A magyar ügyvédnél gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak, a túlélésre nincs esélye. Utolsó nagy ügyében szeretné elérni az eutanáziához való jog kibővítését Magyarországon. Megnéztük, milyen a magyar szabályozás, és hogyan viszonyul a többi uniós tagállaméhoz.
HIRDETÉSHosszú évek óta nem látott társadalmi párbeszédet indíthat el az eutanáziával kapcsolatban Karsai Dániel ügye. A jogásznál egy gyógyíthatatlan, halálos betegséget, ALS-t diagnosztizáltak, ami az idegsejtek és az izmok fokozatos leépülésével jár.
„A tudatot nem érinti, tehát teljesen tiszta fejjel kell végigélni azt, hogy teljes fizikai és szellemi passzivitásba szorul az ember. Egyre jobban, már most is sokkal kevesebb mindent tudok csinálni, mint azelőtt” - magyarázta az RTL-nek az ügyvéd, aki egyelőre dolgozni még tud, de már nem biztos, hogy sokáig.
Karsai az eutanázia hazai jogi szabályozásának megváltoztatásáért küzd a saját ügyén keresztül, egész pontosan úgy, hogy beadványt intézett az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Emellett az is a célja, hogy a témában minden álláspontot tiszteletben tartó, értelmes párbeszéd alakuljon ki.
„Amit én el szeretnék érni, az az, hogyha egy olyan állapotba kerülök, ahol már a betegség annyira uralja az életemet, hogy nincs, vagy gyakorlatilag nincs benne semmi más, csak szenvedés és küzdelem, minden más értelmes tevékenység kizárásával, ott meghozhassak egy életvégi döntést, ami az, hogy köszönöm szépen, ezt már nem akarom folytatni” - mondta.
Karsai Dániel ügyét sürgősséggel tárgyalja az Emberi Jogok Európai Bírósága, a magyar államra nézve kötelező érvényű ítélet akár már januárban is megszülethet.
Kifejezetten szigorú a magyar szabályozás
Magyarországon jelenleg csak az úgynevezett passzív eutanáziát engedélyezik, ami azt jelenti, hogy életmentő vagy életfenntartó kezeléseket vissza lehet utasítani, szigorú feltételek mellett. A meglehetősen bonyolult szabályozásról a TASZ jogi szakértője, Zeller Judit beszélt nekünk:
„Két fajtája van a kezelés visszautasításának. Az egyik, amikor helyben, egy egészségügyi intézményben merül ez föl. Ilyen esetben akkor teheti meg a beteg ezt a visszautasítást, hogyha súlyos, gyógyíthatatlan és rövid időn belül halálhoz vezető betegségben szenved. A másik lehetőség pedig az, hogyha már előre egy közjegyzői dokumentumban leírja azt, hogy ő nem szeretne bizonyos kezeléseket igénybe venni. Ebben az esetben is akkor lehet lemondani életmentő vagy életfenntartó kezelésről, ha súlyos, gyógyíthatatlan és rövid időn belül halálhoz vezető betegségben szenved az alany, vagy ha ilyen betegségben szenved és már nem képes a saját maga ellátására, vagy pedig csillapíthatatlan fájdalmai vannak" - magyarázta a jogszabályt a szakértő.
Karsai esetében azonban egyáltalán nem is várható olyan kezelés, amit elutasíthatna, így ő a törvények értelmében semmiféle eutanáziára nem jogosult. Még külföldön sem, ha ugyanis valaki segítségével kiutazna és eutanáziában részesülne, a segítőjét büntetőjogi felelősségre vonnák Magyarországon öngyilkosságban való közreműködés miatt.
Egyre megengedőbbek az európai államok
Az Európai Unióban az utóbbi időben elkezdődött az eutanázia törvényi lehetőségeinek bővítése. Zeller Judit szerint ez már trendszerűen is kirajzolódik, sőt, lassan formálódik egy olyan európai konszenzus, amely szerint az önrendelkezési jog része a saját halálról való döntés.
„Olaszországban 2019-ben, Németországban pedig 2020-ban döntött úgy az alkotmánybíróság, hogy az asszisztált öngyilkosság, tehát amit mi úgy hívunk Magyarországon, hogy öngyilkosságban közreműködés, az nem terjeszthető ki mindenfajta öngyilkosságban közreműködésre. A döntések értelmében valamiféle kivételt kellene alkalmaznia a törvényeknek, például az ilyen esetekre, amikor ez egy gyógyíthatatlan betegnek nyújtott segítség, vagy az ő önrendelkezési jogának a támogatása” - magyarázta, majd hozzátette, hogy Olaszországban azóta már el is fogadtak egy ezzel kapcsolatos jogszabályt. Németországban ez még nem történt meg, de már az alkotmánybírósági döntés is nagy szó, hiszen ők a történelmük miatt elég kritikusan állnak a halálba segítés témaköréhez.
Az úttörők a Benelux-országok voltak még a 2000-es években. Náluk nemcsak az orvos által asszisztált öngyilkosság, hanem a konkrétan általa végrehajtott, aktív eutanázia is legális. Az utóbbi két évben pedig Belgiumhoz, Hollandiához és Luxemburghoz csatlakozott Spanyolország és Portugália is.
Szigorú feltételek és etikai kérdések az eutanázia körül
A legalizáció azonban nem jelenti azt, hogy könnyű lenne eutanáziához jutni, a jogalkotók ugyanis igyekeznek a lehető legkisebbre csökkenteni a visszaélések lehetőségét.
„Alapvetően azt kívánják meg, hogy egy súlyos betegsége legyen valakinek, tartósan szenvedjen, legyen egy orvosi igazolás arról, hogy ő valóban ebben a betegségben szenved, és általában ismételten be kell nyújtani ezeket a kérelmeket” - mondta Zeller Judit.
Fontos azt is megjegyezni, hogy ahol törvényes az eutanázia, ott sem kötelezhetők az orvosok arra, hogy részt vegyenek a folyamatban. Az emberi életek megmentésére felesküdött egészségügyi dolgozók számára komoly morális dilemmát jelent az eutanázia kérdése, ezzel pedig több nyugat-európai országban foglalkoznak etikai bizottságok.
Zeller kiemelte, hogy a mindenki számára egyértelmű vallási tanítások mellett abszolút szekuláris érvekkel is vitáznak a legalizáció ellenzői az azt támogatókkal. A magyar alkotmánybíróság például korábban azzal érvelt, hogy az állam nem tudja kellően biztosítani egyik fontos feladatát, az életvédelmet, hogyha lehetővé teszi az eutanáziát. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a visszaéléseket nem lehet 100 százalékosan megakadályozni, így pedig az élethez való jog elsőbbséget élvez az önrendelkezés jogával szemben.