Évtizedek óta ígérgetik, hogy rövidesen ember is a Marsra száll. Az utazás a jelenlegi technológiával több hónapig tart, a legénységnek pedig fel kell készülnie arra, hogy szükség esetén gyógyítsa magát, és minden műszaki hibát elhárítson. Összefoglaltuk a Mars meghódítására tett kísérleteket.
HIRDETÉSMár 2024-ben emberek érkezhetnének a Marsra – ezzel a címmel tudósított az Euronews még 2016-ban arról, hogy szállítórakéta- és kapszula fejlesztésén dolgozik az amerikai SpaceX.
"A tervek szerint az űrhajó már 2024-ben embereket szállíthatna a Marsra" – mondta akkor magabiztosan Elon Musk egy Mexikóban tartott nemzetközi űrkonferencián. A SpaceX vezérigazgatója és alapítója úgy vélte, a NASA első Mars-missziója csak egy évtizeddel később indulna el.
Musk kijelentette: űrhajójukkal akár 100 embert és rakományt is lehetne a Marsra juttatni – legalábbis ez volt a cél, a küldetés pedig a bolygó benépesítése.
Ma már persze tudjuk, hogy az ígéret nem teljesült, sőt, az is kérdéses, hogy egy évtized múlva beváltható-e. Legalábbis az a része nem teljesült, hogy ember lépjen a Nap körül elliptikus pályán keringő Mars felszínére. A Föld nagyjából kétévente, egészen pontosan 26 havonta van Mars-közelben, amikor a vörös bolygó alig 80 millió kilométerre van tőlünk.
Egy óriási lépést mégis tett a tudomány a meghódítására: június első csütörtökjén a SpaceX sikeresen bocsátotta az űrbe a Starshipet, a Csillaghajót, azt a rakétát, amely nem csak a Holdra, hanem a Marsra is képes lesz szállítani az űrhajósok mellett akár súlyos rakományt is.
A Starship minden idők legnagyobb űrmonstruma, és értelemszerűen minden idők legerősebb hajtóműve révén dacolt a gravitációval.
A legnagyobb eredmény azonban, hogy a Starship nemcsak kecsesen emelkedett, hanem ugyanolyan simán vissza is tért a Földre, és ezzel igazolta, hogy többször is hasznosítható.
A plazmarakéta
Az emberek már régen ábrándoztak arról, hogy milyen az élet a Marson, amelyet a közhiedelem szerint ijesztő zöld emberkék, a marslakók népesítenek be. A bolygóról alkotott elképzelésünk az utóbbi években nagyban változott.
Az Egyesült Államok legkorábbi tervei még azt feltételezték, hogy az emberek már a nyolcvanas években landolhatnak a vörös bolygón, amelynek színét már a rómaiak azonosították – a vér színére emlékeztette őket –, így az égitestet a háború istenéről nevezték el.
Az eltelt évtizedekben a technológiai kihívások és a finanszírozás hátráltatta a Mars meghódítását, ami egyelőre csak filmen sikerült. Matt Damon például ott is rekedt, így – részben Budapesten forgatott filmjében – mentőexpedíciót kellett érte küldeni.
Május elején a NASA bejelentette: egy forradalmian új, nagy tolóerejű pulzáló plazmarakéta, a Pulsed Plasma Rocket fejlesztését pénzeli, amely alig két hónap alatt eljuttatja legénységét a Marsra.
Ez az időintervallum hét hónappal rövidebb, mint amennyi idő alatt a jelenlegi technológiával lehetne elérni a vörös bolygót. A gyorsaság drasztikusan csökkenti a legénységgel járó Mars-küldetés kockázatát és költségeit a koncepciót kidolgozó Howe Industries szerint. A NASA szerint „minden adott az űrkutatás forradalmasítására”.
Atommeghajtású űrhajót is terveztek
Az Egyesült Államok már a Holdraszállás előtt nem kímélt pénzt és időt a Mars-küldetés megszervezésére. A próbálkozások azonban megrekedtek a tervezőasztalon. És ebben a politika is szerepet játszott.
