Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Nem a tajvani látogatás az első alkalom, hogy Pelosi magára haragítja Kínát

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Nancy Pelosi a fenyegetések ellenére megérkezett Tajvanra; a Han Kuang tajvani hadgyakorlat
Nancy Pelosi a fenyegetések ellenére megérkezett Tajvanra; a Han Kuang tajvani hadgyakorlat   -   Szerzői jogok  Forrás: AP

Nancy Pelosi politikusi sarj. Apja is az volt, a hatalom szerepét azonban édesanyjától tanulta el, akit ugyan apácának szántak, nő létére azonban minden áron pap szeretett volna lenni. De miért? – kérdezték tőle. Mert az apácától eltérően a papnak hatalma van – érvelt tizenévesen. Lánya, a ma 82 éves amerikai házelnök megfogadta tanácsát. „Ő az egyik legbefolyásosabb ember az amerikai történelemben” – írta Nancy Pelosiról életrajzírója, aki szerint nem a nem határozza meg valakinek a tekintélyét. Pelosi az első nő a házelnöki tisztségben, mindenekelőtt azonban arról nevezetes, hogy évtizedek óta ostorozza a kínai jogtiprást.

„Vadászgépeinknek minden akadályozó taktikát be kell vetniük. Ha ezek hatástalanok maradnak, akkor szerintem az is elfogadható, hogy lelőjük Pelosi gépét” – ezt üzente Hu Hszi-csin Nancy Pelosi amerikai házelnök ázsiai látogatása előtt anélkül, hogy név szerint említette volna Tajvant.

A tweet szerzője a Kínai Kommunista Párt angol nyelvű szócsövének, a Global Timesnak a korábbi jeles kommentátora. Fenyegetését a Twitter magától értetődően letiltotta. Ezek után a kínai újságíró arra kényszerült, hogy törölje uszító szavait annak érdekében, hogy feloldja fiókját.

A kínai közösségi médiumban, a Weibón azonban gyakorlatilag megismételte álláspontját:

Tolmácsoltam az üzenetet: ha az amerikai hadsereg vadászgépekkel kíséri Pelosit Tajvanra, akkor a döntés egy ilyen látogatás aljas jellegét egy magasabb szintre emeli, és agressziónak minősül.

Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnöke – aki rangban a harmadik a választott tisztségviselők sorában Joe Biden elnök és Kamala Harris alelnök mögött – a múlt hét utolsó munkanapján jelentette be, hogy ázsiai körútra indul: nevezetesen Szingapúrba, Malajziába, Dél-Koreába és Japánba. Hivatala felsorolásából Tajvan kimaradt, de ez még nem jelenti azt, hogy nem tesz egy villámlátogatást a Kína által saját területnek tartott szigeten. Mint ahogy az be is következett.

Maga Pelosi egyébként indulása előtt nem erősítette meg terveit. „Soha nem beszélek az utazásaimról. Ez veszélyt jelent számomra” – idézte a CNN.

A Pentagon mindenesetre a Ronald Reagan repülőgép-hordozót vezényelte a Dél-kínai-tengerre Nancy Pelosi tajvani látogatása előtt – értesült a Fox News, és valóban, annak a lehetősége is felmerült, hogy amerikai vadászgépek kísérik a házelnököt a tajpeji reptérig.

Ugyanakkor az amerikai nemzetbiztonsági tisztviselők csendben próbálták felhívni a házelnök figyelmét arra, hogy tajvani látogatása milyen kockázatokkal járhat az önrendelkezésű sziget és Kína közötti kapcsolatok rendkívül érzékeny pillanatában.

Pelosi esetleges tajvani látogatása is szóba került az amerikai és a kínai elnök múlt heti, immár ötödik közvetlen videóbeszélgetésén. Hszi Csin-ping arra figyelmeztette Bident, hogy Washingtonnak el kell ismernie az egy Kína elvét, mert „aki a tűzzel játszik, az elpusztul”.

Az Egyesült Államok törvénybe foglalta Tajvan támogatását

A hattagú küldöttség egyébként a tervek szerint a békéről, a kereskedelemről, az éghajlatváltozásról, az emberi jogokról, a koronavírus-járványról és a „demokratikus kormányzásról” tárgyal majd ázsiai vendéglátóival – jelentette ki Pelosi indulása előtt.

Biden elnök már július elején közölte, hogy az amerikai hadsereg „most nem tartja jó ötletnek” a házelnök tajvani látogatását.

Ráadásul Peking arra is figyelmeztetett, hogy a vizit „hátrányosan befolyásolná a kínai-amerikai kapcsolatok politikai alapjait”, és végzetesen rossz jelzést küldene a „tajvani szeparatista erőknek”.

