Az elektronikus felderítés fontos, de messze nem elegendő olyan valósidejű információk megszerzéséhez, melyekre aztán katonai akciókat lehet építeni. Az izraeli hírszerzés ezrével szervez be gázai lakosokat, akik torkig vannak a Hamásszal, és a terroristákra kivetett vaskos vérdíjak is vonzzák őket.
HIRDETÉSIzrael elismeri, hogy egyetlen jelentős terrorparancsnokot sem tudott volna megölni és egyetlen túszt sem tudott volna kimenekíteni a gázai arab ügynökök segítsége és kritikus információi nélkül.
Mint korábban megírtuk, a terrorcsoport 2. számú gázai vezetőjének nyomára egy hamászos futár vezette az izraeli biztonsági szerveket. A 'drótot' kódolt telefonhívással továbbította, melyet követően 26 perc múlva megjelent két izraeli vadászgép, és megölte Mohammed Deifet és több társát, köztük a parancsnok unokabátyját, aki a Hán Júnisz-i egységek kerületi vezetője volt. (A kódolt üzenetküldésekről és módszerekről később lesz szó.)
A beépített ügynök személyazonossága természetese ismeretlen, de annyi már kiderült, hogy egy 19 éves palesztin fiatalemberről van szó, aki a felmérhetetlen értékű információért cserébe menedékjogot kért és kapott kapott az Egyesült Államoktól, és azóta már át is költözött az USA-ba, édesanyjával és két húgával együtt.
Emellett Izraeltől megkapta a Deifre kitűzött 100,000 dolláros vérdíjat is.
Izraelnek korábban is voltak arab ügynökei Gázában, de most már több ezerrel lehet számolni
Az önként vállalkozók extrém veszélyeket vállalnak egy olyan közegben, melyet átsző a bizalmatlanság és gyanakvás légköre.
Amióta a Hamász 2007-ben magához ragadta a hatalmat Gázában – kiszorítva a legitim palesztin hatóságokat – Jahja Sinwar terrorvezető titkosrendőrsége a korabeli bolsevik CSEKA jelszavát hirdette, mely szerint a lehető legcsekélyebb gyanús jelre vagy személyre is figyelni kell, és akár bizonyíték nélkül is le kell csapni.
Az évek során tömegével gyilkoltak meg személyeket, akiket izraeli ügynöknek vagy Fatah-kollaboránsnak tartottak, és megteremtették a 'kollektív rettegés' légkörét. Nagy gondot fordítottak a belső elhárítás beépítésére is a gázai társadalomba. Emiatt egy izraeli megbízott sosem tudhatja, hogy az a civil, akivel éppen beszélget, együtt dolgozik vagy teázik, nem a Hamász saját hírszerzésének az embere-e.
A kockázatok ilyen magas szintjének vállalását nem csak a remélt anyagi vagy személyes haszon magyarázza, hanem a Hamásszal szembeni fokozódó elégedetlenség és gyűlölet. Ezt jelzi a máciusban ismeretlen helyen üzembe helyezett weboldal, ami a Hamász belügyi szerveinek bizalmas aktáit szivárogtatja ki, dokumentálva a terrorista rendszer idején a lakosok ellen elkövetett törvénytelen hivatali akciókat.
Ahogy a vezetőségbe helyezet bizalom folyamatosan feslik fel, több elemző szerint ez a valódi oka annak, hogy a Hamász rendre megtorpedózza a tűzszüneti és túsztárgyalásokat, még akkor is, amikor Izrael engedékenyebbnek mutatkozik. Tartós fegyvernyugvás esetén a szociális, ellátási és közbiztonsági feladatok a Hamászra hárulnának, de ezt már a minimális szinten sem képes elvégezni, mert kizáróalag a saját túlélésére fókuszál.
Ráadásul fegyverszünet esetén Izraelt sem vádolhatná azzal, hogy a lakosság nyomorúságát kizárólag a katonai csapások okozzák (ami eddig sem volt igaz).
Izrael ügynök-toborzását megkönnyíti a Hamász növekvő társadalmi elutasítottsága, valamint az is, hogy a háború menetében a terrorszervezet stuktúrája megrendült, és több kulcsfontosságú vezetőjét Izrael megölte. A legújabb híresztelések szerint a Hamász már azt is be akarja vetetni a dohai tárgyalási megállapodásba, hogy a kiújult rákbetegséggel küszködő Jahja Sinwar szabadon távozhasson Gázából gyógykezelésre.
Az ilyen hírek fokozzák a gázai arab társadalom védtelenségének és magányosságának érzetét, ha azt hallják, hogy a hősként tisztelt kapitány menekülést tervez a süllyedő hajóról. (A Sinwar fejére kitűzött vérdíj 400,000 dollár.)
