A régió Ukrajna legbiztonságosabb része, de az áramkimaradások itt is gyakoriak, és komoly fejtörést okoznak a helyieknek.
HIRDETÉSTíz és fél hónapja él Kárpátalja a háború árnyékában. A régió Ukrajna egyik legbiztonságosabb része, tavaly február óta egyetlen rakétatámadás történt itt. A helyiek élete azonban így is jelentősen átalakult, a harcokban pedig sokan életüket vesztették. Helyszíni riport Beregszászról, Munkácsról és Makkosjánosiról légiriadókról, áramkimaradásokról és arról, hogyan birkóznak meg az itt élők a nehézségekkel.
„Ismerősöm van, aki már halott is, sajnos, nyugodjon békében. Van olyan is, persze. Amikor voltak ezek az ukrán támadások, kiszabadították a területet Harkovban, akkor Kárpátaljáról sokan haltak meg” - mesélte egy férfi Beregszász főterén. A korábban itt élők közül másokat is elvitt a háború, csak nem a frontra, hanem a másik irányba.
Kárpátaljáról sokan elmenekültek a háború kitörésekor, kifejezetten sok magyar is. Elsősorban férfiak, akik el szerették volna kerülni, hogy besorozzák őket a hadseregbe. Az ő döntő többségük azóta sem tért haza. Vagy a családjuk is utánuk ment már, vagy ha nem, akkor alig látják őket, néhány havonta tudnak csak találkozni valamelyik határmenti magyar településen. Az ő helyzetükről érdemes elolvasni a Válasz Online riportját.
Akik maradtak, azoknak nehezebb lett az életük az elmúlt hónapokban. A légiriadók gyakoriak, de az még hagyján. Beregszászon ottjártunkkor is riadó volt, de nyomát sem láttuk. A rendkívüli helyzetet csak a telefonos applikációk jelezték, szirénákat nem lehetett hallani, az utcákon pedig sokan sétálgattak. Kellemetlenségeket persze a légiriadók is okoznak, a hivatalok ugyanis ilyenkor bezárnak, sok bolt is, a gyerekeket az iskolában pedig leviszik az óvóhelyekre, vagy hazaküldik.
Generátor nélkül marad a bizonytalanság
Nagyobb gond, hogy amióta Oroszország elkezdte az ukrán energiahálózat elleni támadásokat, az áramszünetek is gyakoriak Kárpátalján. Az idősebb generációnak ez nem újdonság, átéltek már hasonlót korábban is, de ettől még nehéz alkalmazkodni a helyzethez.
A szomszédos Makkosjánosi szállodájában, a Helikonban találtak megoldást: egy negyvenéves, szovjet dízelmozdony generátora biztosítja az ellátást áramkimaradás esetén. Bíró Tibor igazgató-tulajdonos elmondta, hogy még a háború előtt döntött úgy, hogy biztosra megy, és beszerzi a generátort, ami hangos és állandóan javítgatni kell, de legalább működik. A kevés vendég örül is neki, nem érdekli őket a zaj. De vendégek így is alig jönnek, a covid utáni fellendülést hamar lenullázta a háború.
„Nekem munkatársaim vannak, akik felé felelősséggel tartozom. Nem zárhatom le a fűtést, a világítást, mert akkor még a véletlenül erre tévedt vendégek se jönnek be. Tehát gyakorlatilag óriási ráfizetéssel próbáljuk túlélni ezt a lehetetlen helyzetet” - magyarázta Bíró Tibor.
Akiknek viszont nincs generátoruk vagy valamilyen más megoldásuk, azok sokszor áram nélkül maradnak. Így volt ezzel a közelmúltig a munkácsi Baksa Péter és Irén is, akik a Sámuel Alapítvány egyik családtípusú gyermekotthonának nevelőszülei. Jelenleg hat gyereket nevelnek, három és tizenöt éves kor között. Mivel az utóbbi időben volt, hogy naponta csak néhány órára volt áram, teljesen át kellett alakítaniuk az életüket. Boltba például minden nap kell járni.
„Nem tudunk raktározni a hűtőszekrényben, mert leolvad a hűtő, kárba megy az étel. Úgy kell szerveznünk, hogy minden nap egyikünk jön-megy, jön-megy. A mosás külön problémát okoz, a fürdetés is ugye, hogy ne akkor aludjon el a villany” - mondta Baksa Irén.
Baksáéknak a fűtéshez szintén szükségük van áramra, ami komoly aggodalmat jelentene a télre. De a család nemrég kapott egy invertert és egy akkumulátort, ezekkel pedig a nem túl hosszú áramszüneteket át tudják majd vészelni. A generátor számukra nem ideális megoldás, mert a benzin Kárpátalján is drága, bár jó százötven forinttal olcsóbb literje, mint Magyarországon. Mindenesetre a helyzetnek egy kicsit örülnek is, tévé és internet nélkül ugyanis jobban együtt van a család.
Inkább az áramszünetek, mint Putyin uralma
A Közép-európai Stratégiai Intézet nevű think-tank igazgatója szerint a kárpátaljaiakat nem törték meg az áramkimaradások.
Dmitro Tuzsanszkij arról beszélt az Euronewsnak, hogy a kialakult helyzet nem kényelmes, és nagy kérdés, hogyan lehet megmagyarázni a lakosságnak az okait. De fel sem merül, hogy az emberek inkább az áramszüneteket vagy az orosz uralmat választanák, ha lenne erre lehetőségük. Egyértelmű, hogy nem kérnek az orosz elnyomásból.
Tuzsanszkij úgy látja, hogy Kárpátalja nem váltotta be Oroszország reményeit, melyek arról szóltak, hogy a régióban komoly feszültség alakul ki a nemzetiségek között, és a magyar szeparatizmus destabilizálhatja a térséget. Pedig ettől mások is tartottak, még az ukrán vezetés is. Ehhez képest Kárpátalja egységesnek mutatkozott. Még azokon a területeken is, ahol magyar többség van, rengeteg ukrán menekültet fogadtak be, és az is kiderült, hogy a helyi magyarok közül sokan hajlandók harcolni Ukrajnáért.
Az áramkimaradások hatása éjszaka a leglátványosabb. A közvilágítás szinte soha nem működik, de amikor elmegy a villany, a lakások ablakaiból sem szűrődik ki fény, és a városok utcái kísérteties hatást keltenek. Az utóbbi napokban az ortodox karácsony miatt sok helyen jobb volt a helyzet, de az ünnep kezdetén még komoly problémák voltak.
Munkácson az energiaellátás még szenteste is akadozott. A városháza előtti téren csak néhány ablakban pislákolt a fény, az emberek pedig elemlámpával a kezükben sétáltak a sötét utcákon. Az egyetlen jelentős fényforrás a város karácsonyfája volt, annak a díszkivilágítása ugyanis ment, a fa mellett pöfögő generátorról.