A második világháború utáni olasz politika meghatározó alakja vaskos anekdotákat és egy gazdaságilag legyengült oszágot hagyott maga után.
HIRDETÉS86 éves korában meghalt Silvio Berlusconi, a második világháború utáni Olaszország egyik legfontosabb és legellentmondásosabb személyisége. Ő az az ember, akiről az összes olasznak megvolt a véleménye: volt, aki imádta, más gyűlölte, de senkit nem hagyott hidegen. A következőkben a párját ritkítóan sikeres politikusra és üzletemberre emlékezünk, akivel a botrányok és kétes ügyek számában sem tudta senki más felvenni a versenyt hazájában.
Silvio Berlusconi 1994 és 2011 között három szakaszban, négy kormány élén vezette az Olasz Köztársaságot miniszterelnökként, összesen kilenc évig. Az ország történetében ő töltötte a harmadik leghosszabb időt a kormányfői székben Benito Mussolini és a századforduló meghatározó politikusa, Giovanni Giolitti után.
Az olasz kormányok legendásan gyorsan buknak meg, a második világháború óta Giorgia Meloni kabinete már a hatvannyolcadik a sorban. Berlusconinak viszont olyan szinten sikerült stabilizálnia a hatalmát, mint az elmúlt lassan nyolcvan évben szinte senki másnak - talán csak a köztársaság első miniszterelnöke, Alcide De Gasperi mérhető hozzá, aki ugyan csak hét évet töltött a hatalomban, de azt egy huzamban tette.
Az olasz jobboldal arca
Első miniszterelnöksége csupán egy évig tartott, aztán 2001-ben azzal nyert választást, hogy élő adásban aláírta a Szerződés az olasz néppel című papírt. Ebben öt konkrét ígéretet tett, és azt ígérte, nem indul újra, ha azokból legalább négyet nem tud teljesíteni a mandátuma alatt. Ő maga utólag úgy értékelte, hogy négy ígéretet teljesített is, de politikai ellenfelei szerint talán ha egyet sikerült.
Egy olasz bíróság végül 2008-ban kimondta, hogy a Berlusconi által aláírt papír nem nevezhető szerződésnek, mert semmiféle jogi kötelező erővel nem rendelkezik, ilyen módon a tartalma nem kérhető számon. Utoljára épp ebben az évben, 2008-ban lett miniszterelnök: három évvel később a pénzügyi válság nyomán azonban elvesztette a többségét és le kellett mondania.
Berlusconi körül változtak a szereplők, de ő ott maradt középen: 1994 óta ő vezeti a Forza Italiát (illetve egy átmeneti időszakban az utód- és elődpártot, az Il Popolo della Libertát), amely évtizedeken át a legfontosabb jobbközép erő volt Olaszországban. A párt népszerűsége mára megkopott, de Berlusconi még 2022-ben is megkerülhetetlen volt: a Forza Italia végülis bekerült a Giorgia Meloni-vezette kormánykoalícióba.
Üzleti sikerek a tévétől a fociig
Berlusconi már a politikai karrierje előtt ismert üzletembernek számított. A középosztálybeli milánói család 1936-ban született első fia jogot tanult, azonban hamar az üzlet felé fordult. Az építőiparból indult, innen nyergelt át a médiára, végül az ország legnagyobb kereskedelmi televízióját is tartalmazó Mediaset-csoport tulajdonosa lett. Kirándulást tett a sportba is: megvásárolta korának egyik legsikeresebb olasz csapatát, az AC Milant.
Üzleti sikerei nemzetközi szinten is jelentős vagyonhoz juttatták hozzá. 2018-ben a Forbes magazin listáján a 190. helyen szerepelt a világ leggazdagabb emberei között. A becslések szerint akkor nagyjából 8 milliárd dollár, azaz - jelenlegi árfolyamon - 2700 milliárd forint fölött rendelkezett.
Állandóan bíróságra járt
Silvio Berlusconi politikai és üzleti karrierjét szinte végig különböző viharok, korrupciós vádak és szexbotrányok árnyékolták be. Jobb esetben csak a humora okozott megrökönyödést: jellemző például, hogy egy német képviselőnek egyszer azt mondta, remek kápó lehetne egy koncentrációs táborokról szóló játékfilmben.
Voltak azonban sokkal komolyabb botrányok is. Az úgynevezett Ruby-ügyben első fokon hét év szabadságvesztésre ítélték, mert egy kiskorú prostituálttal létesített szexuális kapcsolatot, majd visszaélt a hatalmával, hogy az ügyet eltussolja. Az ügyben végül másodfokon felmentették.
Berlusconi már 2009-ben arról beszélt, hogy az emberiség teljes történelmében ellene indult a legtöbb jogi eljárás, a meghurcoltatásának pedig az lett a következménye, hogy több mint 200 millió eurót kellett tanácsadókra és ügyvédekre költenie. Sokan freudi elszólásnak értékelték, hogy az ügyvédek szó helyett először bírákat mondott az ominózus beszédben.
Szóba sem jöhetett a visszavonulás
2012-ben végül Berlusconit jogerősen négy év szabadságvesztésre ítélték adócsalás miatt. Hajlott korára tekintettel közérdekű munkára módosították a büntetést, ugyanakkor eltiltották a közügyektől. A 2018-as választásokon emiatt ő maga nem lehetett miniszterelnök-jelölt, később ezzel magyarázta meg a pártja gyengébb szereplését.
A kemény politikai csaták megviselték az egészségét. 2016-ban szívrohamot kapott, műtéten is átesett, mégsem merült fel, hogy felhagyjon a politikával. Népszerűsége azonban csökkent, pártja a jobboldal vezető erejévé váló Liga mögé szorult. 2019-ben az európai parlamenti választásokon tért vissza hivatalosan a közügyekhez: pártja ugyan története legrosszabb eredményét érte el, ő azonban korelnök lett az európai parlamenti képviselők között.
2020-ban egyszer már a koronavírus miatt is kórházba került, ez az időszak elmondása szerint élete legrosszabbja volt. Megállítani azonban ez sem tudta őt: Silvio Berlusconi soha nem vonult nyugdíjba, és akármeddig él, nehéz elképzelni, hogy ez valaha is bekövetkezett volna.