Pelosi akkor még feltételezett utazását a Kínával kereskedelmi háborút kirobbantó korábbi elnök is bírálta. Trump szerint csak fokozná a feszültséget, holott republikánus párttársai elragadtatással nyilatkoztak az ötletről.

Az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatos stratégiai álláspontja továbbra is kétértelmű. A szigetországot az önrendelkezés dacára Kína saját területének tartja. Ugyanakkor az Egyesült Államok egy még 1979-ben elfogadott törvény alapján kötelezettséget vállalt, hogy önvédelemben támogatja Tajvant egy esetleges kínai támadás esetén.

Pelosi előtt utoljára negyed évszázada látogatott Tajvanra magas rangú amerikai tisztségviselő. Newt Gingrich republikánus házelnök 1997-es vizitje óta Pelosi a legmagasabb beosztású amerikai a Kína által vitatott szigeten.

Tajvan harci készültségben

Tajvanon eközben – Pelositól függetlenül – javában zajlik az 1984 óta rendszeresített éves, egy hétig tartó hadgyakorlat, amelynek során azt szimulálják, miként védekeznének egy kínai támadás esetén.

Az idei gyakorlat jelentőségét fokozza az Ukrajna elleni orosz invázió kiváltotta aggodalom. Peking nem zárja ki a katonai erő bevetését annak érdekében, hogy átvegye az ellenőrzést a szigetország felett. A nyomásgyakorlás fokozásának jeleként már tavaly októberben több mint félszáz kínai harci gép hatolt be Tajvan légterébe.

Az Egyesült Államok konkrét lépéseit követelte a kínai védelmi minisztérium nevében a szóvivő, aki arra szólította fel Washingtont, hogy ne támogassa a „függetlenséget”, és „ne szervezze meg Pelosi tajvani látogatását”.

„Ha az USA ragaszkodik a saját útjához, a kínai hadsereg nem fog tétlenül ülni. Határozott lépésekkel fogja meghiúsítani a külső erők beavatkozását és a szakadároknak a »tajvani függetlenségre« irányuló terveit. Egyszóval határozottan megvédi nemzeti szuverenitását és a területi integritását” – figyelmeztetett kertelés nélkül Tan-Ke-fej.

A Han Kuang a 24 milliós, demokratikusan kormányzott Tajvan legnagyobb éleslövészeti hadgyakorlata. Ez „hadseregünk képességét és elszántságát bizonyítja országunk védelmében” – mondta Caj Jing-ven elnökasszony a katonáknak.

A manőver célja az is, hogy kiképezzék a lakosságot arra, miként reagáljanak, ha Tajvant támadás érné. A gyakorlat első napján 30 percre leállt a közlekedés a fővárosban, Tajpejben. A lakosok menedéket kerestek, miközben a városszerte megszólaltak a légvédelmi szirénák. A többi napokon Tajvan-szerte hasonló gyakorlatokat tartanak.

A tajpeji városvezetés szerint a lakosságnak pontosan tudnia kell, hol talál óvóhelyet légi támadás vagy „háború esetén”.

Kína 2025-re képes lehet egy „teljes körű” invázióra – így vélekedett még tavaly Tajvan védelmi minisztere. Csiu Kuo-csiang szerint a katonai feszültségek az elmúlt több mint 40 év alatt, amióta a hadsereg kötelekéhez tartozik, most érték el a forráspontot.

Oroszország Ukrajna elleni támadása, amit Kína nem volt hajlandó elítélni, fokozta a Peking szándékaival kapcsolatos spekulációkat.

A CIA igazgatója szerint Kína alaposan tanulmányozta Oroszország invázióját, hogy felmérje, „hogyan és mikor” dönthet Tajvan megszállásáról. „Nem becsülném alá Hszi elnök eltökéltségét, hogy megerősítse Kína ellenőrzését” – mondta Bill Burns.

A tajvani légierő korábbi parancsnokhelyettese szerint országának tanulnia kell Ukrajna példájából egy nagyobb inváziós erő elleni küzdelemben, és fel kell gyorsítania az aszimmetrikus hadviselési képességek fejlesztését.

„Tajvan annyiban különbözik Ukrajnától, egy sűrűn lakott szigeten élünk, így a lakosságot nehéz lenne evakuálni, ha kitörne a háború” – mondta Csang Jan-ting.

A tajvani hadseregnek arra kellene összpontosítania stratégiáját, hogy eleve megakadályozza a kínai Népi Felszabadító Hadsereg partraszállását, ahelyett, hogy a hátországba vonulna vissza, és csatákat kockáztatna a városokban. A katonai vezető szerint az aszimmetrikus hadviselés stratégiájával a Tajvani-szoroson megkísérelt átkelés előtt kell megsemmisíteni az ellenséget.