Lépéselőnyt kínál Izraelnek az is, hogy a katonai támadások során a Hamász titkosszolgálatának infrastruktúráját és eszközeit kemény csapások érték. Az elfoglalt alagutakban tömegével koboztak el hardvereket és adattárolókat, és lerombolták a telefonok és a webforgalom figyelésére szolgáló eszközöket, ami pedig életbevágó volt az izraeli mozgások és a saját lakosság megfigyelésére. Ezeket Irán megpróbálja pótolni, de az újabb berendezések idővel szintén oda vesznek.
Ennek következménye, hogy a Hamász egyre inkább kénytelen futárokat és kizárólag kézzel írott dokumentumokat használni, eltérő színű papírlapokon és olyan kódokkal, melyek az ügy fontossági szintjét vagy sürgősségét jelzik.
Az alárendelteknek megtiltották a családtagjaikkal való bármilyen érintkezést, miként pillanatnyi helyzetük megosztását bárkivel, a telefonálást vagy a közösségi média használatát is. Újra divatba jött a hawala, a készpénzforgalmat elkerülő futárok rendszere is, mert a banki átutalások lehetősége számukra teljesen megszűnt.
HIRDETÉSHogy működik a toborzás és az információszerzés?
Izraelnek nagyon kell figyelnie arra, hogy életveszélynek kitett helyi ügynökei biztonságát védje, amennyire csak lehetséges. A The Jewish Chronicle összefoglalója szerint miközben a Hamasz megszállottjává vált az árulók kiirtásának, Izrael folyamatosan talál új informátorokat.
Az informátor toborzása hosszú, kényes és összetett folyamat, és nem is mindig sikeres. Amikor a toborzó megtalálja a potenciális jelöltet, előbb feltérképezi a gyenge pontjait és hogy vajon mire van leginkább szüksége. Lehet szó pénzről, betelepedési engedélyről Izraelbe, vagy gyermekének sürgős ellátásáról egy izraeli kórházban, és sokféle más tényezőről. Különleges eset volt, amikor az egyik lefoglalt adatbázisból a Shin Bét megtudta, hogy a Hamász a homoszexuálissal gyanúsíthatók listáján tart két gázai tinédzser fiút, akik az átmenekítés fejében elvállaltak egy kisebb feladatot. Ők azóta már biztonságban vannak Izraelben.
Az informátorok alapvető küldetése olyan célpontok felkutatása, mint a Hamász magas rangú vezetőinek várható vagy real time tartózkodási helye, az alagútrendszer (Gázai Metró) még működő szakaszai, és azok a Hamász-ügynökök, akik civil ruhába öltözve továbbra is működnek szerte a Gázai övezetben.
Az informátor átadja az információt izraeli tartótisztjének, de soha nem telefonon vagy bármilyen más eszközön, kerülendő a lelepleződést. A személyes találkozókat nem is Gázában, hanem a dél-izraeli kibucok valamelyikében tartják.
HIRDETÉSCsak rendkívül sürgető eset használható a mobiltelefon, amit utána azonnal meg kell semmisíteni, mint ahogy Deif esetében is történt. Ha mégis telefonra szorulnak, akkor a hívott fél egy izraeli arab állampolgár száma lesz, általában egy idős asszonyé. A fogadó személy úgy tesz, mintha az informátor nagynénje lenne, akit érdekel a hívó hogyléte, és a család iránt kérdezősködik. A beszélgetésbe ágyazott kódszavak tartalmazzák a lényegi információt, és a „néni” természetesen az izraeli hírszerzés ügynöke.
Hasonló a helyzet, ha az informátor túszok hollétére bukkan, mert esetükben a helyváltoztatás, átszállítás akár naponta is megtörténhet. Ennek oka az, hogy a Hamász számára a még élő túszok jelentik az utolsó politikai ütőkártyákat, ezért különös gondot fordítanak arra, hogy Izrael ne tudjon a hollétükről. Ilyen „telefonos akció” zajlott június elején, amikor egyidőben két helyszínről is sikerült négy túszt kimenteni.
A túszmentésekben részt vállaló tizenkét helyi informátort Izraelbe telepítették. Ezek már izraeli állampolgárságot és havi megélhetési támogatást élveznek, amíg nem tudnak integrálódni az izraeli munkaerőpiacra. Egyikük 12 éves fia daganatos betegségben szenved, és gyógykezelésben részesül Izraelben, az állam költségén.
