NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

„Afganisztán még megmenthető, de már nem sokáig”

„Afganisztán még megmenthető, de már nem sokáig”
Szerzői jogok euronews
Szerzői jogok euronews
Írta: Anelise Borges
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Exkluzív interjú az afganisztáni Nemzeti Ellenállási Front vezetőjével, aki az Euronewsnak beszélt arról, miért nem tudott megállapodni a tálibokkal, és miért nem adja fel ellenük a küzdelmet.

Ahmed Maszud, az afganisztáni Nemzeti Ellenállási Front vezetője, sokak számára a szabadságért és a szuverenitásért folytatott, generációkon átívelő harcot képviseli egy olyan országban, amely az elmúlt négy évtizedben sok minden látott, csak épp ezeket nem. Az afgán politikust Bécsben kérdezte az Euronews riportere, Anelise Borges.

Euronews: Az ön országa óriási változáson ment keresztül az elmúlt évben - a külföldi csapatok 20 éves jelenléte után Afganisztán ismét a tálibok kezében van, az ön élete is felborult, hiszen a tartományt, ahonnan ön származik, Pandzsírt, hivatalosan is elfoglalták, és ön kénytelen volt elhagyni az országot. Emlékszik 2021. augusztus 15-re? Mit csinált azon a napon?

Ahmed Maszud: Kabulban voltam. Az utolsó pillanatokig Kabulban maradtam. Sokan maradtak ott abban a reményben, hogy mindennek ellenére mégis bekövetkezhet egy békés átmenet. Egy békés és lassú átmenet az afganisztáni köztársaságból egy ideiglenes kormány beiktatásáig, amely biztosítaná a békét és a párbeszédet, később pedig talán egy újabb választást vagy egy új kormányt, amelynek a tálibok is részesei lehetnek.

Sajnos azonban a kormány összeomlása, az elhibázott taktika és a tálibok azon szándéka, hogy Afganisztán problémáját nem békével és párbeszéddel oldják meg, hanem fegyverrel, katasztrófába torkollott.

Euronews: Ha jól tudom, tárgyalt a tálibokkal, akárcsak korábban az apja, és ajánlottak is önnek egy posztot a kormányukban. Mesélne erről?

Ahmed Maszud: Amikor a Pandzsír-völgybe mentem, egy dolog világosan látszott: a tálibok azt állították, hogy az elnök, Asraf Gáni nem akar békét. Ezt mondták nekünk, Gáni ellenzékének is. Nem tetszett, ahogy Gáni kormányzott, és tudtam, hogy ez összeomláshoz fog vezetni, amit végül mind láttunk is, azt gondoltam, talán az ő hibája, hogy a béketárgyalások nem vezettek eredményre. Úgy éreztem, itt a lehetőség, hogy a saját népünket képviselhessük, ezért a párbeszédet és tárgyalás kezdeményeztem. Sok erőfeszítést tettünk ez ügyben.

Először is, mivel a tálibok a sáriáról, az iszlámról, a vallásról beszéltek, gondoltam, az afgán tudósok lehetnének a mediátorok a tárgyalási folyamatban. Megkértem a tudósokat, hogy legyenek mediátorok, meg is tették, ami tőlük telik, de a tálibok nem hallgattak rájuk. Ezután arra gondoltam, hogy talán a tudósok nem voltak elég diplomatikusak, hatékonyak, ezért egy politikai delegációt küldtünk a tálibokhoz, de őket is elutasították. Aztán arra gondoltam, talán magam megyek oda, és beszélek velük, hátha találunk módot arra, hogy megállítsuk az erőszakot, és békés utat válasszunk.

Euronews: Kivel beszélt? Megoszthatja velünk?

Ahmed Maszud: A mostani külügyminiszterrel, a nyersanyagokért felelős miniszterrel, a menekültügyi miniszterrel és Anasz Hakkani, tálib vezetővel is beszéltem.

Onnan tudom, hogy vannak különböző klikkek a tálibokon belül, hogy amikor az egyik csoporttal beszéltem, ők a másikra mutogattak, amikor a másikhoz mentem, azok pedig az előzőt hibáztatták a harcokért. De az álszenteskedés sajnos mindegyiknél jelen volt.

Euronews:Néhány nappal azután, hogy Kabul elesett, Pandzsírból írt egy véleménycikket a Washington Postnak, amelyben azt írta - idézem - "Kész vagyok apám nyomdokaiba lépni, (…) a mudzsahid harcosok készen állnak, hogy ismét felvegyék a harcot a tálibokkal, (…) vannak lőszer- és fegyverraktáraink még apám idejéből." Mi lett ebből a fogadalomból, a harcból? Hol tart ma az ellenállás?

