Eddig mindössze négy túsz szabadult a Hamász fogságából a több mint kétszáz közül. Alaposan kifaggatták őket a legapróbb részletekről is: mit láttak, hallottak, sőt szagoltak. Hátha az információmorzsák segítenek a többi túsz kiszabadításában.
HIRDETÉSNem talált meghallgatásra a Szella testvérek kérelme. Ajelet és Or két unokatestvérét – Judith és Natalie Raanant – ugyan visszakapták a Hamász fogságából, a család nyolc másik tagját azonban változatlanul túszként tartja fogva a terrorszervezet, további hármat pedig megöltek az október 7-i vérengzésben.
Szelláék felszólították az izraeli kormányt: ne indítson szárazföldi támadást Gáza ellen a túszok szabadulásáig. Az átfogó offenzíva azonban pontosan három héttel az Izrael elleni véres rajtaütés után mégis megkezdődött – egyes információk szerint éppen azért, mert megrekedtek a túszok kiszabadításáról Katar közvetítésével folytatott tárgyalások.
Ezek után maradt esély a foglyok életben maradására?
Még a pontos számukat sem tudni. A jelenlegi becslések szerint is több mint kétszázan lehetnek négy társuk elengedése után. Még kevésbé sejteni, közülük hányan maradhattak az élők sorában.
Csaknem ötvenen az életüket vesztették – ezt állította a Hamász egyik szóvivője, aki szerint a túszokkal az izraeli légicsapások végeztek. Abu Obeida állítását független források nem erősítették meg, így a bejelentés helytállósága alaposan megkérdőjelezhető. Ha valóban meghaltak, nem biztos, hogy az izraeli bombázások okozták halálukat.
Az viszont biztos, hogy a túszok több mint fele külföldi vagy legalábbis kettős állampolgár. Négyen közülük magyarok (is).
Dafnát és Ellát imára készítették fel
Az Eliakim család Nahal Ozban élt, a gázai kerítéstől nagyjából pár száz méterre levő kibucban, szinte egy kőhajításnyira Kfar Azától, ahol az ukrajnai Bucsával vetekedő háborús bűnöket követtek el a terroristák.
Nahal Ozt is megrohamozták a Hamász Kalasnyikovokkal felszerelt terroristái, akik behatoltak az egyik családi házba, és azonnal combon lőtték a családfőt, Noamot, majd mindenkit egy padra ültettek. Innentől kezdve a támadók egy ideig az egyik családtag közösségi médiafelületén közvetítették élőben az Eliakim család megpróbáltatásait. A felvételen két kislány is látszik: a kisebbet, a nyolc éves Ellát Noam élettársa, Dikla szorította gondosan magához, Ella nővére, a tizenöt éves Dafna pedig szemlátomást rettegve takarja el száját, hogy visszatartsa sikolyát.
Csak ők ketten élték túl a támadást. A fiatal, tizenhét éves Tomert, Noam rövidnadrágban ücsörgő fiát később arra kényszerítették, hogy házról-házra járva kicsalogassa rejtőző szomszédait a szabadba, akiket Tomerral együtt lelőttek. És lelőtték Tomer szüleit is, a két kislányt pedig túszként magukkal cipelték.
A két lány az édesapát, Noamot és családját, az Eliakim családot látogatta meg a kibuc fennállásának hetvenedik évfordulója alkalmából – idézte fel a kislányok édesanyja, a Magyarországon született Májan Zin.
Kettős állampolgársága révén Ella és Dafna is kettős, magyar-izraeli állampolgár – amint azt később a magyar külügyminisztérium is megerősítette. Májan történetesen nem is olyan rég egy hónapot töltött a nagyszülőknél Duna-parti otthonukban idősebb lányával, Dafnával.
A kétségbeesett anya a túszejtés után egy hét elteltével látta viszont lányait fotókon, amelyeket egy gázai hírportál tett közzé.
