennek megfelelően az Európai Néppárt tagjaként került be az Európai Parlamentbe, ahol 2024-ben újra képviselővé választották, és ahol a külügyi bizottság aktív tagja volt. A litván kormány emiatt abban bízott, hogy sikerül számára valamilyen külpolitikával kapcsolatos biztosi pozíciót megszerezni, és ez végülis így is lett.
Visszafejlődött az európai védelmi ipar
Az Európai Unióban évtizedek óta téma a tagállamok védelempolitikájának összehangolása, sőt, időről időre egy közös hadsereg létrehozása is felmerül. Az integráció azonban mindeddig nem jutott el erre a szintre, a védelmi kérdéseket ugyanis a tagállamok végső soron inkább saját hatáskörben akarták tartani. És hatalmas jelentőséget saját hatáskörben sem tulajdonítottak neki, a jórészt NATO-tagokból álló közösség országai évtizedeken át biztonságban érezték magukat, és rendre a NATO által elvárt 2 százalékos GDP-aránynál kevesebbet költöttek védelmi célokra.
2022-ben aztán az Ukrajna ellen indított átfogó orosz offenzíva teljesen új helyzetet teremtett. Európa hirtelen ráébredt a sebezhetőségére, és elkezdett fegyverkezni, valamint elkezdte talpra állítani az évtizedek alatt visszafejlődött védelmi iparát. Az eddigre kialakult helyzetre jellemző volt, hogy hiába ígérte meg az EU 2023 tavaszán egymillió tüzérségi lőszer leszállítását a háborúban álló Ukrajnának, ezt a vállalást nem sikerült teljesíteni. Jelenleg Oroszország nagyjából háromszor annyi lőszert gyárt, mint az Egyesült Államok és Európa összesen.
Az elmúlt években Thierry Breton belső piaci biztos portfóliójába tartozott az európai védelmi ipar fejlesztése, a francia politikusnak azonban megromlott a viszonya Ursula von der Leyennel. Breton nem is lesz a tagja a következő bizottságnak, Von der Leyent pedig áskálódással vádolta meg hétfőn. A befolyásos politikus hiányában Kubiliusra még nagyobb szerep hárul majd az európai védelmi ipar fejlesztési irányainak kitalálásában.
Fontos pozíciót kap Kubilius, de kérdés, hogy meddig terjed a hatalma
Az Euractiv szerint Kubilius egyik kiemelt feladata lesz a védelmi ipar fejlesztését célzó új uniós programhoz, az EDIP-hez kötődő tárgyalások levezénylése. A program nemcsak azt tűzte ki célul, hogy bővítse az európai gyártókapacitásokat, hanem azt is, hogy külföldi vevőket szerezzen az európai katonai eszközökre. Az iparfejlesztéshez nem ártana az sem, ha a közös uniós büdzséből a korábbinál több pénzt lehetne allokálni védelmi célokra, az azonban egyelőre erősen kérdéses, hogy ez megvalósul-e.
Kubiliusra tehát komoly feladatok várnak, a helyzetét viszont nagyban nehezíti, hogy nem teljesen egyértelmű, pontosan meddig tart az ő felelőssége az európai védelempolitikát illetően. Az alapszerződések szerint ugyanis az EU kül- és védelempolitikája az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének hatáskörébe tartozik. Ő elnökli például a Tanácsban a védelmi kérdésekkel is foglalkozó Külügyminiszterek Tanácsát és ő vezeti a döntéshozatalban fontos szerepet játszó Európai Védelmi Ügynökséget is.
A kül- és biztonságpolitikai főképviselő tisztségét a következő ciklusban a korábbi észt miniszterelnök, Kaja Kallas fogja betölteni. Azt egyelőre nem tudni, hogy a két politikus hogyan fog együttműködni, az viszont mindenképpen erős üzenetet hordoz, hogy a külpolitikával és a védelempolitikával foglalkozó legfontosabb vezetőknek olyan embereket jelölt az Európai Unió, akik az orosz fenyegetés által leginkább érintett, egyben az Ukrajna legfontosabb támogatói között lévő balti országból érkeztek.