Pszichoszociális segítséget is nyújt a Magyar Vöröskereszt az ukrán menekülteknek

Young mother playing with children in an accomodation offered by Red Cross, Szeged, Hungary, April 18. 2023
Young mother playing with children in an accomodation offered by Red Cross, Szeged, Hungary, April 18. 2023 Szerzői jogok Euronews
Írta: Rita Konya
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

A kényszerű együttélés egy menekültszállón sok mentális problémát hozhat felszínre.

HIRDETÉS

Az Ukrajnában zajló háború elől menekülőkre komoly pszichés terhek nehezednek egy menekültszállón: olyanok, amelyek egy stabil személyiséget is kiszolgáltatottá tesznek. Kezelni kell tudniuk, hogy idegenekkel lettek összezárva, ahogyan azt is, ha otthonról rossz hírt kapnak. Az első, az otthonuktól távol töltött ünnepet, és a kényszerű együttélés szülte mindennapos súrlódásokat.

"Nehéz nevén nevezni a gyermeket, hiszen amikor azt mondjuk, hogy pszichológus vagy pszichiáter, a mentalitásukból adódóan van egy ellenállás részükről, hogy ők nem őrültek, hanem nehéz helyzetbe kerültek. Viszont egyértelműen látjuk rajtuk a depresszió, a szomorúság jeleit" - mondta Sasvári Krisztina, a Magyar Vöröskereszt Csongrád Megyei Szervezetének igazgatója. A segélyszervezet szegedi befogadóhelyén, melyet tavaly júniusban nyitottak meg az ukrán menekültek előtt, egyéni konzultációk helyett kötetlenebb eseményeket szerveznek - szakemberek vezetésével.

"Nem direkt pszichológust biztosítunk számukra a nehézségek leküzdésére, hanem a pszichológusok segítenek abban, hogy ők maguk megtanulják egymás között kezelni a konfliktusukat, és legyen lehetőség arra hogy ez a kényszerű közösség egymást támogassa egy baráti beszélgetéssel, egy közös sétával, egy öleléssel. Hogy a mindennapos nehézségeket ők együtt, egymás között is meg tudják oldani, és túl tudjanak lépni ezen a nehéz, feszült, depresszióval teli helyzeten" - magyarázta Sasvári Krisztina.

Az egyik fiatal anya, Hanna Kovalenko Ukrajnában szociális pedagógusként dolgozott. Odessza régióból, Bilhorod-Dnyisztrovszkijból menekült el két gyermekével - a nagyobbik már iskolás.

"Egyik reggel robbanásra ébredtünk. Minden rázkódott, az ablakok betörtek, a fiam arcát törmelék és szilánk lepte be, próbáltam eltakarni a gyerekek arcát. Az volt az a pillanat, amikor rádöbbentem: menekülnünk kell" - mondta. "Amit először, Magyarországra érve éreztem, az a bizonytalanság volt. Minden szokatlan volt. Aztán jött a depresszió periódusa. Fogalmam sem volt, mit tegyek. Munkát nem találok, magyarul nem beszélek. Most már kicsivel jobb, a fiam magyar iskolába jár, elkezdett beilleszkedni a közösségbe. Ha gyerekeid vannak, csak egyre tudsz gondolni: hogy ők biztonságban legyenek. Ők adják az erőt, hogy mindent kibírj" - tette hozzá.

Katerina Humaniuk már nyugdíjas. Harkivból érkezett lányával és unokájával, ám ők később Kanadába indultak tovább. Katerina maradt Magyarországon, mert amint lehet, vissza szeretne térni otthonába. Honvágya egyre erősebb. "A legnehezebb a nyelvi akadály, hiszen én nem beszélek idegen nyelveket, így sokszor mutogatva, gesztusokkal kell kommunikálnom. A saját lakásom nagyobb volt ugyan mint a szoba, ahol lassan egy éve élek, de mostanra kezdem megszokni. Saját kertem odahaza sem volt, tehát az nem hiányzik. Szeretem a városi létet, a nyelvtudás hiánya az, amit megszenvedek" - magyarázta.

A Magyar Vöröskereszt a háború kitörése, azaz 2022 tavasza óta, idén március végéig összesen 375 ezer alkalommal nyújtott segítséget a rászorulóknak. "Olyan programokat valósítunk meg, integrációs programokat, amelyekkel komplex módon segítünk a hazánkba érkező szereplőknek, ez jelenti a felzárkózást, a munkaerőpiaci integrációt, a pszichoszociális segítségnyújtást, az egészségügyi alapellátást. Számos módon segítünk nekik" - nyilatkozta Horváth Péter Zsolt, a szervezet Országos Igazgatóságának főigazgató-helyettese az Euronews-nak.

Anzhelika Buialska 14 éves lányával érkezett előbb Miskolcra, onnan Szegedre. Mint mondta, a hallgatás, az elhallgatás nem segíti a gyógyulást. "Mi folyamatosan kommunikálunk, átbeszéljük az érzéseinket a gyermekemmel. Sokat sétálunk és közben beszélgetünk. És tartjuk a kapcsolatot az otthon maradottakkal. Még mindig felfoghatatlan, hogy tényleg ez történik körülöttünk. Nemcsak mi, hanem az otthon maradtak is próbálnak helytállni, túlélni, pszichésen nem összeroppanni. Az idősek már nem tudnak nekiindulni egy idegen országba, nekik különösen nehéz, de senkinek sem egyszerű hozzászokni a háborúhoz. Talán nem is lehet" - fogalmazott. 

A szegedi befogadóhelyen, ami egykor panzió volt, jelenleg 38-an élnek: anyák gyermekeikkel és idős emberek, tehát nők és a koruknál fogva is érzékenyebb idősek. A helyzet, amibe kerültek, sok mentális problémát hozhat felszínre. Egyik napról a másikra kellett megtanulniuk, hogy ilyen körülmények között és ilyen feltételekkel tudnak biztonságban lenni. Miközben mind arra várnak, hogy visszatérhessenek otthonaikba, ha véget ér a háború.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Lakhatási válsággal küszködnek az ukrán menekültek Berlinben

Nemzetközi kutatás bizonyítja, hogy az emberi természetbe kódolva van a segítségnyújtás

Budapest segít: közösségi központ ukrán menekülteknek a belváros szívében