A padlón ültek – mondta az anya. Dafna kisírt szemekkel gubbasztott a földön. Mindkét lányt átöltöztették hosszú ujjú ruhába – a magyarázat szerint azért, hogy felkészítsék őket a fohászra, ehhez pedig a rövidnadrág nem volt kellően alázatos viselet. A képek állítólag Gázában készültek, de Májan Zin ebben nem teljesen biztos.
Az anya a rendőrséghez és a brit zsidó közösséghez fordult segítségért, lelki támaszt pedig az izraeli miniszterelnök felesége, Sára Netanjáhú nyújtott neki, aki telefonon hívta fel, ígéretet tett, hogy megkísérelnek minden túszt visszahozni, és kézre kerítik „a Hamász fenevadait”.
Két magyar származású férfi
Dafnán és Ellán kívül még két izraeli-magyar kettős állampolgárról tudnak a hatóságok. Mindketten felnőtt férfiak – jelentette a hvg.hu a magyar külügyminiszterre hivatkozva.
Összesen tehát
– közölte Szijjártó Péter. A túszokról részben az izraeli hatóságok, részben pedig maguk a családok értesítették a hivatalos magyar intézményeket.
Budapest folyamatosan tartja a kapcsolatot az izraeli túszok kiszabadítására létrehozott ottani munkacsoporttal és az érintett családokkal egyaránt. Ennél több információt nem fognak kiadni egészen addig, amíg biztonságba nem helyezik a túszokat – tette hozzá.
„Őszintén reméljük, hogy az izraeli hatóságok, illetve a kiszabadításban szerepet vállaló szervezetek sikerrel tudnak járni” – mondta végezetül Szijjártó Péter.
HIRDETÉS„Itt a vég”
Október 7-én reggel 6:30-tól a 34 éves Jarden Bibasz folyamatosan küldött sms-ekben tudatta nővérével, Ofrival, mi történik Nir Ozban. Ebben a déli kibucban élt 32 éves feleségével, Sirivel, és két fiúkkal, a négyéves Ariellel, illetve a mindössze kilenc hónapos Kfirrel.
Kilőtt rakétákról tudósított, majd arról írt, hogy a terroristák behatoltak a kibucba. „Basszus” – jegyezte meg a férfi.
Szörnyű harcok dúlnak – írta következő üzenetében, és hozzátette: a gyermekei nem tudnak csendben maradni. „Itt a vég” – jelentette, miközben a Hamász gyilkosai betörtek a házba.
„Szeretlek” – így szólt a következő üzenet, az utolsó pedig, 9:45-kor: „Bent vannak”.
Két órával később a Bibasz család hozzátartozói egy palesztin videóújságíró felvételén ismerték fel Sirit. Két fiát magához szorította a terroristák gyűrűjében, az arcán rémület tükröződött.
HIRDETÉS
Később egy másik felvételen az apa, Jarden is felbukkant vérző fejjel. Hozzátartozói szerint a halálán volt.
Siri szintén Nir Ozban élő szülei azóta sem kerültek elő. A kibuc 400 lakója közül 180-at mészárolt le vagy rabolt el a Hamász – jelentette a Times of Israel. Bibaszék egyébként már korábban belefáradtak abba, hogy állandó rettegésben élnek a Gázai övezet közelében, és azt tervezték, hogy a nővér szomszédságába költöznek Izrael északi végébe, a Golán-fennsíkra.
A Hamász túszai között nagyjából harminc gyermek van, akiknek a családja agóniában várja szabadulásukat.
A legfiatalabb túsz az alig kilenc hónapos Kfir Bibasz.
Stockholm-szindróma
A túszok csaknem egynegyede, egészen pontosan ötvennégyen thai állampolgárok, akiknek végképp semmi közük Izrael és a Hamász háborújához. Nagyjából harmincezer thai dolgozott mezőgazdasági idénymunkásként Izraelben. Október 7-e óta sokan menekülnének haza.
