Kim Dzsong Il saját sört szeretett volna a népnek, ezért 2000-ben kiadta az utasítást az építkezésre. Csak egy probléma volt: az észak-koreaiak nem tudták, hogyan kell sört főzni, így kis német kitérő után végül a briteknél kötöttek ki, akik beavatták őket a gyártási fortélyokba.
HIRDETÉSIdén lett húsz éves az Észak-Korea nemzeti sörének számító Taedonggang - erre bizton koccintanak a helyiek egy pohárral. Kevesen tudják azonban, hogy a "nemzeti sör" soha nem születhetett volna meg egy brit sörfőző mester és a rút kapitalista ipar nélkül.
A Taedonggang, mely nevét a Phenjant átszelő folyóról kapta, a legnépszerűbb sör Észak-Koreában. Főleg a nyári hónapokban fogy igazán - a fővárosi sörkertek ilyenkor tele vannak söröző fiatalokkal - akiknek fogalmuk sincs róla, hogy a jellegzetes íz külföldi gyökerekhez nyúl vissza - írja a Deutsche Welle riportja.
Az állami KCNA hírügynökség nemrég készített riportot a sörfőzde indulásának 20. évfordulója alkalmából. A riportban kiemelték, hogy a phenjani főzde "Kim Dzsong Il féltő gondviselése alatt" kezdett épülni 2000-ben. A propagandafilm alapján a diktátor volt az, aki kezdeményezte egy, "a legjobb minőséget gyártó" sörfőzde megépítését - és ő volt az is, aki a gyár helyét kijelölte a városban, illetve aki "óvó aggodalommal követte annak építését".
Hogy kerültek a britek a képbe?
2000-ben Észak-Korea nemzetközi kapcsolatai épp nem voltak mélyponton, sőt. Pénzügyileg is pozitív volt a mérleg, így Phenjan úgy döntött, kell neki egy saját sörfőzde. De miután semmilyen tudása nem volt a sörgyártásról, a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttek: felvásároltak egy külföldi sörfőzdét.
A választás először Németországra esett: fel is kérték Uwe Oehms üzletembert, hogy keressen számukra egy megfelelő főzdét, melynek felszerelését átvehetnék. De miután Oehms egész Európát bejárva sem talált megfelelő eladó gyárat, végül az Egyesült Királyságban kezdett nézelődni, ahol a wiltshire-i Trowbridge városában a brit sőrfőzőkhöz tartozó gyárat épp akkor zárták be, a felszerelést pedig áruba bocsájtották.
"Nagy meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a felszerelést Észak-Koreába adták el" - mondta Gary Todd, aki a gyár sörfőző-mestere volt annak bezárása előtt. Épp emiatt kérték fel rá, hogy segítsen az új gyárat beüzemelni. - "Egy nap észak-koreai hivatalnokok kíséretében megérkeztek az észak-koreai sörkészítők - bár az elég hamar kiderült, hogy igazából semmit sem tudnak a sörfőzésről" - mondta el Todd. A helyzetet tovább bonyolította, hogy orosz mérnököket is bevontak a folyamatba, a sok nyelv keveredése miatt pedig nagyon komplikált folyamattá vált a tudásátadás.
Még a wc-deszkát is elvitték
Gyorsan kiderült, hogy a tapaszalatlan észak-koreai mestereket a brit sörfőzőnek kell megtanítania a sörfőzés minden lépésére, onnantól kezdve, hogy beérkeznek az alapanyagok eegészen odáig, hogy kupak kerül az üveg tetejére. A gyorstalpaló tanfolyam végül öt hónapig tartott - ezalatt a gyártósort és minden más kiegészítőt is leszereltek és gondosan becsomagoltak, hogy Észak-Koreába szállítsák.
"Le voltak nyűgözve, hogy mindezt Észak-Koreába szállíthatják, ahol majd újra összeállítják. De ez azt jelentette, hogy szó szerint mindenre igényt tartottak az épületben: elvitték az összes műanyag poharat a kávéautomatákból. Leszerelték a wc-ülőkéket - emlékszem egyikük a nyaka körül wc-ülőkével mászkált - de még a csavarokat is kiszedték a falból, sőt, a csempét is leszedték és magukkal vitték."
Végül közölték, hogy a mesterre is igényt tartanak és őt is magukkal vinnék. "Az igazgatóságnak azt mondták, szükségük van rám az összeszerelésnél és a főzés elindításánál - de ez minimum két éves kiküldetés lett volna, és mivel a gyerekeim még nagyon kicsik voltak, nem akartam menni."
Évekkel később mégis sikerült megkóstolnia egy üveggel az észak-koreai sörből, miután egy, a gyárat felkereső újságíró hozott neki belőle egy üveggel. "Nagyon jó volt. Sokkal jobb, mint amit vártam, egészen le voltam nyűgözve."
Íz és minőség
Kim Dzsong Il fia és utódja, Kim Dzsong Un apja halála után tovább folytatta a sörfőzde fejlesztését, többször is látogatást téve ott, hogy személyes jelenlétével inspirálja a dolgozókat a "sör ízének és minőségének további javítására, egyben dícséretben részesítse a gyárat, miután az itt gyártott sör a legnépszerűbb az ország népének körében".
A főzde 70 000 köbméter sört gyárt egy évben, melyhez a Milim régióban található forrás vizét használja fel, amihez északon termesztett árpát és komlót adnak. A sör alkoholtartalma 5,7 százalékos, ami kiugróan sok a Kelet-Ázsiában gyártott többi sört elnézve. Az eredeti változat mellett ma már hét másik fajtát is készítenek, például búzasört is. A sör minőségét pedig világszerte elismerik - az észak-koreaiak legnagyobb büszkeségére.
"Emlékszem, meglepődtem, milyen intenzív volt az íze a japán sörökhöz viszonyítva" - mondta Csung Hjon Szuk, egy Japánban élő egykori észak-koreai. Sötétebb volt a színe, az íze pedig leginkább az angol ale-ére emlékezetetett" - mondta.
"Sok-sok sörkért volt a Taedonggang-folyó partján Phenjanban, az emberek pedig kimentek oda a nyári hónapokban munka után, hogy lazítsanak és a barátaikkal találkozzanak. Főleg a fiatalok és nők körében volt népszerű" - meséli.
Az országot sújtó nemzetközi szankciók és a koronavírus-járvány miatt lezárt határok mellett azonban jelenleg szinte lehetetlen beszerezni a sört Észak-Koreán kívül.