EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Brutális békát kell lenyelnie Örményországnak, hogy talpra álljon Hegyi-Karabah elvesztése után

Nikol Pasinjan örmény és Emmanuel Macron francia vezető
Nikol Pasinjan örmény és Emmanuel Macron francia vezető Szerzői jogok AP Photo
Szerzői jogok AP Photo
Írta: Gábor Tanács
Közzétéve:
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Örményország nagyon súlyosan elszigetelődött a saját régiójában. Ha békét köt Azerbajdzsánnal, megnyílhat a török és az azeri határ is, részesedhet az Oroszországot elkerülő Középsó Folyosó forgalmából - kérdés, hogy mit kér ezért Baku és Ankara.

HIRDETÉS

A Hegyi-Karabah azeri elfoglalásával végződött szeptember végi villámháború után olyan nehéz helyzetbe került Örményország, amelyből valószínűleg az egyetlen kiutat a békekötés jelenti. Erről már október végén beszélt Nikol Pasinjan örmény elnök, aki azt mondta, hogy a következő hónapokban erre valószínűleg sor fog kerülni – ugyanakkor Örményország minden korábbinál többet költ fegyverkezésre: modern légvédelmi rendszereket vásárol Franciaországtól,Indiától pedig drónelhárító és különböző tüzérségi eszközöket összesen több milliárd dollár értékben.

Zangezur-korridor: az utolsó falat Örményországból

A fegyverkezést többek között az indokolja, hoogy Azerbajdzsán étvágyát nem feltétlenül vette el Hegyi-Karabah meghódítása. Az országnak ugyanis van egy Törökországgal határos exklávéja, a Nahicseván Autonóm Köztársaság, ahová Azerbajdzsánból elsősorban Örményországon keresztül lehet eljutni – a legrövidebb út lenne az úgynevezett Zangezur-korridor, amelynek kialakítását Baku követeli. Csakhogy Örményország és Azerbajdzsán között az évtizedes ellenségeskedés miatt nincs határforgalom.

A 2020-as második hegyi-karabahi háborút lezáró tűzszüneti dokumentumban van egy passzus, amelyben a felek kötelezettséget vállalnak a határok megnyitására. Azerbajdzsán erre hivatkozik, amikor azt mondja, hogy a Zangezur-folyosó megnyitását Örményország a tűzszüneti megállapodásban vállalta. Jereván álláspontja viszont az, hogy a tűzszüneti megállapodásban kölcsönösségről volt szó, a Zangezur-korridor megnyitásáért cserébe az Örményországból Hegyi-Karabahba vezető út járhatóságának biztosítását várták – ez azonban kútba esett azzal, hogy Azerbajdzsán elfoglalta az egykori szakadár államot.

Ugyanakkor vannak arra utaló jelek, hogy a korridor kérdése valószínűleg megoldható lenne további háborúzás nélkül is.

Ellenségek között

Örményország a saját régióján belül szinte teljesen elszigetelt. Azerbajdzsán több mint 30 éve az ellensége a területi vitájuk miatt, emiatt határforgalom és kereskedelem sincs. Nyugati és déli szomszédja Törökország, amellyel Azerbajdzsán rendkívül szoros szövetséget épített ki. Törökország szintén blokádot tart fenn az örmény határon, az azeri hadi sikerekhez pedig jelentős mértékben hozzájárultak a török fegyverek is – például a Bayraktar drónok nevét 2020-ban, a második hegyi-karabahi háborúban ismerte meg a világ.

Meglehetős értetlenség övezi Nyugaton, hogy a régiós átlaghoz viszonyítva szintén Nyugat-barát államként ismert Grúzia miért nem barátja Örményországnak, de a képlet nem annyira bonyolult: Grúzia területi integritását éppen Oroszország veszélyezteti – amely két szakadár államot szakított ki Grúziából, Dél-Oszétiát és Abháziát –, míg Örményország az Oroszország vezette katonai szövetség, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete tagja. Örményország biztonságát elvileg Oroszország garantálta Azerbajdzsánnal szemben, Grúzia éppen Azerbajdzsán és Törökország felé kacsingatott Moszkvával szemben.

