Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az orosz hatóságok nem vizsgálták ki rendesen az orosz ellenzék egyik kulcsfigurájának brutális "kivégzését"
HIRDETÉSElmarasztalta Oroszországot az Emberi Jogok Európai Bírósága, amiért nem folytatott le mindenre kiterjedő és hatékony vizsgálatot az ellenzéki Borisz Nyemcov meggyilkolása ügyében.
Nyemcov az orosz ellenzék legkérlelhetetlenebb vezéralakjai közé tartozott. Az orosz politika „magányos farkasát” 2015 február 28-ra virradóra gyilkolták meg Moszkvában, a Kreml közelében.
A merényletet a világ több vezetője felháborodással fogadta, és követelte az ügy alapos kivizsgálását.
Nyemcov a Bolsoj Zamoszkvoreckij hídon sétált át ukrán élettársa, Anna Durycka társaságában, amikor melléjük kanyarodott egy autó, fegyveres férfiak ugráltak ki belőle, és összesen négy lövést adtak le rá. A politikus a helyszínen meghalt.
Hat csecsen férfit gyanúsítottak meg az akció elkövetésével, egyikük nem élte túl a kihallgatást. A többiek 11 és 20 év közötti börtönbüntetéseket kaptak, de nem tettek vallomást megbízójukra.
Vlagyimir Putyin hivatala azt közölte a Twitteren, hogy az elnök elítéli a bűntettet, és felszólított az ügy gyors kivizsgálására. Ez valójában azóta sem történt meg, és nem derült ki, hogy a gyilkosokat ki bízta meg a merénylettel. Erre nézve nem is folyt vizsgálat.
Ki volt az áldozat?
Borisz Nyemcov fizikus 1990-ben a tizenhárom indulóból az egyetlen nem-kommunista jelöltként került be az Állami Dumába a Nyizsnyij Novgorod-i választókörzetből. Elnyerte a terület kormányzói tisztségét is, ahol határozott szabadpiaci változásokat vezetett be.
Ezek olyan sikeresek voltak, és akkora feltűnést keltettek, hogy még Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök is ellátogatott oda, hogy megnézze az övéhez hasonló neoliberális gazdaságpolitika eredményeit. A New York Times Nyemcovot zseniális gazdasági reformernek nevezte, aki soha nem hátrál meg.
A Jelcin-kormányzat idején betöltött állami posztokat, és a miniszterelnök-helyettesi rangig is eljutott. Főként gazdasági és energetikai kérdésekkel foglalkozott, és már akkor voltak ütközései a semmiből hirtelen előbukkant olaj- és gázipari privatizátorokkal, akik lassan behálózták a teljes moszkvai politikai elitet.
Vlagyimir Putyin elnökké választása után fokozatosan távolodott a kormányzattól, és egyre hangosabb kritikusa lett a terebélyesedő korrupciónak és az állami túlhatalomnak. Az ő és az elnök viszonya akkor mérgesedett el végzetesen, amikor 2014-ben Nyemcov leleplező anyagokat tett közzé arról, ahogy Moszkva a kelet-ukrajnai szakadárokat támogatja.
Ekkor már komolyan aggódott az életéért, és édesanyjának beszélt szorongásairól, hogy meg fogják ölni.
A leegyszerűsítő hiedelmekkel szemben Nyemcov nem volt sem Mihail Hodorkovszkij olajbáró, sem Alekszej Navalnij politikai partnere. Nézete szerint Putyin ellenzékének lenni nem jelenti azt, hogy ugyanazt a követ fújják, és Nyemcovnak sem Hodorkovszkij meggazdagodása, sem Navalnij nacionalizmusa nem volt kedvére.
Magányos farkas volt a politikában, és magányosan is végezte.