Frank Furedi: a kommunista forradalmár, a brexit híve, aki most Orbán Brüsszel-ellenes harcát vezeti

Frank Furedi, a kommunista forradalmár, a brexit híve, az MCC brüsszeli irodájának vezetője, 2017-ben
Frank Furedi, a kommunista forradalmár, a brexit híve, az MCC brüsszeli irodájának vezetője, 2017-ben   -  Szerzői jogok  MTI Fotó: Kovács Attila
Írta: Németh Árpád

A magyar miniszterelnök harci kutyájának nevezik a Kanadába emigrált, majd az Egyesült Királyságban letelepedett Frank Furedit, aki a kommunista elvek hirdetése után most az MCC brüsszeli irodáját vezeti.

Frank Furedi a londoni Trafalgar Square-en véletlenül futott össze Orbán Balázzsal, a magyar miniszterelnök politikai igazgatójával, egyben a Mathias Corvinus Collegium, az MCC kuratóriumának elnökével. Ezek után kapott megbízatást az MCC tavaly novemberben megnyitott brüsszeli irodájának vezetésére, ami ideológiailag távol áll azoktól az időktől, amikor az Élő marxizmus, a Living Marxism szerzője volt. Vagy mégsem?

Orbán Viktor brüsszeli embere egy egykori trockista, aki baloldali ügyek mellett tette le a voksát – így jellemzi magvasan a Politico, amely a magyar miniszterelnök „harci kutyájának” nevezi Furedit.

Budapesten született 1947-ben Füredi Ferenc néven. Szüleit az oroszok őrizetbe vették az ötvenhatos forradalom leverésekor, ezek után a család Kanadába emigrált. Frank Furedi a montréali McGill Egyetemen szerzett diplomát nemzetközi kapcsolatokból. Nem sokkal később, 1969-ben az Egyesült Királyságban telepedett le, ahol a többi között afrikai politikát tanult, majd a Kenti Egyetemen doktorált 1987-ben a kenyai Mau Mau felkelésről írt dolgozatával.

Tibor Illyes/MTI via AP
Frank Furedi a budapesti CPAC-on, 2022-benTibor Illyes/MTI via AP

A hetvenes években radikális diáknak számított a szigetországban, kivált azok után, hogy Frank Richards álnéven belépett a Nemzetközi Szocialisták, a Szocialista Munkáspárt elődjének szervezetébe, az IS-be. Néhány hasonszőrű társával együtt ambiciózus és türelmetlen volt, frakciót alakított – idézte fel a Guardian. Az összes többi baloldali csoporttól eltérően azonban nem kötötte össze őket a közös eszme. Ehelyett – amint azt a British Left Explained, A brit baloldal magyarázata című korabeli pamflet leírta – figyeltek, és vártak. „Amikor arra kérték őket, hogy vegyenek részt a vitában, a frakció tagjai hallgattak vagy dünnyögtek... Bármilyen kísérlet arra, hogy megegyezzenek konkrét javaslatokban, megosztotta volna a csoportot.”

Az IS többi tagja 1973-ban belefáradt a türelemjátékba. Furedit és szövetségeseit „jobboldali ellenzékként” ítélték el, és kizárták. A kirekesztettek Forradalmi Kommunista Csoport, RCG néven élesztették fel tömörülésüket, amely kezdetben az elméletalkotásban kereste a sikert, például abban, hogy pontosan milyen ütemben fog csökkenni a profit, amint a kapitalizmus elkerülhetetlenül kimeríti önmagát. David Yaffe, a Sussexi Egyetem akadémikusa bemutatott egy számológépet, a velocitométert, amit hanyatlás mérésére talált fel. Azt állítva, hogy a készülék öt tizedes pontosságú, felajánlkozott az RCG vezetésére.

Nem mindenki állt mögé. Furedi – Yaffe szavaival élve – „a középosztálybeli tagok egyik klikkje körében kezdett szervezkedni, és az önjelölt gurujuk lett”. A sztálinizmusról, a dél-afrikai politikáról és a marxista matematikáról cseréltek eszmét, majd Furedi 1976-ban megalapította a szakadár Forradalmi Kommunista Irányzatot, az RCT-t. Két évvel később ennek romjain jött létre a Forradalmi Kommunista Párt, az RCP. „Jól szervezett volt, és nagyon fegyelmezett” – emlékezett vissza egy akkori tag. Néhány tucatnyian voltak csak, viselkedési kódexük azonban szigorú volt. Jól kellett öltözködniük, hogy tiszteletet érdemeljenek ki. Az ideológiát Lenintől és Trockijtól kölcsönözték. A történelmet az árulások történelmeként értelmezték. És rajtuk kívül mindenki más tévhitben élt.

