EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

A Mars meghódítása: egyelőre túl nagy lépés az embernek és a tudománynak egyaránt

A Mars, és egy, a bolygó meghódítására tervezett űrhajó
A Mars, és egy, a bolygó meghódítására tervezett űrhajó Szerzői jogok NASA via AP
Szerzői jogok NASA via AP
Írta: Németh Árpád
Közzétéve:
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Évtizedek óta ígérgetik, hogy rövidesen ember is a Marsra száll. Az utazás a jelenlegi technológiával több hónapig tart, a legénységnek pedig fel kell készülnie arra, hogy szükség esetén gyógyítsa magát, és minden műszaki hibát elhárítson. Összefoglaltuk a Mars meghódítására tett kísérleteket.

HIRDETÉS

Már 2024-ben emberek érkezhetnének a Marsra – ezzel a címmel tudósított az Euronews még 2016-ban arról, hogy szállítórakéta- és kapszula fejlesztésén dolgozik az amerikai SpaceX.

"A tervek szerint az űrhajó már 2024-ben embereket szállíthatna a Marsra" – mondta akkor magabiztosan Elon Musk egy Mexikóban tartott nemzetközi űrkonferencián. A SpaceX vezérigazgatója és alapítója úgy vélte, a NASA első Mars-missziója csak egy évtizeddel később indulna el.

Musk kijelentette: űrhajójukkal akár 100 embert és rakományt is lehetne a Marsra juttatni – legalábbis ez volt a cél, a küldetés pedig a bolygó benépesítése.

Ma már persze tudjuk, hogy az ígéret nem teljesült, sőt, az is kérdéses, hogy egy évtized múlva beváltható-e. Legalábbis az a része nem teljesült, hogy ember lépjen a Nap körül elliptikus pályán keringő Mars felszínére. A Föld nagyjából kétévente, egészen pontosan 26 havonta van Mars-közelben, amikor a vörös bolygó alig 80 millió kilométerre van tőlünk.

Egy óriási lépést mégis tett a tudomány a meghódítására: június első csütörtökjén a SpaceX sikeresen bocsátotta az űrbe a Starshipet, a Csillaghajót, azt a rakétát, amely nem csak a Holdra, hanem a Marsra is képes lesz szállítani az űrhajósok mellett akár súlyos rakományt is.

A Starship minden idők legnagyobb űrmonstruma, és értelemszerűen minden idők legerősebb hajtóműve révén dacolt a gravitációval.

A legnagyobb eredmény azonban, hogy a Starship nemcsak kecsesen emelkedett, hanem ugyanolyan simán vissza is tért a Földre, és ezzel igazolta, hogy többször is hasznosítható.

A plazmarakéta

Az emberek már régen ábrándoztak arról, hogy milyen az élet a Marson, amelyet a közhiedelem szerint ijesztő zöld emberkék, a marslakók népesítenek be. A bolygóról alkotott elképzelésünk az utóbbi években nagyban változott.

Az Egyesült Államok legkorábbi tervei még azt feltételezték, hogy az emberek már a nyolcvanas években landolhatnak a vörös bolygón, amelynek színét már a rómaiak azonosították – a vér színére emlékeztette őket –, így az égitestet a háború istenéről nevezték el.

Az eltelt évtizedekben a technológiai kihívások és a finanszírozás hátráltatta a Mars meghódítását, ami egyelőre csak filmen sikerült. Matt Damon például ott is rekedt, így – részben Budapesten forgatott filmjében – mentőexpedíciót kellett érte küldeni.

Május elején a NASA bejelentette: egy forradalmian új, nagy tolóerejű pulzáló plazmarakéta, a Pulsed Plasma Rocket fejlesztését pénzeli, amely alig két hónap alatt eljuttatja legénységét a Marsra.

A pulzáló plazmarakéta
A pulzáló plazmarakétaForrás: NextBigFuture

Ez az időintervallum hét hónappal rövidebb, mint amennyi idő alatt a jelenlegi technológiával lehetne elérni a vörös bolygót. A gyorsaság drasztikusan csökkenti a legénységgel járó Mars-küldetés kockázatát és költségeit a koncepciót kidolgozó Howe Industries szerint. A NASA szerint „minden adott az űrkutatás forradalmasítására”.

Atommeghajtású űrhajót is terveztek

Az Egyesült Államok már a Holdraszállás előtt nem kímélt pénzt és időt a Mars-küldetés megszervezésére. A próbálkozások azonban megrekedtek a tervezőasztalon. És ebben a politika is szerepet játszott.

A negyvenes és ötvenes években még senki sem tudta, mit rejt a Mars, csak annyit: nehéz lesz eljutni odáig. Wernher von Braun foglalkozott az elsők között a feladattal.

