Az iszlám hit védelmét képviselő OIC nevű szervezet 57 olyan országot tömörít, ahol a lakosság többsége muszlim. Együttes lélekszámuk közel 2 milliárd fő. A szervezetnek olyan országok is tagjai, akik amúgy súlyos ellentétekben állnak egymással.
HIRDETÉSA Szaúd-Arábiai székhelyű szervezet nemzetközi jogszabályt sürget a Korán nyilvános elégetésének és megszégyenítésének betiltására bárhol a világon.
A szervezet elnöksége vasárnapi rendkívüli ülése után adta ki felhívását Dzsiddában. A kiáltványban az áll, hogy „a Korán megszentségtelenítése és Mohamed próféta sértegetése nem az iszlamofóbia szokásos esetei. A nemzetközi közösségnek olyan törvényeket kell meghoznia és végrehajtania, amelyek kifejezetten tiltják a vallási gyűlölet gerjesztését”.
A kiáltvány közvetlen előzménye a múlt heti stockholmi eset, amikor egy iraki szélsőséges széttépte és szalonnával tűzdelte meg a Korán egy példányát, majd elégette. A véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva a svéd közigazgatósági bíróság nem engedte meg, hogy a rendőrség betiltsa az eseményt.
Ez nem az első ilyen eset Svédországban, most viszont különleges súlya van
Mint korábban is, az égetés felháborodást váltott ki az iszlám hitű lakosságban Európában, és szerte a világon. Ennek hordereje most azért jóval nagyobb, mert Svédország NATO-csatlakozása is közvetlen veszélybe kerülhet, ha erre hivatkozva Törökország megtagadja a tagállami hozzájárulást, azaz megvétózza.
Tovább ront a helyzeten, hogy az égetésre az iszlám egyik legfontosabb ünnepsorozata, az Eid al-Adha idején került sor, ami Ábrahám próféta áldozatvállalására emlékezik.
A vasárnapi ülésen különös figyelem fordult Törökország képviselője felé, aki szerint elfogadhatatlan, hogy Svédország ne tegyen lépéseket a szent értékek elleni támadásokkal szemben, a szólás- és véleményszabadsággal leplezve. Mehmet Metin Eker hozzátette, hogy „küzdöttünk a svéd hatóságokkal, hogy megtegyék a szükséges jogi intézkedéseket a bűncselekmény elkövetőivel szemben, de hiába. Ezért a nemzetközi közösségtől kell kérnünk, hogy intézkedjen az ilyen provokatív cselekmények megelőzéséről”.
Nem szoros szövetség, de alkalmanként erős nyomást gyakorol
Az iszlám érdekvédelmi világszervezet soraiban éppúgy ott van a NATO-tag Törökország, mint a szélsőségesen iszlamista Irán és Afganisztán, valamint a világ immár 4. legnépesebb országa, Indonézia is.
Érdemes felfigyelni arra, hogy a szervezet négy tagja vezeti a világ népesedési rátáit (Niger, Szomália, Mali és Csád), és többen ott vannak az első 20. helyezett között.
A csatlakozók között több egykori szovjet tagköztársaság is megtalálható, élükön Kazahsztánnal, de jelen vannak a Perzsa-öböl menti olajországok, valamint Egyiptom, Marokkó, Algéria, és többen Afrika középső régióiból is.
A szervezet megfigyelő tagja Oroszország és Bosznia és Hercegovina. Emellett több vallási, civil és kulturális lobbicsoport is képviselteti magát a rendezvényeken.
A szervezet létrejöttét egy zavaros provokáció váltotta ki
1969. augusztus 21-én tűz ütött ki a jeruzsálemi Al-Aksza mecsetben. Amin al-Huszeini, Jeruzsálem egykori főmuftija (Hitler személyes barátja és csodálója) „zsidó bűnnek” nevezte a gyújtogatást, és felszólította az összes muszlim államfőt, hogy hívjanak össze csúcstalálkozót a vallás megvédésére.
A vizsgálat később kiderítette, hogy gyújtogató, aki elpusztította a mecset 800 éves szószékét egy ausztrál keresztény fundamentalista volt, aki mentális betegségekben szenvedett. Ennek ellenére a csúcsértekezlet lezajlott, ahol az államfők megállapodtak abban, hogy szövetséget hoznak létre az iszlám világméretű megóvására.
A megegyezés annak ellenére jött létre, hogy az iszlám világot akkor már súlyos ellentétek szabdalták önmagán belül. Pélául amikor II. Huszein jordán király véres erőszakkal verte ki országából a palesztin mozgalmat, Szíria is közreműködött a palesztinok tizedelésében, majd később kirobbant a több éven elhúzódó Irak-Irán háború és Kuvait iraki megszállása.
A felek az ellentéteket ezeken a találkozókon mellőzték
1990. augusztusában az OIC 45 alapító külügyminisztere elfogadta az iszlám emberi jogokról szóló Kairói Nyilatkozatot. Ezt iránymutatásul szánták a tagállamoknak, hogy miként kezeljék az emberi jogok kérdését, összehangolva a saríával és a Korán rendelkezéseivel.
A tömb tevékenysége jórészt tanácskozásokban és különféle politikai állásfoglalásokban merül ki, de erős lobbitevékenységet folytat az ENSZ-ben és az Európai Unióban is, főként Izrael ellen.
Az utóbbi időben többnyire az izraeli-palesztin konfliktusokkal és a jemeni polgárháborúval kapcsolatban szólaltak meg, viszont megdicsérték Kínát, amiért „emberségesen bánik” a területén élő muszlim ujgur kisebbséggel.