Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Kihozatná a műtárgyakat a raktárak mélyéről az Esterházy Alapítvány

Access to the comments Kommentek
Írta: Nóra Shenouda
Az Esterházy-család híres aranyvértjét és rajta kívül még 21 tárgyat állítottak ki 2006 decemberétől Budapesten az Iparművészeti Múzeumban
Az Esterházy-család híres aranyvértjét és rajta kívül még 21 tárgyat állítottak ki 2006 decemberétől Budapesten az Iparművészeti Múzeumban   -   Szerzői jogok  ATTILA KOVACS/AP

A múlt sebeinek begyógyítása is zajlik azáltal, hogy egykor ellopott műtárgyak kerülnek vissza eredeti tulajdonosaikhoz – az utóbbi hónapokban több európai ország is visszaszolgáltatott olyan kincseket, amelyeket még a gyarmatosítás idején hoztak el afrikai országokból. Magyarországnak gyarmatai ugyan nem voltak, de a kommunista hatalom rengeteg államosítást hajtott végre, és sok áldozatot a mai napig nem kártalanították. Az Esterházy család évszázadokon át gyűjtögetett kincseiből először a Tanácsköztársaság képviselői vittek el értékes darabokat, amelyek a mai napig nem térhettek vissza eredeti helyükre. A hercegi ág szellemi, kulturális és gazdasági örkségét kezelő alapítványa perben áll a magyar állammal a kincsek egységének helyreállításáért, de nem csak a műtárgyak sorsáért szálltak síkra – szeretnék méltóan bemutatni több száz éves örökségüket, és valamit visszaadni Magyarországnak is, ahol egykor hatalmas befolyásuk volt. Erről beszélgetett az Euronews az Esterházy Csoport vezérigazgatójával, Ottrubay Istvánnal és az Esterházy Privatstiftung igazgatóhelyettesével, Czigány Balázzsal.

Évek óta pereskedik az Esterházy-kincsek tulajdonjogáért a magyar állammal az Esterházy Magánalapítvány, és habár január végén számukra kedvező ítélet született az ügyben, ezzel még közel sincs vége a jogi csatározásnak – a Kúria hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét, amelyben elutasították igényüket a kincsek tulajdonjogáért indított perben, és az ügyet visszahelyezte másodfokra, így azt újra kell tárgyalni. Az ítélet után készített interjút az Euronews az Alapítvány képviselőivel, akik felfedték: már csak azután indítottak pert, hogy a kormány képviselőivel folytatott hosszas és eleinte pozitív tárgyalásokat követően teljesen megfeledkeztek az ügyükről.

Esterházy Alapítvány
Fraknó vára, ahonnét elhurcolták a műkincseketEsterházy Alapítvány

Ritkaságnak számít Kelet-Közép-Európában, hogy a 20. század vérzivataros évtizedei után egy főúri család öröksége viszonylag egységben fennmaradjon. Mindössze három hasonló jelentőségű barokk gyűjtemény létezik Európában: az orosz Kreml-múzeumé, a drezdai kincstáré és az Esterházyaké. „Az Esterházy-gyűjtemény különlegessége abból adódik, hogy nem állt meg benne az idő, ez egy élő gyűjtemény. Nem csak azért, mert a 18-19. században is gyarapodott egy-egy fontos tárggyal, és mert a tárgyait használták, például magyar királyi koronázásokon, akár temetéseken, fontos alkalmakkor, hanem azért is, mert ezek a tárgyak olyan fontos forrásul szolgálnak egész Közép-Európa, a magyar királyság, a három részre szakított ország, és utána később a 18-20. századi Magyarország és a Monarchia történetére is, amire nagyon kevés példa van Európában” – mondta Kiss Erika művészettörténész Fraknón egy 2019-es időszakos kiállítás megnyitóján.

Az Esterházy Magánalapítvány igazgatóhelyettese, Czigány Balázs is a kincsek történelmi jelentőségét hangsúlyozta az Euronewsnak, mondván: az Esterházy-család gyűjtéstörténetében tulajdonképpen egész Magyarország története visszaköszön. „A 17. század közepétől nagyon szépen végigvezethető az, ahogy a család gyűjtötte a tárgyakat, az, hogy milyen kapcsolatokkal rendelkeztek. Ezeknek a dokumentációját visszafejtve az elmúlt - 350-400 év nagyon szépen felvázolható.”

