Október óta a képviselőknek már számlát sem kell hozniuk arról, hogy mire költik az utazási hozzájárulásukat. És ez még a kisebb gondok között van.
HIRDETÉSCsak idő kérdése volt, hogy mikor történik valami hasonló - sok szakértő fogalmazta meg ezt a gondolatot az Európai Parlamentet megrengető korrupciós botrány, a Katargate kapcsán. Méghozzá nem is elsősorban azért, mert - ahogy az EP elnöke, Roberta Metsola fogalmazott - mindig lesznek olyan emberek, akik egy aktatáskányi pénzért hajlandóak kockáztatni. Hanem azért, mert az európai parlamenti képviselőknek nagyon még kockáztatniuk sem kellett, ha valamilyen kétes ügyletben akartak részt venni az elmúlt években.
„Az Európai Parlament támadás alatt áll" - ezt szintén Roberta Metsola mondta ezen a héten, a Katargate miatt. Való igaz, hogy rég nem látott méretű botrány kerekedik a testület egyik (ma már csak volt) alelnöke, Eva Kaili és mások letartóztatása körül. Az ügy hátteréről itt olvashat részletesen, most röviden csak annyit, hogy a belga hatóságok már négy személy ellen emeltek vádat „bűnszervezetben való részvétel, pénzmosás és korrupció” gyanújával, és másfél millió eurónyi készpénzt foglaltak le. Azt ugyan nem nevezték meg, hogy ki próbált a brüsszeli politikusok és bürokraták lefizetésével befolyást szerezni, de a nyugati média tényként kezeli, hogy elsősorban Katarról lehet szó.
Már számlát sem kell hozni a támogatások elköltéséről
Az EP azonban nemcsak azért áll támadás alatt, mert ülnek benne korrupt politikusok, hanem azért is, mert tárva-nyitva hagyta előttük a kaput - ezek már Sarah Wheaton, a Politico szerzőjének szavai. A civil szervezetek, sokszor pontosan ugyanazok, mint amelyek a magyar kormány ténykedésével kapcsolatban is fogalmaznak meg kritikákat, évek óta hangoztatják, hogy az EP a neki szánt európai közpénzt borzasztó gyenge védőhálóval vette körbe, a hatalmas lyukakon pedig gyakorlatilag észrevétlenül lehet kihordani az uniós adófizetők befizetéseit.
Méghozzá igen sokat belőlük. Az EP-képviselők bruttó 9400 eurót keresnek egy hónapban (a nettójuk 7300 euró, azaz 3 millió forint körül van, amire a tagállamok még tehetnek adót), de ezen kívül még kapnak havonta 4700 euró utazási hozzájárulást, 4800 eurót pedig általános költségekre, például irodabérlésre költhetnek. Az összeg egy dolog, az igazi probléma az a jogvédők szerint, hogy senki sem ellenőrzi, hogy a kiegészítő pénzeket valójában mire költik az EP-képviselők.
Októberben a testület tagjai saját maguknak tették még egyszerűbbé a pénzek hűtlen kezelését azzal, hogy eltörölték a nyugtabemutatási kötelezettséget az utazási hozzájárulás és az általános költségekre vonatkozó keret esetében. A Transparency International egyik munkatársa, Vitor Teixeira szerint ez mondjuk nem jelent nagy változást a gyakorlatban, a hozott számlákat ugyanis rendszerint eddig sem ellenőrizte senki.
Mellékállások átláthatatlan hálózata
Ha nem a konkrét közpénzköltést, hanem a képviselők politikai tevékenységét nézzük, hasonló szabályozási hiányosságokat találunk. Az EP tagjainak nincs megtiltva, hogy másodállást vállaljanak, és nagyjából a negyedük dolgozik is valamit a képviselői munkán kívül. És mivel az nincs igazán szabályozva, hogy milyen munkát végezhetnek, ebből igencsak problémás helyzetek adódnak.
Egy finn képviselő, Miapetra Kumpula-Natri például úgy vállalt fizetett állást két finn energetikai vállalat igazgatótanácsában, hogy közben az EP ipari, kutatási és energetikai bizottságának is a tagja. Az csak bizalom kérdése, hogy elhisszük-e neki, hogy a bizottságban nem a cégek, hanem a választópolgárok érdekeit képviseli.
Egy olasz képviselő, Sandro Gozi egy alkalommal tizenhárom mellékállásról számolt be (egy kicsit korábban pedig húszról, de azt az adatot később pontatlannak nevezte). A képviselői vagyonbevallásokban pedig még csak fel sem kell tüntetni pontosan azt, hogy milyen munkát végez az adott politikus. Radosław Sikorski lengyel EP-képviselő az egyik bevallása szerint például 40 ezer eurót keresett egy hónapban, jogcímre pedig csak annyit adott meg, hogy tanácsadást végzett. Hogy kinek és milyet, és a megbízó adott esetben mit kért még tanácsok mellett, azt talán sosem tudjuk meg.
Az EP tagjainak ráadásul nemcsak arról nem kell pontosan beszámolniuk, hogy honnan kapnak pénzt, hanem arról sem, hogy kivel találkoznak. A bizottságok vezetői kötelesek jelenteni azt, ha egy lobbistával folytatnak tárgyalást, de az egyszerű képviselők esetében erre nincsen szükség.
Öt év alatt senkit sem marasztaltak el
Ha pedig valaki mégis vét a laza szabályok ellen, jellemzően akkor sem esik bántódása. A 2014 és 2019 közötti ciklusban 24 képviselő esetében állapította meg az erre hivatott testület, hogy megsértették az Európai Parlament magatartási kódexét. Volt, aki csak hibásan könyvelt le egy külföldi utat, de olyan is, akit a neki járó pénzek hűtlen kezelésén kaptak rajta. Büntetést azonban végül egyetlen képviselőre sem szabott ki az EP elnöke - és ha ki is szabott volna, a legrosszabb esetben egyhavi bérét kurtították volna meg az érintettnek.
Szintén beszédes, hogy 2016-ban háromszor fordult elő, hogy valaki jelentette egy munkatársa, felettese jogsértését, de mindhárman elvesztették az állásukat. Azóta csak egy hasonló eset volt, 2021-ben. Ahogy az is beszédes, hogy a Katart rendszeresen és hangosan védelmező Eva Kailit sem az EP belső mechanizmusai, hanem a belga rendőrök kapcsolták le. Alexander De Croo belga miniszterelnök így foglalta össze a helyzetet:
„A belga igazságszolgáltatás megtette azt, amit az Európai Parlament nem tett meg. Az EP-nek számos módja van önmaga szabályozására. De kiderült, hogy ez a rendszer, ami elsősorban önkéntes alapon működik, nem elegendő."
A botrány kitörése után az egyértelművé vált, hogy az EP-nek lépnie kell, és az első lépés már meg is történt. Metsola csütörtökön nagyívű reformokat jelentett be: megígérte, hogy felülvizsgálják a képviselők magatartási kódexét és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikat, valamint betiltják a nem hivatalos „baráti csoportokat", azokat a szerveződéseket, melyek egy-egy ország (például éppen Katar) körül alakultak ki, sokszor az állam nagykövetségének aktív közreműködésével.
A valódi változás eléréséhez azonban az EP-képviselők komoly elhatározására van szükség a saját ellenőrzésük szigorítását illetően. Ez pedig 180 fokos fordulat lenne a két hónappal ezelőtti állapothoz képest, amikor még az amúgy is laza szabályok további enyhítéséről hoztak döntést.