Ahmed Maszud: Ez az ellenállás valami olyasmi, amit a tálibok folyamatosan tagadnak. Pedig sikerült elfognunk néhányat, még a helikoptereiket is sikerült leszednünk, sikerült túlélnünk a Hindu Kush kemény teleit, mindezt teljesen külső segítség nélkül.

Euronews:Ez választás kérdése? Vagy csak a nemzetközi közösség nem figyel oda az önök ügyére?

Ahmed Maszud: Nincs olyan épeszű ember, aki azt mondaná, hogy nem, nincs szükségünk semmire, természetesen szükségünk van támogatásra, segítségre, de továbbra is szilárdan hiszem, hogy mindannyiunknak, a nemzetközi közösségnek és az afgán elitnek, akik nem elégedettek a jelenlegi helyzettel, együtt kell működnünk, hogy megtaláljuk a jövő Afganisztánjának valódi útját.

Euronews:Tehát afgán megoldást akar Afganisztánban?

Ahmed Maszud: Igen, mindeképpen.

Euronews:Az Egyesült Államok közölte: "véget vetett a végtelen háborúnak", de a terrorizmus elleni háború még korántsem ért véget. Láttuk, mi történik a térségben. Ön figyelmeztetett a tálibok visszatérésének veszélyeire, és korábban említette, hogy az al-Kaida az Önök országában tevékenykedik, és hogy talán más csoportoknak is menedéket nyújtanak a tálibok Afganisztánban. Ön szerint miért nem figyel erre a világ? Miért nem tesz senki semmit?

Ahmed Maszud: Szerintem ennek két oka van: nem ugyanabban a világban élünk, mint 2001-ben. Olyan világban élünk, ahol a nemzeti érdek már sokkal fontosabb, mint a globális érdekek, amelyek 2001-ben még fontosak voltak. Az emberek akkor inkább hosszú távon gondolkodtak, mint rövid távon. És azt hiszem, néhány dolog valóban megváltozott.

Először is, akkoriban az a generáció, amely tapasztaltabb volt, vagy még a saját bőrén érezte a II. világháborút követő korszakot, megértette a szabadságért és a demokráciáért folytatott harc jelentőségét. Nem vették természetesnek a szabadságot, a demokráciát és a modern világot. Tudták, milyen sok vért áldoztunk azért, hogy mindez meglegyen. Ezért állt a világ az afgán nép mellé a szovjet invázió alatt, ezért állt a világ Afganisztán mellé a terrorizmus elleni harcban.

Az elmúlt 20 év, különösen az új generáció, változás hozott, főleg Európában: elkezdtünk mindent természetesnek venni. Az életet, a demokráciát, a szabadságot. Elfelejtettük a gonoszt, amelynek legyőzéséért mindannyian, mint emberiség, sok áldozatot hoztunk. Szóval ez az egyik dolog, és ez az én személyes tapasztalatom, miután sok évet éltem Európában.

A másik dolog az elmúlt 20 év háborúja Afganisztánban. A világ az elmúlt 20 évben sokat tett a változásért, de nem sikerült. És most úgy látják, már nincs remény. Afganisztán azonban még megmenthető, de már nem sokáig.

Euronews:Hogy lehet megmenteni Afganisztánt? Minek kell ahhoz történnie?

Ahmed Maszud: Szerintem a világnak határozottan ki kell állnia a tálibokkal és a tálibok követeléseivel szemben. És a világnak együttesen kell fellépnie a tálibokkal szemben, nem egyenként, hanem közösen, Afganisztánnal - annak minden oldalával, pártjával, típusával és ágazatával -, hogy valóban megoldást találjunk Afganisztán számára. Egy politikai megoldást vagy egy olyan folyamatot, amely legitimálja, előkészíti Afganisztán helyzetét egy legitim kormány számára. Miért működne? Van néhány oka.

Először is, a tálibok az egy év hatalomban töltött idő alatt világosan megmutatták, hogy nem képesek kormányozni.

Másodszor, erre az emberek is rájöttek. Eleinte sokan reménykedtek, még mérsékelt táliboknak is nevezték őket, de már látjuk, hogy ez hamis kép volt. Ugyanolyanok, mint voltak.

Harmadrészt, van egyfajta belső megosztottság a tálibokon belül, vannak csoportok, akiknek nem tetszik a mostani helyzet. De ők kisebbségben vannak.

Végül pedig van néhány ország, amely ellenezte az amerikai katonai jelenlétet Afganisztánban, és ezért a tálibokat támogatták, de már nem teszik. Ezek miatt most lehetőség van arra, hogy sikert érjünk el.

