Fiatal női sorkatonák feladata volt a gázai határ figyelése. Az „Izrael szemeinek" nevezett őrök jelezték a gyanús fegyveresek mozgásait hetekkel október 7. előtt, de elöljáróik nem tulajdonítottak ennek jelentőséget - ez pedig végzetesnek bizonyult.
HIRDETÉSHetekkel-hónapokkal az október 7-én végrehajtott nagyszabású rajtaütés-sorozat előtt izraeli katonák észlelték a gyanús mozgásokat a gázai határ palesztin oldalán: túszejtés, katonai manőverek gyakorlása zajlott.
Az „Izrael szemeinek" nevezett sorkatonák jellemzően 18 éves, vagy húszas éveikben járó lányok, akiknek a szolgálata az volt, hogy a gázai határ közvetlen közelében fekvő bázisokon a megfigyelő hőlégballonok és a biztonsági falra erősített kamerák felvételeit pásztázták számítógépeken, és a gyanús mozgásokról jelentéseket írtak.
Munkájukat komolyan vették, hiszen óriási felelősséggel járt: a határ menti kibucok lakóinak biztonsága múlt azon, hogy bármilyen támadás előkészületeiről azonnal jelezzenek a hadsereg (IDF) egységeinek.
Mivel a gázai biztonsági fal és rendszer egy hermetikusan záró, modern katonai technológia volt, ezeken a bázisokon csak néhány fegyveres őr tartózkodott, a megfigyelő lányok fegyver nélkül szolgálatban voltak itt. Ezért október 7-én esélyük sem volt a védekezésre.
Mit láttak a megfigyelők október 7. előtt?
A BBC fél tucat izraeli női sorkatonával készített interjút arról, hogy mit láttak, és miért nem lett következménye ennek.
Egyikük – aki álnéven Noának mutatkozott be – több jelentést is tett az izraeli hírszerzésnek, illetve katonai elöljáróinak, de arra nem volt befolyása, hogy megtudja, felettesei mit kezdtek az által közölt információkkal. A lány emlékszik, nyáron megváltozott a határ menti mozgások addigi természete: ismeretlen pásztorok a kerítéshez túl közel mentek a nyájakkal, és ott kémleltek sokáig.
A beszámolók egybevágnak, a megfigyelők több izraeli bázison ugyanazt észlelték: kora nyáron az addigi erőnléti edzések helyett a Hamász emberei hadműveleteket kezdtek gyakorolni, akciókat szimuláltak, hogyan kell egy harckocsit megtámadni, hogyan kell áttörni a kerítésen, és így tovább, illetve a biztonsági fal egyes szekcióinál kísérleti robbantásokat végeztek, hogy megnézzék, mennyire erős a kerítés. Kora ősszel pedig több kísérlet is történt a biztonsági rendszer áttörésére.
Roni Lifshitz megfigyelő – aki rendszeresen írt jelentéseket, és életét annak köszönheti, hogy október 7-én nem volt szolgálatban – a BBC-nek elmondta: a Hamász fegyveresei folyamatosan gyakorlatoztak, felvonultak gépkocsikkal a határövezetnél, fotózták a biztonsági kamerák elhelyezkedését. Mint mondja, jelentéseire soha nem kapott visszajelzést elöljáróitól.
Egymásnak küldött üzeneteikben a katonák egymást ugratták, hogy vajon egy bekövetkező Hamász-támadásnál melyikük lesz majd éppen szolgálatban a határon?
Október 7. - amikor minden megtörtént
A támadás napján hajnalban Sai Asram 19 éves izraeli katonalány telefonon hívta a családját, hogy nagy baj van, a bázisát terroristák támadták meg, valami "nagyon nagy történés" kezdődött el. A lányt és társait néhány perc múlva lelőtték a Hamász fegyveresei.
A határtól egy kilométerre fekvő Nahaz Oz izraeli katonai megfigyelőállomás szolgálatban lévő katonái búcsúzó üzeneteket küldtek egymásnak a zárt WhatsApp csoportjukban – amikor hajnalban az otthonában pihenő Noa meglátta ezt, tudta, hogy bekövetkezett, amit sejtettek.
Aznap 1300 izraelit öltek meg a Hamász fegyveres kommandói, és 240 embert vittek magukkal túszként a Gázai övezetbe.
Az IDF elismerte, hogy a veszély értékelésénél hibák történtek, de a vizsgálatokat a jelenleg zajló Hamász elleni hadműveletek miatt nem kommunikálják, a háború lezárulta után akarnak ezzel foglalkozni. Pedig ezzel majd el kell számolniuk, az izraeli társadalom felháborodása óriási: az emberek – elsősorban az áldozatok hozzátartozói – a felelősök megnevezését és felelősségre vonását, illetve a biztonsági rendszer feljavítását követelik.