Először a Tanácsköztársaság csonkította meg a gyűjteményt

Ahhoz, hogy a műtárgyak körül kialakult helyzetet megértsük, fontos röviden áttekinteni, mi vezetett idáig. Az Esterházy család 300 éven át gyűjtögette kincseit, a folyamatot még I. Esterházy Pál herceg édesapja, gróf Esterházy Miklós nádor kezdte. A gyűjtemény egységét először a Tanácsköztársaság bontotta meg, ami sokáig nem volt közismert tény. A Magánalapítvány 2019-ben a burgenlandi Fraknó várában rendezett egy kiállítást „300 évig gyűjtetett, 3 nap alatt elveszett” címmel, amelynek révén azt járták körbe, hogy 1919-ben, mindössze néhány nappal a proletárdiktatúra megalakulása után annak képviselői megjelentek a várkastélyban, a kincstár kulcsait követelve. Több száz műtárgyat, a legértékesebb és legszebb darabokat elvitték jogos tulajdonosaiktól, és a Budapestre hurcolt tárgyak sosem kerültek vissza eredeti helyükre, bár a proletárdiktatúra bukása után a család visszakapta azok tulajdonjogát. De ezután is hányattatott volt a kincsek sorsa: V. Esterházy Pál letéti szerződést kötött a Magyar Állammal és hozzájárult ahhoz, hogy azokat kiállítsák, és a tudományos kutatás számára is elérhetővé tegyék.

Budapest ostroma után sokan azt hitték, a műtárgyak megsemmisültek, de kiderült, hogy V. Esterházy Pál herceg előrelátásának is köszönhetően egy részük épségben átvészelte a bombázást Pál herceg Tárnok utcai palotájában . A kincseket 1949-ben államosította a kommunista hatalom, amely ugyanebben az évben koncepciós perben 15 év fegyházra ítélte a herceget, aki csak az ’56-os forradalom idején szabadult a börtönből, és tudott Svájcba menekülni. A gyűjtemény még ilyen körülmények között is azért maradhatott viszonylag ép, mert az utolsó Esterházy herceg halála után sorsa felett őrködött a férje végakaratát beteljesítő özvegye. Pál nem sokkal a vasfüggöny lehullása előtt halt meg, ám teljes vagyonát feleségére, Ottrubay Melindára hagyta, aki 1994-től kezdve magánalapítványokba helyezte át a vagyont, hogy így garantálja annak egyben tartását.

Az Esterházy Magánalapítvány 2013-tól próbált tárgyalásokat kezdeményezni az állammal a Fraknóból annak idején elhurcolt kincsek státuszáról. Az apropót mindehhez egy friss kormányrendelet szolgáltatta, amelyet Lázár János kezdeményezett. Ez arra irányult, hogy a magyar közgyűjteményekben ne maradhassanak olyan műtárgyak, amelyek jogtalanul kerültek az állam tulajdonába. A tárgyalások azonban évekig nem vezettek eredményre. A kollekciót 2016-ig az Iparművészeti Múzeumban őrizték, és jelentős részét restaurálták is, ám abban az évben egy kormánydöntés eredményeként annak egy részét Fertődre költöztették, és azóta sem állították ki őket.

Így 2016-ban az alapítvány hivatalos (restitúciós) kérelmet nyújtott be a kincsek kiadására, pontosabban a fertődi kastély mindenféle múzeumi infrastruktúrát nélkülöző épületéből, az Iparművészeti Múzeumba történő visszahelyezésükre.

A kincsek Fertődre szállítása ellen nem csak az alapítvány, hanem a múzeumi szakma jó része is hevesen tiltakozott, mondván: az épületben nincsenek meg a megfelelő körülmények a műtárgyak őrzésére és bemutatására, ráadásul Budapesten sokkal többen láthatnák a gyűjteményt. A kormány a szakmai érvekre nem volt tekintettel.