Lenin és Furedi gondolatainak értelmezése

A Forradalmi Kommunista Párt, az RCP központi bizottsága szinte egyházi tekintélyt vívott ki magának. Voltak „ministránsok”, kvázi-vallásos felekezet volt – illusztrálták a körülményeket. A tagoknak jövedelmük tizedéről és negyedéről, illetve heti 20-30 óra szabadidejükről kellett lemondaniuk. A központ, egy dél-londoni iroda, ideológiai utasítások egész sorát tette közzé. „Egyfajta kiképzésnek vagy beavatásnak szánták, hogy megvédjék a szélsőséges álláspontokat, bármilyen bizarrak is legyenek.” Az RCP nem csak követelte a brit csapatok kivonulását Ulsterből, hanem éljenezte az akkor terrorszervezetnek számító Ír Köztársasági Hadsereget, az IRA-t. Nem csak ellenezte az Öböl-háborút, hanem egyenesen dicsőítette Szaddám Huszeint. Nyilvános gyűlésein általában százan szoktak részt venni.

Az RCP okos, kiforratlan véleménnyel rendelkező újoncokat toborzott. A tagokból álló sejt egy házat bérelt az oxfordi vasútállomás közelében. Módszereik nem voltak finomak, de annál kitartóbbak. „Jöttek, leültek az egyetemi kollégiumban, és beszélgetést kezdeményeztek” – mondja egyikük, akit az RCP a nyolcvanas évek végén keresett meg. Kifaggatták arról, mit olvas, kikérték a véleményét, majd egy hivatalos találkozót kezdeményeztek, amelyen többször is hangsúlyozták, hogy a Forradalmi Kommunista Párthoz történő csatlakozás „tanulságos” lenne.

Az ő interjúja két órán át tartott. Alaposan kikérdezték a hátteréről, olvasmányairól, és arról, milyen tüntetéseken vett részt. A végén az RCP toborzója átnyújtott egy írást Lenintől vagy Fureditől, aki még mindig Frank Richards vagy Linda Ryan néven írt az imperializmusról. A felvétel szervezője azt javasolta, hogy a jelölt okvetlenül olvassa el a tanulságos sorokat. A párttagok ugyan szókimondók voltak, de a derű minden szikrája nélkül. „Úgy magyarázták a dolgokat, mintha egy kisdednek magyaráznák.” Utána, egy baloldali összejövetelhez képest szokatlanul, nem menekültek a kocsmába.

„A munkásosztálynak, legalábbis egyelőre, nincs politikai léte” – írta Furedi 1990-ben a Forradalmi Kommunista Párt Living Marxism, Élő marxizmus című folyóiratában. Az évszázad éjféle című cikkében azzal érvelt, hogy a sztálinizmus és a reformizmus összeomlása maró hatást gyakorolt a dolgozói rétegre. Ezzel a kommunista tömörülés eltolódott a liberálisabb álláspontok felé, majd az évtized végére formálisan is feloszlott.

Furedi azóta az RCP utódintézményében, a Spiked Online portálon fejti ki véleményét.

A brexit szószólója

Az elvhű kommunista 2016-ra a brexit elkötelezett támogatója lett. A kérdés most sem hagyja nyugodni. A davosi Világgazdasági Fórum kapcsán írta idén januárban, hogy „a globalisták szemszögéből a brexit a populista lázadás globális fenyegetését jelképezi”. A kilépés – idézett Furedi egy kommentátort – minden európai országban reális opcióvá vált.

Ezek után bosszúsan jegyezte meg, hogy Nagy-Britannia brexit miatti bukdácsolása sokak számára nagyszerű hír Davosban. Eközben egy másik szerzőre hivatkozott, aki szerint a szigetország önpusztító döntése, hogy kilép legnagyobb piacáról, az Európai Unióból, továbbra is nyomasztja gazdasági kilátásait, és a leggyengébb a G7 gazdaságai közül. Furedi szerint a brit globalistákat is felvidították nemzetük gazdasági problémái – idézett egy maradás-párti szerzőt, aki a brexitet „egy sereg populista hazugságon alapuló abszurd és káros projektnek” nevezte.

