30 évvel az országot sújtó háború után Bosznia-Hercegovina szerb entitásának elszakadással kapcsolatos fenyegetései az erőszak újbóli fellángolásának esélyét hordozzák magukban.
HIRDETÉSA rengeteg lerombolt épület, amelyek még mindig a boszniai tájat tarkítják, az országot sújtó háború maradandó nyomai. 30 évvel később a boszniai szerb politikai vezetők elszakadásról való fenyegetőzései újabb feszültségek lehetőségét hordozzák magukban. Megalapozottak-e az aggodalmak, vagy mindez csak politikai-mediális spekuláció? A Witness riportere az ország két felébe látogatott el.
Valeria Gauriat elsőként Srebrenica régiója felé vette az irányt, a Boszniai Szerb Köztársaságba, ahol a 60 éves Alija Hasanovic-csal találkozott. Alija bosnyák. Büszke a méz- és gyümölcstermésére, a föld a háborúban elesett apja után maradt rá. A Boszniai Szerb Köztársaság hatóságai azonban értesítették őt földje egy részének elkobzásáról mondván, jelenleg "bitorolják" azt.
"Nálam van a közjegyzői szerződés, amely szerint ez a föld az enyém és az iratok, melyek igazolják, hogy fizettem az adókat. És megvan a vlasenicai bíróság megerősítése az öröklésről. A bíróság megerősítette, hogy a földet apámtól örököltem, hogy ez itt az én tulajdonom. (...) Jelenleg is folyik a jogi eljárás, bepereltük őket, majd meglátjuk, mi történik" - mondta, hozzátéve, ha nem tudnak érvényt szerezni a jogaiknak ott, akkor Strasbourgba mennek.
A három évig tartó háborút lezáró 1995-ös daytoni megállapodás óta Bosznia-Hercegovina a bosnyák és horvát többségű Bosznia-Hercegovinai Föderáció és a szerb többségű Szerb Köztársaság között oszlik meg. Az elnökséget a három közösség képviselői töltik be. Köztük a szerb vezér Milorad Dodik, akinek a Szerb Köztársaság a Föderációtól való elválasztására vonatkozó ismételt követelései aggodalomra adnak okot.
"Tudjuk, hogy a szerb emberek nem szabadok, amíg nincs saját államuk" - hangsúlyozza.
Tavaly télen a szerbiai entitás parlamentje megszavazta a hadsereg létrehozását, valamint a különálló igazságszolgáltatási és adórendszer létrehozását. A folyamatot most felfüggesztették, de régi sebek szakadtak fel.
Riporterünk ezután Prijedor régióba utazott, oda, ahol Srebrenica után a legtöbb bosnyák és horvát civilt ölték meg a háború alatt.
Ervin Blazevic egyike annak a több ezer bosnyáknak, akiket a trnopolie-i táborba deportáltak. Az egykori iskola helyén semmilyen felirat nem utal arra, hogy mi történt ott. Ervin szerint a helyi szerb hatóságok így próbálták bagatellizálni a tényeket. Prijedorban több mint 3100 civilt öltek meg, köztük 102 gyereket és 226 nőt.
Ervin az Optimist 2004 nevű egyesület élén évek óta dolgozik a közösségek közötti megbékélésért. Mint mondta, szerinte az etnikai feszültségek kiújulásától való félelmet a politikai opportunizmus táplálja az őszre tervezett választások előtt.
"A hatóságok megosztottságot és zavart keltenek, és a félelemre játszanak, arra kényszerítik az embereket, hogy etnikai csoportjaikba és 1992-es pozícióikba vonuljanak vissza. Ez segíti a politikusokat abban, hogy a helyükön maradjanak, és visszaéljenek az állammal. Miközben az emberek csak a túlélésért és a megélhetésért küzdenek" - fogalmazott.