A negyvenes és ötvenes években még senki sem tudta, mit rejt a Mars, csak annyit: nehéz lesz eljutni odáig. Wernher von Braun foglalkozott az elsők között a feladattal.
A második világháború alatt von Braun még a náci párt tagja volt, és V-2 rakétákat tervezett. A háború után a Pentagon szolgálatába állt, miközben A Mars-projekt című regényében lefektette a küldetés alapjait.
Egy 260 napos űrkirándulást álmodott meg, amely 1985-ben rajtolt volna 10 űrhajóval, összesen hetven fős legénységgel. Az évtized végén már a NASA is kikérte véleményét, és végül alkalmazta a tudóst.
Az ötvenes évek végén a Los Alamosban nukleáris fegyvereket építő Theodore Taylor és Freeman Dyson elméleti fizikusok egy ambiciózus atombomba-meghajtású űrhajó tervével rukkoltak elő.
Úgy vélték, a 150 férőhelyes Orion 12 év alatt megépíthető – évi százmillió dolláros költségvetéssel. Mottójuk az volt: „1965-ben a Mars, 1970-ben a Szaturnusz”.
HIRDETÉSA NASA-t kissé aggasztotta: mi történik abban az esetben, ha a meghajtáshoz szükséges több száz rakéta közül az egyik útközben felrobban.
Az első fotó a vörös bolygóról
A NASA-t a hatvanas években a Holdraszállás foglalkoztatta lázasan, így a Mars háttérbe szorult.
Ekkoriban megint egy németre hárult a marsi küldetés életben tartásának feladata. Ernst Stuhlinger 150 méteres űrhajót tervezett, nagyobbat, mint a mai Starship. Összehasonlításul: a NASA űrrepülői 60 méternél rövidebbek. Az Apollo-misszió azonban elsöpörte terveit.
Közben a NASA-nál tisztában voltak, hogy több információra van szükségük, ezért 1964-ben kilőttek egy szondát a Marsra. Előtte is voltak ilyen próbálkozások, de ez volt az első, amely leszállt a felszínen.
A Mariner 4 Földre továbbított fotói homályosak voltak ugyan, és egy kopár, elhagyatott bolygót mutattak – marslakók nélkül. Ezek voltak az első képek a Marsról, amelyet ember látott.
HIRDETÉSA költségvetés megnyirbálása
Miután Neil Armstrong 1969-ben elsőként a Holdra lépett, a Richard Nixon által kinevezett Űrügyi Munkacsoport azt valószínűsítette: 1982-ben elindulhat az első legénység a Marsra.
Nem sokkal később – a vietnámi háború miatt – az elnök megnyirbálta a NASA költségvetését.
Másfél évtizeddel később Ronald Reagan létrehozta a Nemzeti Űrbizottságot, amelyet azzal bízott meg: álmodják meg az űrutazás következő 50 évét, amely a többi között magában foglalta a kísérleti járművek Marsra juttatásának lehetőségét.
Ekkoriban azonban, egészen pontosan 1986. január 28-án felrobbant a Challenger – a fedélzetén hét űrhajóssal.
Ezek után stratégiai felülvizsgálatra szorult az űrutazás jövője.
HIRDETÉSEgy évvel később Sally Ride – aki korábban maga is utazott a Challengeren – jelentésében kifejtette, mi kell ahhoz, hogy az Egyesült Államok 2005-ig űrhajós(oka)t küldjön a Marsra.
Az egyik feltétel a NASA költségvetésének megháromszorozása volt. Ez természetesen elmaradt.
A robotszondák
„Hogy miért a Mars?” – tette fel a kérdést George H. W. Bush beiktatása után, 1989-ben, és nyomban meg is válaszolta: „Mert az emberiség sorsa a törekvés, a kutatás és a felfedezés. Amerika sorsa pedig az irányítás”.
A NASA a Mars-misszió kiadásait 400-500 milliárd dollárra becsülte. Az igények nem nyerték el a kongresszusi képviselők tetszését, és a politikai támogatás is elmaradt.
Ekkoriban még úgy vélték: 2010-ig mégis célba jutnak, és az első ember megveti a lábát a vörös bolygón.
