Az utóbbi napok ellentmondásos jelentéseiből az a kép kerekedik ki, hogy a vezérkar teljesen magabiztos a földi offenzíva sikerében, a politikai vezetés viszont nyugati nyomás alatt áll, hogy halassza el, vagy akár mondjon is le a totális támadásról, amíg az összes túsz ki nem szabadul.
„Ha a Hamász nem adja meg magát, be fogunk vonulni”
HIRDETÉSEzt a véleményt az izraeli hadsereg nemzetközi szóvivője fogalmazta meg. Jonathan Conricus alezredes azt mondta az ABC rádió melbourne-i állomásának, hogy „ha a Hamasz előjön a búvóhelyeiről, amiket izraeli civilek mögé rejtenek el, visszaadják a túszainkat és feltétel nélkül megadják magukat, akkor a háború véget ér” - mondta a szóvivő.
Ez azonban nem ilyen egyszerű
A Hamász – vélhetően – nem fogja az izraeli túszokat súlyos feltételek nélkül szabadon engedni, és várhatóan az Izraelben bebörtönzött összes palesztin rab szabadon bocsátását fogja követelni cserébe. Ez legalább ezer személyt jelentene, ami távlatosan újabb hatalmas biztonsági kockázatot szülne Izrael számára. A teljes megadásról pedig, ami az összes fegyverzet átadását, a szervezet feloszlatását és a felelősök izraeli bíróság elé állítását jelentené, valószínűleg hallani sem akar.
A Hamász erős támogatókat tudhat maga mögött Irán és Katar személyében, noha számolnia kell a környező arab rezsimek fokozódó nyugtalanságával és aggodalmaival is, a terrortámadás következményei miatt. Egyiptom, Jordánia és Szíria is attól tart, hogy egy izraeli offenzíva újabb menekültáradatot fog eredményezni, amit nem tudnak és nem is akarnak elviselni.
A túszok ügyében való közvetítésre jelenleg egyedül képes Katar szerint viszont mindenfajta megállapodás lehetetlen, ha Izrael földi offenzívára szánja el magát.
Feltűnő, hogy az IDF vezetői és szóvivői egyre többet szerepelnek, szivárogtatnak és tesznek politikai súlyú kijelentéseket, míg a kormányzat szinte csak a Hamász felszámolásának jelszavát hirdeti, de nem közöl konkrétumokat. Maga Netanjahu miniszterelnök a nemzethez intézett legutóbbi villám-nyilatkozatában is csak annyit mondott, hogy „Ez még csak a kezdet. Ellenségeink még csak most kezdték megfizetni az árát. Nem részletezem, mi lesz ezután. De mondom, ez még csak a kezdet.”
Ez a Hamász már nem olyan, mint a korábbi 'klasszikus' terrorszervezetek
Izrael évtizedek óta kerülte a nagyobb szárazföldi hadműveleteket. Az IDF korábbi vezérkari főnöke, Aviv Kohavi szerint tudomásul kell venni, hogy a régebbi gerillaharcos és öngyilkos merényleteket szervező terrorcsoportokat (al-Kaida, ISIS, Talibán) mára „hadsereg-szerű”, rakétaerőkkel megerősített formációk váltották fel (Hamász, Hezbollah). Ezek teljes mértékben Irán katonai hardvereire és pénzügyi támogatására épülnek.
Emberanyagban és személyi utánpótlásban nem szenvednek hiányt, hiszen a menekülttáborok szerte a nagyrégióból ontják a jelentkezőket, de fegyvereseik kiképzettsége és harci tapasztalata alacsony. Veszélyüket azonban súlyos hiba volna lebecsülni, mert – ahogy az egyik katonai elemző mondja – városi harcban fél óra alatt nagyobb veszteségeket okozhatnak Izraelnek, mint az előző 20 évben összesen.
Legnagyobb gyengeségük a légierő hiánya és a hírszerzés relatív elmaradottsága, vagyis Izraelnek ezeket az előnyöket kellene kihasználnia. Ez egyben az előzetes csapások fontosságát emeli ki, szemben a korábbi idők alkalmazkodó-válaszadó stratégiájával.
A régi stratégia nem lesz már hatásos
Izrael korai évtizedeiben – amikor híres győzelmeit aratta – az IDF egy agresszív erő volt, amely a stratégiai mélység nélküli - azaz kicsiny - Izraelt védte ellenséges területekre behatolva (Egyiptom, Szíria, Libanon, Jordánia), és távol tartva a frontvonalat a lakossági központoktól.
Ez a megközelítés abban a korszakban kimagaslóan hatékony volt. Az arab hadosztályok sorra pusztultak el a csatatereken, és veszteségeik adták az alapot az arab koalícióval folytatott béketárgyalásoknak.