A rutin menetrend, amit a legtöbb ügynök végig jár
Az esetek többségében az ügynök által nyújtott információt a tiszt továbbítja a Shin Bet biztonsági szolgálatnak, ahonnan átkerül a hadsereghez. A vezérkar megvizsgálja az adatot, és ha értékesnek találja, akkor jelenti a kormánynak, és a folyamat végén a miniszterelnök hagyja jóvá (vagy tiltja meg) a támadást vagy kommandóakciót.
HIRDETÉSA toborzó számára az ideális jelölt az, akinek Izrael azonnali segítségére van szüksége. További szempont lehet a szociális vagy pszichológiai állapot, amikor a hírszerzés olyan fiatal arabokat keres, akik kisebbrendűségi érzéstől vagy a társadalom elutasításától szenvednek, és felkínál nekik egy merész szerepet, ami bátorságot igényel. Nem mellesleg megbecsülést és pénzt is terem, valamint a fontosság érzetét kelti a sivár és kilátástalan hétköznapokban.
Vannak ennél sokkal összetettebb esetek is
Elon Perry, az IDF golani egységeinek egykori hírszerző tisztje beszámol egy esetről, amikor egy gázai építési vállalkozó számára készítettek hihető fedőtörténetet. Az illető izraeli pénzből egy hatalmas építőanyag-raktárt nyitott meg, ami igazolta gyakori izraeli látogatásait, anyagbeszerzés és vásárlás örve alatt. Az izraeli berakodás közben a titkosszolgálat munkásnak álcázott ügynöke beült a teherautóba és ott vette a megszerzett információkat.
Más alkalmakkor magánlakásokon találkoztak, melyeket izraeli polgárok vagy nyugdíjasotthonok bocsátottak rendelkezésre,egy-két órára. Ezzel a módszerrel el lehetett kerülni az állandó találkahelyek kockázatát, mert a terroristákkal szimpatizáló helyi arabok előbb-utóbb jelentették volna helyszínt a Hamász hírszerzőinek.
Tipikusnak mondható az is, hogy az izraeli biztonságiak által elfogott csekélyebb veszélyességű Hamász-tagok (alapos pszichikai és környezettanulmány után) átállnak informátornak. Egyikük megbízatása az volt, hogy másszon le az egyik alagútba, ahol a bizalommal fogadták, mivel ismerték. A Shin Bet műszaki osztaga chipekkel felszerelt cipőket adott rá, amelyek továbbították az adatokat az alagutakból, melyeken átsétált.
HIRDETÉSEgy másik informátor gázai vállalkozó volt, aki korábban megbízást kapott egyes alagútszakaszok kiépítésére. Az illető átadta a Shin Betnek az általa épített műtárgyak összes paraméterét, hosszát, magasságát és a felhasznált beton típusát. Ez segített meghatározni, hogy a légierő milyen bombákat használjon a szakasz megsemmisítésére.
Az informátor lelepleződött, menekülnie kellett és a Hamász kis híján elfogta, de Izraelnek sikerült kimenekítenie és átcsempésznie Izraelbe.
Gázai polgárok ezreit szervezték már be, és információik meglepően gyümölcsözőek voltak, persze temérdek készpénz fejében. A szakértő szerint ez a siker egyben pszichológiai fegyver is a Hamász ellen, amely érzékeli a réseket a pajzson, és emiatt egyre frusztráltabb, gyanakvóbb lesz, miáltal kiszolgáltatottsága növekszik. Minél inkább látják a gázaiak az izraeli hadműveletek sikerét, annál inkább hajlandók együttműködni az IDF-el és a Shin Beittel, még akkor is, ha eszméik és nézeteik nem változtak, de az együttműködést jó üzletnek tartják.
Egy másik indíték az, hogy sok gázai megértette, hogy a háború a Hamász vereségével ér véget, és érdemes segíteni Izraelnek abban, hogy a minél gyorsabb befejezéssel véget vessen a szenvedéseknek. A Hamászra irányuló harag, az elszabaduló klánok, a bűnözés, a rablás és fosztogatás párosul azzal az érzülettel, hogy a Hamász vezetése sorsukra hagyta őket. „A Hamász öl meg minket, nem az izraeli hadsereg” – idéz az elemzés szerzője egy Szaid nevű gázai fogorvost.
HIRDETÉSAz IDF korabeli adatai szerint 942 gázai és ciszjordániai kollaboránst lőttek le az 1987-es intifáda során, akiket palesztinok gyilkoltak meg a városok főterén fényes nappal, figyelmeztetésül a helyi lakosoknak. Mégis, a hajlandóság a veszélyes tevékenység folytatására egyáltalán nem szűnt meg, és akkor érte el csúcspontját, amikor a Hamasz átvette a hatalmat Gáza felett, majd végzetes terrortámadást intézett Izrael ellen.