Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

80 éves Paul McCartney, aki a világ legboldogabb embere is lehetne

Access to the comments Kommentek
Írta: Magyar Ádám
Paul McCarttney a Rock & Roll Hall of Fame gáláján 2021 októberében
Paul McCarttney a Rock & Roll Hall of Fame gáláján 2021 októberében   -   Szerzői jogok  David Richard/AP

„Mindig kemény munka újra formába hoznom magamat, de a közönség annyira élvezetessé teszi ezt az egészet, hogy nem is érzem munkának. Nagyon jól érezzük magunkat.” – ezt nyilatkozta nagyjából két hete Paul McCartney, nem sokkal azután, hogy a koronavírus miatti szünetet követően újrakezdte a koncertezést. A világ egyik leghíresebb előadóművésze szombaton 80 éves, de még mindig 2 és fél órás fellépései vannak. Mi motiválja még most is, miközben már évtizedekkel ezelőtt mindent elért, ami csak lehetséges egy zenész számára? Hogyan vette át a Beatles irányítását John Lennontól, majd a feloszlás után hogyan próbálta újrakezdeni a közös munkát? Milyen társadalmi ügyek mögé állt be? És mi az, ami még mindig zavarja az életművével, a megítélésével kapcsolatban? Erről beszélgettünk az egyik legnagyobb hazai Beatles-guruval, László Róberttel.

A nagyjából félórás podcastot az alábbi lejátszó elindításával lehet meghallgatni:

Ízelítőnek pedig íme néhány gondolat a beszélgetésből:

McCartney predesztinálva volt arra, hogy a világ egyik leghíresebb zenésze legyen?

Paul McCartney isteni tehetség ez biztos, de ilyenből  sok van a világban. Amit őt azzá tette, ami, az egy páratlan szerencse: az, hogy összeakadtak John Lennonnal. Ők pont annyira voltak hasonlóak egymáshoz, hogy nagyon jól együtt tudjanak dolgozni, és pont annyira különböztek, hogy állandó versenyszellemben inspirálják egymást. Ráadásul egy teljesen új, vidám, optimista hangot hoztak a második világháború után még mindig egy kicsit a sebeit nyalogató világba. A Beatles az első zenekar, aminek a zenéjében még ma is van valami frissesség, és nincs az a múzeumi érzet, mint amikor az ember az ötvenes évek zenéjét hallgatja.

Miért vette át a karmesteri pálcát Paul John Lennontól?

Az együttes első időszakában Lennon volt a zenekar vezetője, de kevesen tudják, hogy McCartney előbb próbálkozott dalszerzéssel. Paul McCartney sok mindent fájlal, amit nem tudnak róla, ilyen az is, hogy az együttes utolsó 2-3 évében már ő volt a motor. A Beatles idején a négy tag a húszas éveiben járt, és a siker rengeteget kivett belőlük, gyorsan megcsömörlöttek. Kisebb csoda, hogy nem oszlott fel a zenekar 1966-ban, amikor abbahagyták a koncertezést, vagy 1967-ben, amikor meghalt a menedzserük, az apafigura, Brian Epstein. Az, hogy ekkor még együtt maradt a Beatles, jórészt Paul érdeme, aki kezébe vette az irányítást, miközben John Lennont már egyre kevésbé érdekelték a dolgok. Az is kisebb csoda, hogy Lennon nem lett a drogok egyik híres áldozata a hatvanas években, a többiek is LSD-ztek, de ő heroinozott is. McCartney folyamatosan szomjazta a rajongók visszajelzését, élvezte a sikert. Lennon az első pár sikeres év után már egyáltalán nem vágyott erre. Ez az oka annak is, hogy McCartney azóta is folyamatosan színpadon van, míg Lennon a hetvenes években alig néhányszor adott koncertet.

Volt esély arra, hogy Lennon és McCartney újra együtt zenéljen a Beatles feloszlása után?

A hetvenes években McCartney sokszor kereste Lennont, és sokszor javasolta azt neki, hogy dolgozzanak újra együtt. Ő felismerte azt, hogy együtt sokkal jobbak, mint külön. Azt viszont Lennon ismerte fel, hogy ekkorra túl voltak már a közös időszakon, nagyon máshol jártak. Közben apává váltak, a bandaszellem kihalt belőlük. John Lennon látta, hogy az már nem megy, ami tizenöt évesen: nem csöngethetnek fel egymáshoz meglepetésszerűen azzal, hogy ideje gitározni egy kicsit. Pedig Paul ezt is megpróbálta, a legutolsó beszélgetésük állítólag éppen így történt - Paul felcsöngetett Johnhoz New Yorkban, hogy felugrana gitározni, de ő elutasította.

Hogyan áll McCartney a saját örökségéhez?

Paul McCartney a világ legboldogabb embere lehetne. Elhalmozták már mindenféle díjjal, lovaggá ütötték, bárhová megy, megtelnek a stadionok, tömegek tombolnak a zenéjére. László Róbert mégis úgy érzi, hogy ő egy szorongó alkat, és az esik rosszul neki, hogy rengeteg olyan érdeme volt a Beatlesben, amiről az emberek nem is tudnak. Sőt, sokan úgy gondolkodnak az együttesről, mint Lennon és kísérőzenekara. Paul a szólókarrierje alatt is igyekszik bebizonyítani azt, hogy ő még mindig tud újat mutatni, de közben azt is tudja, hogy megfelelő alkotótárs nélkül ez nem fog menni. Hiába vannak azóta is körülötte remek zenészek, senki nem kritizálja már úgy, ahogy annak idején John Lennon tette. Ez pedig nagyon látszik a Beatles utáni munkásságán, amiben remek dalok is vannak, de rengeteg töltelék is. A szólóévek legjobb anyaga László Róbert szerint a Tug of War, amit John Lennon halála után írt McCartney. Az album alábbi dala kifejezetten egykori szerzőtársának szól:

Miből látszik, hogy Pault zavarja, hogy sokszor még mindig a második számú Beatle-ként néznek rá?

A koncertműsorait Paul a Beatles feloszlása óta úgy állítja össze, hogy a dalok 90 százaléka elsősorban McCartney-szerzemény. De szinte minden turnén elővesz egy olyan számot, amit a közvélemény Lennon-dalként ismer, és azért játssza el László Róbert meggyőződése szerint, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy ezekben is nagy szerepe volt. Ilyenkor sokszor az újságírók is megkérdezik, hogy miért vette elő az adott dalt, mire ő elmondhatja, hogy igenis fontos szerepe volt a megírásában. Az egyik ilyen dal a Being For The Benefit Of Mr. Kite!.

A zenén kívül mi a jelentősége Paul munkásságának?

Paul McCartneynak az is problémája, hogy méltatlanul alulértékelt a társadalmi szerepvállalása. Arról is írt például dalt, britként, hogy Észak-Írországot vissza kellene adni az íreknek. 2013-ban többször is kampányolt a Pussy Riot éppen börtönben lévő tagjainak szabadon bocsájtásáért. De még ennél is fontosabb, hogy 1964-ben, a Jacksonville-i koncertjük előtt a zenekar tagjai közölték, hogy ha a közönségben nem lesznek feketék, vagy szegregálják őket, akkor nem fognak színpadra lépni. Végül pedig sikerült is elérniük, hogy megnyissák a kapukat a feketék előtt is. A 22 éves Paul McCartney akkor teljesen ösztönösen azt nyilatkozta, hogy nem lehet úgy bánni az emberekkel, mint az állatokkal, és a rasszizmus egyszerű butaság.