Wernher von Braun a Pentagon szolgálatában, 1955-ben
Wernher von Braun a Pentagon szolgálatában, 1955-benAP Photo

A második világháború alatt von Braun még a náci párt tagja volt, és V-2 rakétákat tervezett. A háború után a Pentagon szolgálatába állt, miközben A Mars-projekt című regényében lefektette a küldetés alapjait.

HIRDETÉS

Egy 260 napos űrkirándulást álmodott meg, amely 1985-ben rajtolt volna 10 űrhajóval, összesen hetven fős legénységgel. Az évtized végén már a NASA is kikérte véleményét, és végül alkalmazta a tudóst.

Az ötvenes évek végén a Los Alamosban nukleáris fegyvereket építő Theodore Taylor és Freeman Dyson elméleti fizikusok egy ambiciózus atombomba-meghajtású űrhajó tervével rukkoltak elő.

Az Orion-projekt atommeghajtású űrhajója
Az Orion-projekt atommeghajtású űrhajójaForrás: NASA

Úgy vélték, a 150 férőhelyes Orion 12 év alatt megépíthető – évi százmillió dolláros költségvetéssel. Mottójuk az volt: „1965-ben a Mars, 1970-ben a Szaturnusz”.

A NASA-t kissé aggasztotta: mi történik abban az esetben, ha a meghajtáshoz szükséges több száz rakéta közül az egyik útközben felrobban.

HIRDETÉS

Az első fotó a vörös bolygóról

A NASA-t a hatvanas években a Holdraszállás foglalkoztatta lázasan, így a Mars háttérbe szorult.

Ekkoriban megint egy németre hárult a marsi küldetés életben tartásának feladata. Ernst Stuhlinger 150 méteres űrhajót tervezett, nagyobbat, mint a mai Starship. Összehasonlításul: a NASA űrrepülői 60 méternél rövidebbek. Az Apollo-misszió azonban elsöpörte terveit.

Közben a NASA-nál tisztában voltak, hogy több információra van szükségük, ezért 1964-ben kilőttek egy szondát a Marsra. Előtte is voltak ilyen próbálkozások, de ez volt az első, amely leszállt a felszínen.

A Mariner 4 első fotói a Mars felszínéről
A Mariner 4 első fotói a Mars felszínérőlForrás: NASA

A Mariner 4 Földre továbbított fotói homályosak voltak ugyan, és egy kopár, elhagyatott bolygót mutattak – marslakók nélkül. Ezek voltak az első képek a Marsról, amelyet ember látott.

HIRDETÉS

A költségvetés megnyirbálása

Miután Neil Armstrong 1969-ben elsőként a Holdra lépett, a Richard Nixon által kinevezett Űrügyi Munkacsoport azt valószínűsítette: 1982-ben elindulhat az első legénység a Marsra.

Nem sokkal később – a vietnámi háború miatt – az elnök megnyirbálta a NASA költségvetését.

Másfél évtizeddel később Ronald Reagan létrehozta a Nemzeti Űrbizottságot, amelyet azzal bízott meg: álmodják meg az űrutazás következő 50 évét, amely a többi között magában foglalta a kísérleti járművek Marsra juttatásának lehetőségét.

Ekkoriban azonban, egészen pontosan 1986. január 28-án felrobbant a Challenger – a fedélzetén hét űrhajóssal.

HIRDETÉS
A Challenger felrobbanása
A Challenger felrobbanásaAP Photo/NASA

Ezek után stratégiai felülvizsgálatra szorult az űrutazás jövője.

Egy évvel később Sally Ride – aki korábban maga is utazott a Challengeren – jelentésében kifejtette, mi kell ahhoz, hogy az Egyesült Államok 2005-ig űrhajós(oka)t küldjön a Marsra.

Sally Ride hatnapos küldetése alatt, 1983-ban
Sally Ride hatnapos küldetése alatt, 1983-banForrás: U.S. National Archives and Records Administration

Az egyik feltétel a NASA költségvetésének megháromszorozása volt. Ez természetesen elmaradt.

A robotszondák

„Hogy miért a Mars?” – tette fel a kérdést George H. W. Bush beiktatása után, 1989-ben, és nyomban meg is válaszolta: „Mert az emberiség sorsa a törekvés, a kutatás és a felfedezés. Amerika sorsa pedig az irányítás”.

HIRDETÉS

A NASA a Mars-misszió kiadásait 400-500 milliárd dollárra becsülte. Az igények nem nyerték el a kongresszusi képviselők tetszését, és a politikai támogatás is elmaradt.

Ekkoriban még úgy vélték: 2010-ig mégis célba jutnak, és az első ember megveti a lábát a vörös bolygón.

A kilencvenes években Robert Zubrin repülőgép-mérnök megalakította a Mars Society-t, a Mars-közösséget, egy érdekvédő szervezetet, amely a bolygó feltárását, kincseinek hasznosítását és egy emberi település létrehozását szorgalmazta.