Ezzel együtt a két ország között legalább a kereskedelem működik – méghozzá az ukrajnai orosz agresszió kezdete óta kiemelkedő eredményekkel. 2022-ben a kereskedelmi forgalom 70%-kal nőtt, miközben az Oroszországgal folytatott kereskedelem is óriási növekedésnek indult. Mindkét ország nemzeti összterméke 10% felett nőtt az IMF adatai szerint 2022-ben – mindez pedig arra utal, hogy az Oroszországban kieső nyugati kereskedelmi forgalom helyén támadt rést Grúzia és Örményország is igyekezett lehetőségeihez képest betömni. (Az USA-ban és az EU-ban is felmerült, hogy alaposabban meg kellene nézni ezt a jelenséget, nem szeg-e szankciókat a két kaukázusi ország, de egyelőre perdöntő bizonyíték nem került elő.)

Szintén nem természetes szövetségese a keresztény Örményországnak déli szomszédja, az iszlám köztársaság Irán sem, amellyel viszont vannak kereskedelmi kapcsolatai. Jereván azonban nem akarja, hogy ez rontsa a viszonyát a Nyugattal, ezért az USA számára tolerálható szinten tartja a kereskedelmet.

Oroszország hátsó udvara

Örményország egyetlen olyan szövetségese, akire valamilyen mértékben támaszkodhatott, Oroszország volt, amely azonban részben az ukrán háború miatt, részben Örményország nyugati kapcsolatkereséseire válaszul bizonyos mértékben elengedte az ország kezét. Ennek a leglátványosabb jele az volt, hogy a második hegyi-karabahi háborút lezáró tűzszünetet garantáló orosz csapatok végül nem garantáltak semmit, gyakorlatilag tétlenül nézték, hogy Azerbajdzsán bevonuljon Hegyi-Karabahba.

Vlagyimir Putyin már akkor, amikor Nikol Pasinjan örmény elnök a villámháború előtt az azeri csapatösszevonások láttán a segítségét kérte, azt mondta, hogy az örmény elnök tehet a helyzetről, mert egy prágai konferencián elismerte Azerbajdzsán területi integritását, ezzel gyakorlatilag elismerte, hogy Hegyi-Karabah Azerbajdzsán része. (Hegyi-Karabahot mint szakadár államot a világ egyetlen állama sem ismerte el, még Örményország sem.) Örményország ugyan ezután tett ingerült gesztusokat Oroszország felé, például Pasinjan azt mondta, ilyen formában nincs sok értelmük az örményországi orosz bázisoknak, megüzente, hogy nem megy el a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete ülésére Belaruszba (november 23-án lesz), de Jereván elszigeteltségét ismerve a szakítás azért is valószínűtlen, mert a Nyugat az esetleges szimpátia ellenére sem biztonsági, sem gazdasági szempontból nem alternatívája Oroszországnak.

Ennek az oka részben a távolság, részben pedig a reálpolitika: az Európai Uniónak jelenleg sokkal fontosabb a szénhidrogénekkel teli Azerbajdzsán, illetve a vele szövetséges, regionális elosztó szerepre törő Törökország jóindulata, az Egyesült Államokat pedig leköti Ukrajna, illetve a legfrissebb közel-keleti konfliktus. Ironikus módon egyedül Irán nyújthatna katonai segítséget Örményországnak, amiben azért volna logika, mert a teokráciát aggasztja az Izraellel szoros szövetséget ápoló Azerbajdzsán térnyerése.