„Így tudjuk a legeredményesebben megvédeni egyszerű polgáraink életét, valamint azt a pénzügyi tőkét, amelyért népünk az eltelt hét évtizedben oly keményen megdolgozott, hogy felépítse országát” – mondta a tábornok.

Pelosi évtizedek óta ostorozza Kínát

Nem a tajvani látogatás az első alkalom, hogy Pelosi magára haragítja a kínai hatóságokat.

Két évvel azután, hogy a kommunista párt erői szétverték a tüntetőket a pekingi Mennyei béke terén, az akkor még kaliforniai képviselő ellátogatott a fővárosba.

Hivatalos kíséretétől – két másik kongresszusi képviselővel együtt – leszakadt, és kínai vendéglátói engedélye nélkül ment a főtérre, a Tienanmenre, ahol egy kis, fekete vászonra festett üzenetet bontottak ki. „Azok emlékére, akik meghaltak a demokráciáért Kínában” – állt a kézzel írt transzparensen.

A rendőrök gyorsan bekerítettek, majd durván bántalmazták az eseményről tudósító újságírókat, az amerikai törvényhozókat pedig kikergették a térről. A kínai külügyminisztérium később „előre megfontolt bohózatként” ítélte el az incidenst.

Egyesek bírálták Pelosi fellépését. Mike Chinoy, a CNN korábbi pekingi irodavezetője azt írta, hogy Pelosi miatt tartóztatták le a helyszínen. Őt ugyanis nem avatták be a képviselők tervébe. Több órán át tartották őrizetben, mivel a rendőrség nem férkőzött hozzá a külföldi méltóságokhoz.

„Ez volt az első tapasztalatom Pelosi előszeretettel alkalmazott, nagy feltűnést keltő gesztusairól, amelyek célja Kína kommunista uralkodóinak kipellengérezése tekintet nélkül a következményekre” – fogalmazott Chinoy.

Véleményét a mai napig nem változtatta meg. „A kockázatos [tajvani] látogatás inkább tűnik drámai gesztusnak, mint tényleges segítségnek” – írta a minap Mike Chinoy, aki most a Foreign Policyt tudósítja Tajvanról.

Pelosi, aki az 1989-es tienanmeni vérengzést elítélő állásfoglalás vezetője is volt, az évek során folyamatosan emlékeztetett a tüntetők „lemészárlására”.

AP Photo/Jeff Widener
Egy magányos tüntető rövid időre leállította a kínai tankokat a Tienanmenen, 1989. június 5-énAP Photo/Jeff Widener

Legutóbb a tüntetések idei, 33. évfordulója alkalmából adott ki nyilatkozatot, amelyben a fiatalok tiltakozását „a politikai bátorság egyik legnagyobb tettének” nevezte, és a kommunista párt „elnyomó rendszerét” bírálta.

Egy 2002-es találkozón megpróbálta rávenni Hu Csin-tao akkori kínai alelnököt, hogy vegyen át tőle négy levelet, amelyekben Pelosi aggodalmát fejezte ki a Kínában és Tibetben élő aktivisták fogva tartása és bebörtönzése miatt. A szabadon bocsátásukat követelte a kínai vezetéstől.

Hu azonban veszélyt szimatolt, és nem volt hajlandó elfogadni a leveleket.

Hét évvel később Pelosi mégis kézbesített egy másik, Hunak, akkor már államfőnek címzett levelet, amelyben újra a politikai foglyok, köztük a prominens disszidens Liu Hsziao-po szabadlábra helyezését sürgette. Liut 2010-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki, de nem utazhatott Oslóba, az elismerés átvételére. Liu Hsziao-po néhány évvel később, 2017-ben rákban halt meg, természetesen kínai őrizetben.

Kína olimpiai pályázatát Pelosi már 1993-ban is ellenezte az emberi jogok sárba tiprására hivatkozva. Egyike volt azoknak a törvényhozóknak, akik sikertelenül kérték George W. Bush akkori amerikai elnököt, hogy bojkottálja a 2008-as pekingi nyári olimpia megnyitó ünnepségét.

A házelnök az idén a pekingi 2022-es téli olimpia „diplomáciai bojkottjára” szólított fel az ujgurokkal szembeni bánásmód miatt.

„Az, hogy államfők Kínába utaznak egy folyamatban lévő népirtás időszakában, felveti a kérdést: milyen erkölcsi tekintélyük van ahhoz, hogy az emberi jogokról papoljanak a világ bármely pontján?” – mondta Pelosi tavaly májusban.