Furedi elismerte, hogy a brexit nagy bajban van, de ezért a hozzá nem értő és lusta konzervatív vezetők sorát hibáztatta, akik képtelenek voltak kiaknázni a nemzeti megújulásban rejlő lehetőségeket. Furedi szerint Nagy-Britanniát még mindig egy olyan establishment vezeti, amely eleve nem hitt a brexit eszméiben, következésképpen a Brexit támogatóinak milliói érzik magukat elárulva és demoralizálva.

Kárpótlásul megállapította, hogy gazdasági szempontból a globalizmus is szenved. A fellendülés kilátásait azonban szerinte hamarosan meghiúsíthatja az USA és az EU között fenyegető kereskedelmi háború, amely egyre inkább a protekcionizmus felé és a szabadkereskedelem ellen fordul.

A globalisták talán a brexit utáni Nagy-Britannia megpróbáltatásain élősködnek, miközben saját projektjük szörnyű helyzetben van. És semmiféle Schadenfreude, káröröm nem fog segíteni az újjáélesztésében – írta Frank Furedi.

A Spikedban megjelent cikk végén saját könyvére hívta fel a figyelmet. Az Ukrajnába vezető út: hogyan tévedt el a Nyugat című kötetének ismertetője szerint leleplezi, hogy a határok és a nemzetállamok jelentéktelenségéről szóló, váratlanul divatos állítások voltaképpen sekélyes mítoszok.

A Forradalmi Kommunista Párt veteránjai

Brüsszelnek szüksége van egy magyar agytrösztre címmel jelentetett meg Frank Furedi egy cikket a Politicóban, amely az MCC Brussels ügyvezető igazgatójaként és a Kenti Egyetem tiszteletbeli szociológia professzoraként mutatja be a szerzőt, és megjegyezte, hogy az MCC magyar kormányzati támogatásban részesült.

Nem egyszerűen a budapesti politikát övező zűrzavar feloldásának szükségessége foglalkoztat, hanem az egyre inkább polarizálódó európai kulturális tájkép kezelése – állítja Furedi, aki szerint van valami a brüsszeli levegőben, amitől különösen magyarnak érzi magát. Írása nem sokkal azelőtt jelent meg, hogy a Mathias Corvinus Collegium tavaly november derekán megnyitotta kihelyezett irodáját Európa fővárosában.

Azóta a Brüsszeli MCC rendezvényeket szervezett, és jelentéseket tett közzé a többi között az unió technológiai szabályozásáról, a történelemoktatásról és az ukrán háborúról. Az általános hangvétel pontosan az, ami egy Orbánhoz köthető főiskolától elvárható: a startupok jobbak lennének Brüsszeltől távol; a történelemtanárok ébresztőt fújtak; az EU belegabalyodása az ukrán konfliktusba pedig a demokrácia deficitjére utal.

MTI Fotó: Kovács Attila
Kövér László, az Országgyűlés elnöke, az 1956-os emlékév fővédnöke, Regéczy-Nagy László egykori szabadságharcos és Frank Furedi magyar származású brit szociológus, 2017-benMTI Fotó: Kovács Attila

„Megpróbálom megértetni az európai kultúrát az EU fősodra helyett” – érvel Furedi. Célja az volt, hogy szembeszálljon azzal, amit európai távlatból tisztességtelennek vél. „Magyarországot tekintélyelvű fasiszta helynek képzelik el, amit baromságnak tartok” – mondta. Úgy véli, esély kapott arra, hogy visszavágjon a kulturális háborúban. Megnyerésére egy csapat tanítványát szerződtette jobbára olyan szervezetek közreműködőiből, amelyeket Furedi a Forradalmi Kommunista Párt romjaiból épített fel. Ezek egyike volt a Living Marxism, az Élő marxizmus folyóirat, amely azok után ment tönkre, hogy elvesztette az ITN által indított pert. Furedi azzal vádolta a műsorszolgáltatót, hogy manipulálta a boszniai háborúról szóló tudósításokat.