„Hogy miért a Mars?” – tette fel a kérdést a Mars Society. A többi között azért, mert „a Holddal ellentétben a vörös bolygó szénben, nitrogénben, hidrogénben és oxigénben gazdag, ráadásul biológiailag könnyen hozzáférhető szén-dioxid, nitrogéngáz, vízjég és örökfagy formájában”.

HIRDETÉS

A NASA eközben újabb robotszondákkal kísérletezett. Néhánnyal idővel elvesztette a kapcsolatot, néhányat egyszerűen elveszített. A személyzet nélküli küldetések központi szerepet játszottak.

A Mars Observer, a Pathfinder után a Mars Global Surveyor már hihetetlen képeket küldött vissza.

A Mars Global Surveyor felvételeit tanulmányozzák a kutatók 1997-ben
A Mars Global Surveyor felvételeit tanulmányozzák a kutatók 1997-benAP Photo/Kevork Djansezian

A Mars irányába az Egyesült Államok mellett még a Szovjetunió (kettő kivételével mind meghiúsult), Oroszország, Japán, az Európai Űrügynökség, Kína, India és az Egyesült Arab Emírségek indított küldetéseket.

Az Artemis

Tizenöt évvel apja beszéde után, 2004-ben ismertette a Constellation-t, a Csillagkép-programot ifjabb Bush. Ennek végső célja az volt, hogy űrhajósokat juttassanak a Marsra, bár határidőt nem szabtak meg.

HIRDETÉS

A programot Barack Obama felfüggesztette – a Mars kivételével. Az ő ciklusában reálisnak tartották, hogy az ember 2030 körül eljut a bolygóig.

Ezzel párhuzamosan a magáncégek, mindenekelőtt a SpaceX kezdte tervezni saját, űrbéli kirándulásait.

Kevesebb mint egy évtizeden belül eljuttatja az embert a Marsra – ezt jelentette ki az alapító Elon Musk 2016-ban. A határidőt később 2029-re módosította, és hozzátette: 2050-ben már „erőteljesen gyarmatosítják” a lakatlan bolygót.

A SpaceX eddig meg sem közelítette a Marsot.

HIRDETÉS
A SpaceX prototípusa Texasban, 2019-ben
A SpaceX prototípusa Texasban, 2019-benMiguel Roberts/The Brownsville Herald via AP

Donald Trump természetesen átírta az Obama-kormány űrkutatási terveit. A NASA az Artemis-programban újra a Holdat célozta meg egy olyan űrállomás kiépítésével, ahol az űrhajósok hetekig, sőt hónapokig élhetnek.

Az Artemis tesztelése a floridai Cape Canaveral-ben, 2022-ben
Az Artemis tesztelése a floridai Cape Canaveral-ben, 2022-benAP Photo/John Raoux

„Sokat tanultunk, amikor a Holdon jártunk, még többet fogunk azonban, ha a Holdon maradunk” – állítja a NASA Mars-kampányirodájának vezetője. Dayna Ise szerint ezek az ismeretek segítenek majd a Mars meghódításában is.

Az elszigeteltség

Az amerikai űrhivatal biztonsági megfontolásból 2025-re halasztotta a Holdra induló Artemis fellövését, a holdi űrállomás egy részének elszállítását pedig 2028-ra tervezték be.

Eközben a Marsról sem mondtak le.

HIRDETÉS

Létrehoztak egy szimulált Mars-tábort a Földön, ahol önkéntesek egy teljes évig élnek elszigeteltségben – ugyanúgy, mint a Marson. Az életüket szigorú menetrend határozza meg, korlátozottan érintkeznek szeretteikkel, és szoros megfigyelés alatt állnak. Az első „száműzöttek” július 6-án térnek vissza a valós életbe.

A Mars kihívásaira a Holdon szerzett tapasztalatok nem lesznek elegendőek. Az utazás sokkal hosszabb, több üzemanyag kell, a földi kommunikáció 20 percet késik.

Az űrhajósoknak önállóan kell megoldaniuk az egészségügyi vészhelyzeteket, és kijavítani a hardverhibákat. Megoldandó feladat a sugárvédelem, a Mars bőrirritáló porának semlegesítése és természetesen az élelmiszerforrás.

Mindez időigényes, ezért Bill Nelson, a NASA vezetője most 2040-et tartja a Marsra szállás reális határidejének.

HIRDETÉS

Nem kizárt, hogy a magáncégek megelőzik a versenyben az állami intézményt.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Ez fogja az emberiséget a Marsra juttatni? A majdnem tökéletes étel hosszú űrutazásokra

Hatalmas mennyiségű fagyott vizet találtak a Marson

A Hold lenne a Mars-utazás kapuja a NASA szerint