Válaszul a washingtoni kínai nagykövetség szóvivője úgy reagált: az amerikai politikusok nincsenek abban a helyzetben, hogy „indokolatlanul alaptalan kritikát” fogalmazzanak meg Kínával szemben.

Nancy Pelosi az évek során azt is szorgalmazta, hogy Kína kereskedelmi státuszát kössék az emberi jogi állapotokhoz az országban, és ettől tegyék függővé Kína felvételét a Kereskedelmi Világszervezetbe.

A politika ellentmondásosnak bizonyult. Bush többször megvétózta az ezzel kapcsolatos jogszabályokat, míg Bill Clinton kezdetben támogatta, de később elvetette azzal érvelve, hogy az amerikai stratégiai érdekek indokolják a visszatáncolást.

Pelosi „a világ lelkiismereti kihívásának” nevezte a tibeti válságot, amikor 2008-ban először találkozott a dalai lámával.

AP Photo/Ashwini Bhatia
A dalai láma és Nancy Pelosi indiai találkozója 2008-banAP Photo/Ashwini Bhatia

Ő volt az első magas rangú nyugati tisztségviselő, aki üdvözölte Tibet politikai és vallási vezetőjét azok után, hogy a tibeti tüntetések 2008 márciusában erőszakba torkolltak. Az indiai száműzetésben élő spirituális vezetővel való megbeszélését Pelosi arra használta fel, hogy nemzetközi vizsgálatot kérjen a tibeti helyzet kivizsgálására.

Ha a szabadságszerető emberek szerte a világon nem emelik fel szavukat Kína tibeti elnyomása ellen, akkor elvesztettük minden erkölcsi tekintélyünket, hogy az emberi jogok nevében beszéljünk bárhol a világon

– jelentette ki Nancy Pelosi.

Az amerikai történelem egyik legbefolyásosabb személyisége

Az amerikai képviselőház 1940-ben született, ötgyermekes, 82 éves elnöke másodszor tölti be a tisztséget – miután 2007 és 2011 között első és egyetlen nőként már betöltötte a posztot.

Olasz származású: édesapja, Thomas D’Alesandro Jr. hosszú éveken át Baltimore polgármestere volt, majd a kaliforniai demokratákat, előtte pedig az újratárgyalási testületet vezette, elnökeként pedig 1961-ben John Kennedy előtt tett esküt. Nancy D’Alesandro ekkor, alig 21 évesen a Fehér Ház vendége volt, előtte pedig JFK beiktatási beszédét is élőben hallgatta meg.

Abbie Rowe. White House Photographs
Nancy Pelosi (b), édesanyja, Annunciata Lobardy és John Kennedy elnök Thomas D’Alesandro Jr. eskütételekor a Fehér Házban, 1961-benAbbie Rowe. White House Photographs

Hatalomvágyát – saját bevallása szerint – nem édesapja, hanem édesanyja, Annunciata, amerikai és lánykori nevén Nancy Lombardi határozta meg.

Őt eredetileg apácának szánták, pedig kerek perec kijelentette azonban, hogy pap szeretne lenni.

„Pap?” – álmélkodott édesanyja, Nancy Pelosi nagymamája. „De miért pap?”

Mert az apácától eltérően a papnak van hatalma – vágott vissza Annunciata, aki pontosan ugyanerre tanította lányát is.

Az alma nem esett messze a fájától – és ezt Nancy Pelosi sem titkolta a róla szóló, Madam Speaker című portrékönyvben.

Az amazonokkal összevethető, harcias képviselőházi elnök – a kínai jogsértések határozott bírálata mellett – az Egyesült Államok iraki háborújának ellenzőjeként vonult be a történelembe.

A leckét apja azzal tetézte, hogy „senki sem fog neked hatalmat adni, meg kell ragadnod”.

Életrajzírója, Susan Page szerint Nancy Pelosi „a legmagasabb rangú személy a kongresszusban, aki kezdettől fogva ellenezte az iraki háborút. Ő Kína vezető kritikusa emberi jogi kérdésekben. Személyesen ő vitte keresztül a bankmentő csomagot, amellyel valószínűleg megakadályozott egy újabb nagy gazdasági világválságot. [...] És ő lett az amerikai történelem legzavaróbb elnökének (a szerző megjegyzése: Trumpnak) legfőbb demokrata ellenpontja."

De nem ez keltette fel a szerző érdeklődését. Page szerint nem a nem határozza meg bárki politikai szerepét. „Egyesek azt gondolják, Pelosi azért kiemelkedő, mert ő a legbefolyásosabb nő az amerikai történelemben” – mondta.

Ezzel szemben – a képviselőházi elnök iránt egyébként nem rajongó biográfusa szerint – Pelosi azért fontos, mert „ő az egyik legbefolyásosabb ember az amerikai történelemben”.