Az RCP, a a Forradalmi Kommunista Párt veteránjai egyébként minden bizonnyal befolyásosak a konzervatív és euroszkeptikus körökben: Claire Fox Nigel Farage Brexit-pártjának EP-képviselője volt, Munira Mirza pedig, a Living Marxism állandó szerzője Boris Johnson politikai fenegyerekeként dolgozott a Downing Streeten. A brüsszeli MCC csaknem minden nem magyar alkalmazottja ebből a körből kerül ki. Furedi szerint azért, mert „ugyanazon az oldalon” állnak, ahol ő. Elvégre az amerikai elnök is a saját embereit hozza, még a legalacsonyabb szinten is – magyarázta a brüsszeli iroda vezetője.

Az MCC egy, a kormány által finanszírozott intézmény platformjaként szolgál az európai altright angol eredetű változatának terjesztéséhez – mondja a liberális Renew frakció magyar EP-képviselője. Cseh Katalin szerint az MCC brüsszeli irodája egy kísérlet arra, hogy Európában szövetségbe tömörítsék Orbán elképzeléseinek híveit.

Az Orbán-ideológia közpénzből finanszírozott terjesztése

Cseh abban téved, hogy az intézményt a kormány pénzeli. A Politico is arról írt korábban, hogy a Mathias Corvinus Collegium „vitatott módon” kapott néhány milliárdot az Orbán-kormánytól, az összeget azonban alaposan alábecsülték. Az Orbán Viktor által létrehozott bentlakásos főiskola egyik nem titkolt célja az eddiginél nemzetibb társadalom megteremtése – állt a New York Times tavaly előtti tényfeltáró cikkében, amely a kollégium vagyonát ugyan milliárdosra becsülte, de nem forintban, hanem dollárban. Akkori értéken egészen pontosan 1,7 milliárd dollárra. A kezdeményezés bírálói szerint a finanszírozás a közpénzek legalizált ellopása – jelentették a lap tudósítói Budapestről. Az amerikai lap értelemszerűen dollárban számolt, a pontos részleteket azonban a Transparency International Magyarország, a TI tárta fel közérdekű adat igénylésével.

A tulajdonosi jogokat gyakorló alapítvány alapító okirata azt erősítette meg, ami már korábban is köztudott volt: az MCC elképesztően gazdag. A vagyona már 2021-ben több mint 501 milliárdra rúgott.

Mindezt nekünk, magyar polgároknak köszönhetik, hiszen a mi pénzünkből kaptak 265 milliárd forintot érő MOL részvényeket, amit 100 milliárd forintos Richter-pakett tetéz, de a Gellérthegyen található székházuk is közel 2 milliárd forintot kóstál. Ehhez jön még 131 milliárd forint pénzbeli vagyoni juttatás, vagyis készpénz, szintén az államtól. Vagyis szintén tőlünk, adófizető magyar emberektől

– állapította meg Ligeti Miklós, a TI jogi vezetője.

A Mathias Corvinus Collegium egyébként nemrég többségi tulajdont szerzett a bécsi Modul Egyetemben – közölte az 1996-ban alapított Kárpát-medencei tehetséggondozó intézmény beszámolója alapján a HVG. A turizmussal foglalkozó magánegyetemként alapított Modul Universität Wien mára nemzetközileg elismert magánegyetemnek számít, ahol 1100 diák tanul nemzetközi menedzsment, fenntartható fejlődés, alkalmazott adattudományok, turizmus és szolgáltatás menedzsment szakokon, az egyetem bécsi és nankingi campusán – ismertették.

Furedi közben arra törekszik, hogy több munkatársat és előadót vonjon be más európai országokból, más politikai meggyőződéssel. „Spanyolokra, olaszokra, franciákra, és németekre van szükségünk” – mondta. Ehhez szabad kezet kapott. „Frank saját ötletekkel áll elő” – mondta Szalai Zoltán, az MCC ügyvezető igazgatója.

Ennek ellenére Furedi nem tervez néhány évnél többet Brüsszelben tölteni. „Az a szándékom, hogy aláássuk a Magyarországot övező politikai karantént” – mondta céljairól. „Ha ennek akár a fele is sikerül, az már eredmény. Ha nem, akkor elb*sztam” – jelentette ki.

kapcsolódó cikkek