A Középső Folyosó

A helyzet meglehetősen reménytelen lenne Örményország számára, azonban az azeri diplomácia már rögtön a villámháború után azt kezdte hangsúlyozni, hogy a konfliktus lezárása akár pozitív is lehet Örményországnak, ha a Zangezur-korridor kérdését sikerülne megnyugtatóan rendezni.

A helyzet kulcsa az úgynevezett Középső Folyosó, más néven Kaszpi-tengeri Nemzetközi Út: egy olyan szárazföldi kereskedelmi útvonal, amely Európát Közép-Ázsián keresztül a szárazföldön köti össze Kelet-Ázsiával. A hagyományos, alsó hangon 30 napos tengeri úttal szemben ezt az utat 12 -13 nap alatt megtehetik az áruk, és az úgynevezett Északi Folyosóval szemben nagy előnye, hogy elkerüli Oroszországot, de a kelet-nyugati tengeri forgalmat bizonyos mértékben ellenőrző Egyesült Államokat is.

A Középső Folyosó Kazahsztánon, Üzbegisztánon, Türkmenisztánon halad keresztül, az árut hajóval szállítják át a Kaszpi-tengeren Azerbajdzsánba, onnan pedig szétágazik Törökország és Grúzia irányába. Grúziából a Fekete-tengeri hajókra kerül az áru, Törökországból pedig vasúton vagy tengeren is haladhat tovább.

A Középső Folyosó forgalma az ukrajnai orosz agresszió kezdete óta megtöbbszöröződött, de a kapacitása nem elegendő. Még rengeteg beruházás szükséges ahhoz, hogy a közép-ázsiai országok a vasúti szállítást összefésüljék, a Kaszpi-tengeren növeljék a szállító kapacitást, ráadásul a jelen helyzetben Irán felé meg kell kerülni Örményországot, hiszen zárva az azeri-örmény határ.

Azerbajdzsán és Törökország, mint a Középső Folyosó fő projektgazdái megédesíthetik a katonai vereséget Örményországnak azzal, hogy megnyitják a határokat, és Jereván is részesedhet a Középső Folyosó gazdaságélénkítő hatásaiból. Viszont a két ország olyan feltételeket szab, amelyek megakadályozhatják, hogy Örményország kompromisszumot kössön. Azerbajdzsán a Zangezur-korridoron kívül kisebb azeri enklávékat és a kiutasított azeriek visszafogadását is követeli, míg Törökország ahhoz kötheti a határok megnyitását, hogy Örményország diplomáciai eszközökkel ne terjessze tovább az örmény népirtás történetét – ami az örmény identitás meghatározó része. 

Hogy lehet eladni egy ilyen békét Örményországnak?

Pasinjan nem rejti véka alá, hogy a jelen helyzetben nincs más megoldás az ország helyzetének javítására, mint a békekötés. Ebben ugyan nem támogatja különösebben a közvélemény, viszont nincs olyan potens vagy népszerű ellenzék, amely az elégedetlenséget ki tudná érdemben használni.

Pasinjan 5 éve, korrupcióellenes tüntetések után, az előző politikai elit teljes bukásával került hatalomra. Ráadásul ezt a politikai elitet a Karabah-klánnak nevezték, mert prominens képviselői a szakadár államból származtak. Szerzs Szargszjan és Robert Kocsarjan ellenzéki formációi még mindig kellően elutasítottak ahhoz, hogy ne legyen lehetőségük visszatérni, ráadásul a realitás az, hogy bárki is szerezné meg a hatalmat, a békekötésnek nem lenne alternatívája. A békét egyedül a rendkívül befolyásos, kilencmilliós diaszpóra utasítaná el, de még Pasinjan legádázabb belföldi ellenfelei is megvárnák, hogy kösse meg a békét és nagyjából rendezze a 100 ezer hegyi-karabahi menekült helyzetét.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Közös azeri-török hadgyakorlat kezdődött

Egy orosz politikai emigráns Örményországban

Kölcsönös figyelmeztetések – nő a feszültség Szöul és Moszkva között