HIRDETÉS
A thai túszok kiszabadításáról Teheránban folytat közvetlen tárgyalásokat a Hamásszal a thaiföldi törvényhozás volt elnöke. Van Mohamed Núr Mata derűlátó, és abban bízik: honfitársai rövidesen szabadulhatnak – jelentette a Bangkok Post. Izrael szerint a túszok több mint felének, 138-nak külföldi útlevele is van.
Eddig csak amerikai-izraeli kettős állampolgárok szabadultak
Az 59 éves Judith Raanan és lánya, a 17 éves Natalie voltak az első túszok, akik október 20-án kimenekültek a fogságból. Hogy miért éppen ők, azóta sem derült ki. Humanitárius okokból – indokolta a Hamász.
A két nő az illinoisi Evanstonból utazott Dél-Izraelbe egyik hozzátartozójuk születésnapjára és a zsidó ünnepekre, amikor a Gázai övezetet irányító, az Iszlám Ellenállási Mozgalom arab betűszavából alkotott Hamász példa nélküli támadást indított az "ádáz ellenség" ellen. Ennek során ejtettek túszokat, köztük Judithot és Natalie-t.
Szabadulásuk után hozzátartozóik csak annyit közöltek: „jelenleg fizikailag egészségesek”. Semmilyen más részletet nem voltak hajlandók elárulni arra hivatkozva, hogy a Hamasz bosszút állhat a többi nyolc fogva tartott családtagon.
Az izraeli és amerikai hírszerzők azonban a legapróbb részletekről, még arról is kifaggatták a két volt túszt, hogy mit láttak, hallottak, sőt szagoltak – értesült az ABC News. Minden releváns információ kulcsfontosságú lehet a többi túsz kiszabadításában.
HIRDETÉS
Az amerikai elnök telefonon beszélt velük, és teljes támogatásáról biztosította őket, amíg „felépülnek a szörnyű megpróbáltatásból”. A családdal azonban az izraeli kormány „eddig” nem vette fel a kapcsolatot – mondta a Raananékért aggódó, Izraelben élő unokatestvér, Ajelet Szella.
Három nappal Raananék szabadulása után még két idős hölgyet engedett szabadon a Hamász.
Egyikük, a 85 éves Yocheved Lifshitz visszatérése előtt kezet fogott a zöld homlokpántot viselő, símaszkos terroristával, akitől – nyilván a propaganda szándékával – búcsúzás előtt még édességet is kaptak. A jelenséget, amikor a kiszolgáltatott helyzetbe került túszok váratlanul rokonszenvet tanúsítanak fogva tartóik iránt, egy, a svéd fővárosban elkövetett bankrablás, és az azt követő túszmentés óta Stockholm-szindrómának nevezik.
Pedig Lifshitz, akit a 79 éves Nurit Cooperrel együtt engedtek szabadon, utólag azt mondta: „a poklok poklát élte át”. Részletesen felidézte, hogyan ültették fel motorkerékpárra, hogy Gázába szállítsák, ahol botokkal ütlegelték, majd az alagutak labirintusában fuvarozták. „Soha nem feltételeztük, hogy ilyen helyzetbe kerülhetünk” – jelentette ki, de azt is hozzátette: fogságban orvosi ellátásban részesült, és végtére jól bántak vele.
De miért éppen ők?
„Mindketten egészségesek voltak” – magyarázta egy volt FBI-ügynök, hogy miért éppen a Raanan anyát és lányát bocsátották elsőként szabadon. Robert D’Amico korábban túsztárgyaló volt a tengerentúlon, így pontosan tudja: rossz fényt vett a túszejtőkre, ha foglyaiknak bántódása esik. Márpedig ezúttal eléggé sok a súlyos sérült. Egy kaliforniai származású túsznak például szétroncsolódott a karja egy gránátrobbanásban.