Az apám, amikor Franciaországba jött 2001-ben, határozottan javasolta az akkori afgán kormány támogatását a terrorizmus ellen a nemzetközi erők jelenléte nélkül, mert tudta, hogy a nemzetközi erők megjelenése Afganisztában a rivális nagyhatalmak harcterévé változtatná a országot. Mindannyian tudjuk, hogy a nagyhatalmak mennyire nem bírják egymást, és egymás ellen játszanak és taktikáznak, amikor jelen vannak ugyanabban az országban. Most, hogy a nemzetközi erők jelenléte Afganisztánban megszűnt, lehetőség nyílik arra, hogy közösen tegyünk erőfeszítéseket, és nyomást gyakoroljunk. Az Afganisztánban élő emberek, az új generáció és különösen a nők nem akarják, hogy a jelenlegi helyzet megmaradjon. Tehát győzni fogunk, sikeresek leszünk, de szükségünk van a világ figyelmére és támogatására, mielőtt túl késő lenne.

Euronews:Említette az édesapját, aki továbbra is rendkívüli szimbóluma az olyan értékekért folytatott küzdelemnek, amelyekben - ahogyan ön is mondta - az országa egyetért a Nyugattal.  Ön szerint, ha ma élne, másképp alakultak volna a dolgok?

Ahmed Maszud: Egyértelműen. Ha élne… Mindenekelőtt, az ő idejében, az ő képességeivel, kapacitásaival és mindazzal, amivel rendelkezett, legitim politikus, és egy katonai zseni volt volt. Életének és a tálibok elleni harcának legvégső szakaszában tudta – és említette is különböző találkozókon, a sajtónak, amikor Európába utazott - hogy a tálibok már nem tudnak katonailag legyőzni minket. Életének utolsó évében tehát tudta, hogy katonailag nem fogják tudni legyőzni.

Ezért az európai látogatásának az volt a célja, hogy egy új korszakot, egy újfajta folyamatot indítson el, hogy minden fél összefogjon egy új afganisztáni kormány megalakítása érdekében – ahogyan azt én is mondtam az imént. Nem akarta elfoglalni Kabult, és saját kormányt létrehozni. Ő nem ezt akarta. Addig ellenállt, amíg az afganisztáni diaszpóra nem állt készen arra, hogy összefogjon, és részt vegyen egy olyan kormányalakítási folyamatban, amely mindenki számára elfogadható.

Ő ezért dolgozott. De a tálibok tudták, az al-Kaida tudta, és mások is: ha életben van, ők nem lesznek sikeresek. Az Al-Kaida tudta, hogy ha életben van, akkor a Nyugatnak vagy más országoknak sem tudnak ártani. Ezért likvidálták őt, majd megtámadták az ikertornyokat. Ha Ahmed Shah Massoudot nem likvidálják és nem gyilkolják meg, akkor nem történt volna meg a 9/11-es tragédia, és most egyáltalán nem lennénk ebben a helyzetben.

Euronews:Milyen apa volt Ahmed Sah Maszud? Mire emlékszik vele kapcsolatban?

Ahmed Maszud: Emlékszem a kedvességére. Emlékszem, hogy nagyon szigorú tanár volt, és tanított nekem művészetet, költészetet, irodalmat. Imádta a perzsa irodalmat, a szúfizmus költészetét. És nagyon erős férfi volt, karizmatikus. Olyan atmoszféra vette körül, hogy az ember a jelenlétében nyugalmat érzett, és azt gondolta: „nem történhet semmi baj, hiszen itt van.”

Emlékszem, nehéz idők jöttek és Pandzsírt teljesen körülvették a tálibok, el akarták fogalalni. De az ott élő emberek mégis vidámak voltak. Nem értettem, miért. Volt egy kifejezésük:.... (itt mond valamit eredeti nyelven), ami azt jelentette: Itt van ő. Mintha azt mondanák: „Ő itt van, megoldja, ha sikerült neki legyőzni az oroszokat, biztosan kibírja ezt a nyomást is.”

Ilyen volt. Ő volt a remény és a szeretet jelképe, nagyon kedves és higgadt ember volt.

Euronews:Tizenkét éves volt, amikor elvesztette az édesapját. Gondolom, az egész családja nagyon sokat szenvedett. Az Ön élete semmiben sem hasonlít egy átlagos, Ön korabeli férfi életéhez. Miért csinálja még mindig? Még mindig megéri küzdeni?

Ahmed Maszud: Az interjú előtt említett valamit Afganisztánnal kapcsolatban: hogy azonnal beleszeretett az országba. Nos, én onnan származom. És tudom, hogy sokan inkább átoknak tartják, de én áldottnak érzem magam, hogy ott születhettem, hogy ennek a népnek a tagja lettem. És ezért a népért meghalni is érdemes.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Lezuhant egy orosz bejegyzésű kisrepülőgép Afganisztánban

Fiatal afgán lányokat zártak börtönbe és vertek meg, mert nem tartották be az öltözködési előírást

Tömeges afgán házasságkötés a költségek csökkentése érdekében