HIRDETÉSA kilencvenes években Robert Zubrin repülőgép-mérnök megalakította a Mars Society-t, a Mars-közösséget, egy érdekvédő szervezetet, amely a bolygó feltárását, kincseinek hasznosítását és egy emberi település létrehozását szorgalmazta.
„Hogy miért a Mars?” – tette fel a kérdést a Mars Society. A többi között azért, mert „a Holddal ellentétben a vörös bolygó szénben, nitrogénben, hidrogénben és oxigénben gazdag, ráadásul biológiailag könnyen hozzáférhető szén-dioxid, nitrogéngáz, vízjég és örökfagy formájában”.
A NASA eközben újabb robotszondákkal kísérletezett. Néhánnyal idővel elvesztette a kapcsolatot, néhányat egyszerűen elveszített. A személyzet nélküli küldetések központi szerepet játszottak.
A Mars Observer, a Pathfinder után a Mars Global Surveyor már hihetetlen képeket küldött vissza.
A Mars irányába az Egyesült Államok mellett még a Szovjetunió (kettő kivételével mind meghiúsult), Oroszország, Japán, az Európai Űrügynökség, Kína, India és az Egyesült Arab Emírségek indított küldetéseket.
HIRDETÉSAz Artemis
Tizenöt évvel apja beszéde után, 2004-ben ismertette a Constellation-t, a Csillagkép-programot ifjabb Bush. Ennek végső célja az volt, hogy űrhajósokat juttassanak a Marsra, bár határidőt nem szabtak meg.
A programot Barack Obama felfüggesztette – a Mars kivételével. Az ő ciklusában reálisnak tartották, hogy az ember 2030 körül eljut a bolygóig.
Ezzel párhuzamosan a magáncégek, mindenekelőtt a SpaceX kezdte tervezni saját, űrbéli kirándulásait.
Kevesebb mint egy évtizeden belül eljuttatja az embert a Marsra – ezt jelentette ki az alapító Elon Musk 2016-ban. A határidőt később 2029-re módosította, és hozzátette: 2050-ben már „erőteljesen gyarmatosítják” a lakatlan bolygót.
A SpaceX eddig meg sem közelítette a Marsot.
HIRDETÉS
Donald Trump természetesen átírta az Obama-kormány űrkutatási terveit. A NASA az Artemis-programban újra a Holdat célozta meg egy olyan űrállomás kiépítésével, ahol az űrhajósok hetekig, sőt hónapokig élhetnek.
„Sokat tanultunk, amikor a Holdon jártunk, még többet fogunk azonban, ha a Holdon maradunk” – állítja a NASA Mars-kampányirodájának vezetője. Dayna Ise szerint ezek az ismeretek segítenek majd a Mars meghódításában is.
Az elszigeteltség
Az amerikai űrhivatal biztonsági megfontolásból 2025-re halasztotta a Holdra induló Artemis fellövését, a holdi űrállomás egy részének elszállítását pedig 2028-ra tervezték be.
Eközben a Marsról sem mondtak le.
Létrehoztak egy szimulált Mars-tábort a Földön, ahol önkéntesek egy teljes évig élnek elszigeteltségben – ugyanúgy, mint a Marson. Az életüket szigorú menetrend határozza meg, korlátozottan érintkeznek szeretteikkel, és szoros megfigyelés alatt állnak. Az első „száműzöttek” július 6-án térnek vissza a valós életbe.
HIRDETÉSA Mars kihívásaira a Holdon szerzett tapasztalatok nem lesznek elegendőek. Az utazás sokkal hosszabb, több üzemanyag kell, a földi kommunikáció 20 percet késik.
Az űrhajósoknak önállóan kell megoldaniuk az egészségügyi vészhelyzeteket, és kijavítani a hardverhibákat. Megoldandó feladat a sugárvédelem, a Mars bőrirritáló porának semlegesítése és természetesen az élelmiszerforrás.
Mindez időigényes, ezért Bill Nelson, a NASA vezetője most 2040-et tartja a Marsra szállás reális határidejének.
Nem kizárt, hogy a magáncégek megelőzik a versenyben az állami intézményt.