Az angolai kormány közreműködésével készült riportunk a sötét múltban rejlő lehetőségeket tárja fel.
HIRDETÉSA Global Angola legújabb adásában az angolai diaszpórát célzó turisztikai és gazdaságfejlesztési stratégiát vizsgáljuk meg az amerikai kontinensen. Becslések szerint legalább 12 millió angolai származású amerikai él csak az Egyesült Államokban, ez pedig hatalmas potenciált jelent a turizmus, a tudásátadás és a beruházások szempontjából is.
Évszázadokon keresztül rabszolgasorba taszított angolaiak milliói hajóztak ki az afrikai partoktól nyugatra, az amerikai kontinens felé. Alfonso Vita, a Coimbrai Egyetem kutatója a téma szakértője. A rabszolgahajók egyik fontos állomásán, Lisszabonban találkozunk vele.
„Angola azon afrikai országok között van, amelyek nagyon sok férfit, nőt és gyereket veszítettek el a rabszolgakereskedelem miatt. Sokfelé még mindig rábukkanhatunk a transzatlanti hálózatok nyomaira. A Pelourinhók olyan helyek voltak, ahol elhelyezték a rabszolgákat, és kereskedtek velük. Rossz bánásmódban részesültek, megbüntették azokat, akik a gyarmatosítók szerint helytelenül viselkedtek" - mondta a tudós egy máig fennmaradt Pelourinhónál Lisszabon belvárosában. A portugál szót nagyjából pillérként lehet magyarra fordítani.
Régen a rabszolgák, ma a turisták utaznak Afrika és Amerika között
A rabszolgakereskedelem kifejezetten virágzó üzletnek bizonyult Portugáliában, de nemcsak ők, hanem a világ számos más országa is kihasználta a kényszermunkaerőt. Vita szerint Európát, Amerikát, sőt, még Ázsiát is jórészt afrikaiak építették fel, a felbukkanásuk pedig olyan változásokat okozott a többi kontinensen, amelyek máig éreztetik a hatásukat.
Az egykori rabszolga-kereskedelmi hálózatok ma turisztikai lehetőségeket rejtenek magukban. Jó példa erre az Afroamerikai Történelem és Kultúra Múzeuma Washingtonban, ahol tavaly még Angola elnöke, João Lourenço is megfordult. A politikus akkor Angolába invitálta a Tucker családot, egy olyan famíliát, mely bizonyítottan angolai felmenőkkel rendelkezik.
Lourenço elnököt a múzeumban is olyan emberek vezették körbe, akiknek a felmenői között angolai rabszolgák voltak.
„Az afroamerikaiakat rabszolgasorba taszították egy olyan országban, amely alapításakor a szabadságra esküdött fel. A génkutatás segítségével sikerült rokoni szálakat találnunk. Ő itt a nagyapám" - mutatta Mary Elliott, a múzeum egyik kurátora. „Megtiszteltetés számomra, hogy ma önökkel együtt mehetek itt körbe. Mert az itteni emlékek mind kapcsolatban állnak velem" - tette hozzá.
Az emlékezetpolitikának más árnyalatai vannak Afrikában
Ez a kapcsolat egészen a Kwanza folyóig nyúlik vissza. A portugál gyarmatosítók a majdnem ezer kilométer hosszú Kwanzán nyomultak az ország belseje felé. A folyó pedig így a rabszolgakereskedelem központi útvonalává is vált. Egy becslés szerint több mint 6 millió embert vittek el innen a világ különböző részeire.
Angola ezért a Kwanza-folyosót fel szeretné vetetni az UNESCO világörökségi listájára. A szervezet párizsi központjában egy korábbi tisztviselő szerint ez a kulturális kapcsolatok helyreállítása miatt lenne fontos.
„Afrika és a bolygó másik felén élő emberek összekötése a kultúrák újbóli összekapcsolását jelenti... A gyarmati rendszer hatalmas volt, és nem a politikai uralom, hanem az emlékezet, a kultúra és az identitás kiirtása volt a leginkább meghatározó hatása. Ezért ezeket a dolgokat a nemzetépítés részévé kell tenni minden afrikai országban" - magyarázta Doudou Diéne.