Stratégiai partnerséget köt Európa két fontos nukleáris fejlesztésekkel foglalkozó vállalata, a brit Newcleo és a francia NAAREA. A cél az, hogy együtt gyorsabban tudják kifejleszteni új, negyedik generációs atomreaktoraikat.
HIRDETÉSA két cég jelenleg hasonlóan áll saját reaktorának kifejlesztésével: 2026-ra várják az első, még nem nukleáris energiával hajtott prototípust, 2030-ra pedig a már atomenergiával működő verziót. A felhasznált technológia azonban más, a NAAREA sóolvadékos, a Newcleo pedig ólomhűtésű reaktoron dolgozik.
Rég nem volt ekkora nyüzsgés az atomenergia körül
Az elmúlt időszakban egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek a nukleáris energiával kapcsolatos fejlesztések a világon. A projekteket részben a klímaváltozás hajtja, pontosabban az, hogy az igény egyre nagyobb a fosszilis energiahordozók biztonságos és környezetkímélő kiváltására. Az atomreaktorok új generációján dolgozó tudósok azt ígérik, hogy a jövő erőművei a korábbinál alacsonyabb károsanyag-kibocsátással, és kisebb kockázatok mellett tudnak majd működni, a telepítésük pedig egyszerűbb és olcsóbb lesz.
A bevezetőben említett negyedik generációs reaktorok konkrétan attól negyedik generációsak, hogy más koncepcióval működnek, mint a manapság elterjedt nyomottvizes és forralóvizes reaktorok. Ahogy a Paks II. Zrt. tájékoztató anyaga írja, az ilyen reaktorok „adott esetben más dúsítású üzemanyagot használnak, esetleg más üzemanyaggal működnek (Uranium-238-mal, tóriummal), lehet, hogy üzemanyaguk kazetta helyett gömb alakú, vagy akár sóolvadékba kevert, általában nem víz a hűtőközegük (sokszor valamilyen gáz, vagy olvadt fém), lehet, hogy nem víz a moderátoruk, vagy akár még moderátoruk sincs (mert gyorsreaktorok)."
Atomreaktor a gyártósoron
A fejlesztési trendeknek van még egy kulcsfogalma, ez pedig a kisméretű moduláris reaktor. Ahogy az Országos Atomenergia Hivatal nyugdíjas főtanácsadója, Adorján Ferenc a Qubitnak kifejtette, az ilyen erőművek több, egyenként viszonylag kicsi reaktoregységből épülnek fel, de az egyes, külön is szabályozható modulok egymás mellé helyezésével már el lehet érni egy hagyományos nagyerőmű teljesítményét.
Fontos kiemelni, hogy a kompakt méret és a fejlettebb technológia miatt a modulok ipari körülmények között gyárthatók, és minimális helyszíni szerelés után üzembe helyezhetők. A technológia sztenderddé válásának idejére így a hagyományos reaktorokhoz képest sokkal gyorsabb és remélhetőleg olcsóbb lesz a telepítésük, ez pedig a nagy erőműprojekteket rendszerint kísérő korrupció szintjét is csökkentheti.
Óriási a verseny a világ kutatói között
A NAAREA és a Newcleo is ilyen kisméretű moduláris reaktort (small modular reactort, azaz SMR-t) fejleszt, a tervek szerint februártól kezdődően már egymás tudására is támaszkodva. Az együttműködés első lépéseként még idén meg akarják keresni azt a területet, ahol felépíthetik a prototípusaikat, és be akarják szerezni a kísérletekhez szükséges hasadóanyagot. A terv pedig az, hogy idővel más, a nukleáris fejlesztésekkel foglalkozó cégeket is felvegyenek az együttműködésbe.
A terület fontosságát jelzi, hogy az Európai Bizottság tavaly novemberben létrehozta az SMR Alliance-et, egy olyan ipari szövetséget, amely a kisméretű moduláris reaktorok minél korábbi bevezetésén dolgozik. Az atomenergia felhasználásában Európában élen járó, 56 működő reaktorral rendelkező Franciaország pedig 1 milliárd eurót különített el az iparág fejlesztésére. A kiutalt támogatásokból a most partnerségre lépő két cég is részesült.
A kisméretű moduláris reaktorok fejlesztése párhuzamosan zajlik a világ különböző pontjain, 19 országban összesen több mint 80 terven dolgoznak a kutatók. Működő reaktort egyelőre csak Kína és Oroszország tudott építeni, az Egyesült Államokban 2030-ra várják az első elkészültét. A kínai erőművet 2021-ben kapcsolták rá a hálózatra, Oroszország pedig 2022 októberében indította el első úszó atomerőművét Szibéria északkeleti részén, a Jeges-tengerben.