A földi manőverek koncepciója azonban az 1973-as Jom Kippuri háború után kezdett meggyöngülni. Noha az a háború is az izraeli szárazföldi erők harctéri győzelmével járt, de már váratlan veszteségeket is okozott a személyi állományban és a harckocsikban.
A rá következő két évtizedben nem voltak maradéktalanul sikeresek a Libanon és Gáza ellen indított földi manőverek sem, és ezekből rendre vissza is kellett húzódni.
Előtérbe került az a szemlélet, hogy csak tüzérségi és légitámadásokat kell alkalmazni, jelentősebb szárazföldi manőverek nélkül, mert a közvélemény egyre kevésbé tűrte el a személyi veszteségeket. Itai Brun, az IDF katonai hírszerzési elemző részlegének korábbi vezetője szerint a lopakodó technológia, az UAV-k és az elektronikus hadviselés fejlődése több izraeli stratégát a „tökéletes háború” elképzeléséhez vezetette.
Ez azt jelenti, hogy Izrael képes hadjáratokat megnyerni anélkül, hogy seregei nagyobb veszteséget szenvednének, és civilek sem halnak meg tömegesen a másik oldalon. Több katonai elemzői vélemény szerint most inkább ezt a stratégiát kellene alkalmazni, nem pedig a gyalogság és a páncélosok tömeges bevetését.
Az izraeli hadseregnek két támadási lehetőség közül kell választania
Az egyik verzió szerint célzott légicsapásokkal és a különleges (kommandó) erők akcióival lehet szétszórni vagy a Hamász fegyvereseit. A másik változatban az IDF páncélozott járműveket és nagyszámú gyalogságot juttathat be az övezetbe, ahogy azt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az új iraki kormányzat tette a Falludzsa városáért vívott csata során, 2004-ben.
Mindkét lehetőség súlyos veszteségekkel jár, de teljeskörű szárazföldi hadművelet halálosabb lenne mind a katonák, mind a civilek számára.
Háború is, meg nem is – ez lehet az egyik köztes megoldás, de legfeljebb csak hetekre
Az izraeli kormány lemondhatja a Gázai övezetben végrehajtott szárazföldi hadműveletet, vagy félúton leállíthatja, ha a Hamász folytatja a túszok szabadon bocsátását – mondták az Izraeli Védelmi Erők (IDF) illetékesei a The Times of Israelnek. Szerintük a hadsereg készen áll a megszállásra, és egy szárazföldi hadművelet felgyorsíthatja a foglyok szabadon bocsátását. Ugyanakkor ők is számolnak a csapatok súlyos veszteségeivel, amit viszont az izraeli közvélemény fogadna rendkívüli negatívan.
Az IDF abban reménykedik, hogy az izraeli politikai vezetés mielőbb az övezet megszállása mellett dönt, mert a határon állomásozó csapatok nem maradhatnak sokáig készültségben. Érvelnek azzal is, hogy a gyalogság és a fegyverzet koncentrációja célpontokat nyújt az ellenséges csapásméréseknek.
HIRDETÉSAmerika viszont nyugtalan
Eközben az Egyesült Államok továbbra is nyomást gyakorol Izraelre, hogy késleltesse az övezet elleni offenzívát, hogy a diplomaták minél több túszt megmenthessenek. Washingtonnak időre van szüksége ahhoz is, hogy felkészítse a térségben állomásozó amerikai csapatokat az esetleges iszlamista támadásokra (Szíria, Szaúd-Arábia, Egyiptom).
A Biden-kormányzat amiatt is ideges, mert Izraelnek – szerinte - nincsenek elérhető céljai és konkrét cselekvési terve a Gáza ellen intézendő szárazföldi hadművelethez.
Súlyos kérdőjeleket vet fel az esetleges offenzíva sikere utáni időszak, amikor valakinek gondoskodnia kell a körzet igazgatásáról, a lakosság szociális és egészségügyi ellátásáról, vagy a közművek üzemeltetéséről. Ezeket jelenleg teljes egészében a Hamász látja el, mintegy 40,000 közalkalmazottal.
A terrorszervezet adminisztratív egységeinek szétverése gyakorlatilag működésképtelenné tenné a civil szférát, beleértve az oktatás és a bíróságokat is. Nyilvánvaló, hogy egy tartós megszállásra berendezkedő hadsereg ezeket a funkciókat nem tudja ellátni.
Külső hivatkozások
HIRDETÉSA katonai szóvivő nyilatkozata
Új katonai stratégiák Izrael számára
A hadművelet elhalasztásásának lehetősége
Az amerikai álláspont
Hosszú hetek harcai várhatók