HIRDETÉSA másik ok, amiért Raananokat választották, egyértelműen az, hogy amerikaiak. D’Amico nem tartja kizártnak, hogy a Hamász megpróbált jó pontokat szerezni Washingtonban. Ennek némileg ellentmond, hogy más amerikaiak még mindig a terrorszervezet fogságában vannak.
A túsztárgyalások
Néhány órával azok után, hogy a Hamász elindította Izrael elleni brutális támadását, az amerikai külügyminiszter felhívta a katari kormányfőt, és nyomban felvetette a túszkérdést. Antony Blinken abban bízott, hogy Doha vállalja a közvetítő szerepét. Nem tévedett.
Az elkövetkező két hétben Blinkenen kívül más amerikai, török, egyiptomi francia, katari és megannyi más ország képviselői kényes megbeszéléseket folytattak még arról is: egyáltalán hogyan indítsák el a túsztárgylásokat. Katar, a Perzsa-öböl partján fekvő apró ország ebben – nagyságához képest – túlméretezett szerepet játszott.
Amerikai szövetségesnek számít – hisz itt van az Egyesült Államok legnagyobb közel-keleti légitámaszpontja, Al-Udeidben – ugyanakkor nyíltan támogatja a Hamászt, amelynek politikai vezetői közül sokan legalább részmunkaidőben Katar fővárosában, Dohában élnek, luxusnak mondható körülmények között. Katar az Egyesült Államok és a terroristák közötti ügyletek közvetítésében régóta kulcsszerepet játszik.
Judith és Natalie Raanan kiszabadulása után az amerikaiak elsőként a katariak közbenjárását köszönték meg.
HIRDETÉSA hírszerzők szerint a Hamász vélhetően kisebb csoportokra osztotta szét a túszokat, az izraeli katonákat pedig elválasztotta a civilektől. A fegyveres túszmentést jelenleg túl kockázatosnak és veszélyesnek tartják a szakértők, így tisztviselők folytatnak lázas tárgyalásokat megmentésükről.
A Hamász egyes politikai vezetői megpróbálnak elhatárolódni az atrocitásokról. Azt állítják, hogy feldühödött gázaiak és más fegyveres csoportok, nem pedig saját katonáik ejtettek túszokat. A felvételek azonban másról tanúskodnak. A Hamász terroristái fegyvertelen civilekre lőttek kibucokban, utakon és egy szabadtéri zenei fesztiválon. A Hamász megölt tagjainál utasításokat találtak, hogy ejtsenek civil túszokat.
A Hamász indítéka az lehetett: a hozzátartozók nyomást gyakoroljanak kormányaikra, hogy késleltessék a Gáza elleni szárazföldi inváziót a túszok szabadulásáig, véli az izraeli biztonsági szolgálat, a Sin Bet volt vezetője. „De nem eshetünk ebbe a csapdába” – idézte a New York Times Jákov Perit.
Nem tárgyalási alap
A Izraelben fogva tartott palesztinokért cserébe engedné el a Hamász az október 7-én túszul ejtett civileket és katonákat – közölte éppen három héttel a túszejtés után a Hamász katonai szárnyának szóvivője, ugyanaz, aki napokkal azelőtt úgy nyilatkozott: a túszok közül majdnem ötvenen már meghaltak.
Izrael korábban megfontolni sem volt hajlandó a követelést, és most is a lelki terror eszközének tekinti. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szóvivője azt mondta pár órával a Hamász bejelentése után, hogy saját terveik szerint és a Hamásszal való megegyezés nélkül akarják kiszabadítani a túszokat, és ennek érdekében minden lehetséges eszközt bevetnek.
HIRDETÉSAz izraeli börtönökben több mint tízezer palesztint őriznek. A számuk október 7. óta megduplázódott – írta a katari Al-Dzsazíra. Az izraeli hivatalos kimutatás szerint szeptember elején 4499 palesztin volt őrizetben, 183-an közülük a Gázai övezetből.