Az Esterházy Privatstiftung ezt követően 2017-ben indított polgári pert a tulajdonjog megszerzéséért a magyar állam ellen, majd még egy közigazgatási per is indult, miután a kiadási kérelmüket elutasította a minisztérium.

„Szeretnénk, ha kikerülnének a titkos bunkerekből és raktárakból a tárgyak”

V. Esterházy Pál felesége, Ottrubay Melinda unokaöccse, Ottrubay István jelenleg az Esterházy Vállalatcsoport vezetője. Elmesélte az Euronewsnak, hogyan zajlottak tárgyalásaik a kormány képviselőivel: 2013-ban még Lázár Jánossal kezdték a megbeszéléseket a kincsek sorsáról, és akkor említették neki azt is, hogy létrehoznának Budapesten egy kortárs kulturális központot is. „Majdnem a nyakamba borult, hogy ez milyen fantasztikus, és végre valaki, aki a tárgyait nem akarja holnap külföldre vinni, és mihamarabb elárverezni, hanem Magyarországnak akar valamit visszaadni” – idézte fel Ottrubay. „Aztán a beszélgetések egycsapásra megszűntek köztünk, időpontot sem kaptunk többé, semmit. Ezután következett a tárgyalások egy második szakasza, amin egy vezető kabinetmunkatárs is megjelent, érdeklődött, miről tárgyaltunk az utóbbi években, neki is megmutattuk a terveket, ő is megígérte, hogy folytatjuk a megbeszéléseket, és mielőbb megoldást találunk. 

Esterházy Magánalapítvány
Ottrubay IstvánEsterházy Magánalapítvány

Majd elakadtak a tárgyalások, tehát úgy tűnik, ismét magas szinten fékezték le a folyamatot.” Ottrubay István emlékeztetett arra, hogy az egykor jogos tulajdonosaiktól elrabolt kincsek témája a köztudatban van jelenleg, erre példaként hozta fel, hogy Emmanuel Macron francia elnök nem rég arról tett bejelentést: rendezni akarják az afrikai és arab államokkal azoknak a műtárgyaknak a sorsát, amelyek a gyarmati uralom és háborúk alatt főleg a párizsi Louvre-ba kerültek, és arról is beszélt, hogy szeretné, ha az eredeti tulajdonosok és a későbbi birtokosok kibékülnének. 

„Mi is ezt tesszük már több mint 10 éve” – mondta Ottrubay. „Mindig pozitív visszhangra találtunk, de aztán megszakadt a folyamat. Egész érdekes volt, mintha nem is léteznénk. Ezért kellett elindítani a pert. Tehát nem úgy volt, hogy akár egy cowboy az övünkhöz nyúltunk, és lőttünk, hanem sok év előzménye volt annak, hogy pereskedni kezdtünk. Elfogyott a türelmünk. Mi nem fogjuk ezeket a tárgyakat vadul eladogatni, azt akarjuk, hogy végre kikerüljenek a titkos bunkerekből és raktárakból. Nem is tudjuk pontosan, hogy hol vannak a dolgok, sejtjük, és mindig kapunk is valamilyen információt, hiszen szerencsére Magyarország kicsi. Főleg a művészettörténet területén dolgozók informálják egymást, akiket mélyen megráz, hogy miként kezelik az ország egyik legértékesebb gyűjteményét. Igazából az együttest a Szépművészeti Múzeumban lévő Régi Képtárral lehet összehasonlítani, ami szintén Esterházy eredetű, de teljesen jogszerűen került a magyar állam tulajdonába.

„Nem tudunk egyetérteni azzal, ahogyan a magyar állam kezeli ezeket a műtárgyakat”

Az Esterházy Privatstiftung számára mindenképpen az lenne a legideálisabb, ha peren kívül tudnának megállapodni a magyar állammal, és ha egységben kezelnék a gyűjteményt, nem csak egyes elemeit állítanák ki időről időre. „Az elmúlt lassan 10 évben folyamatosan ugyanazt kommunikáljuk” – szögezte le Czigány Balázs. „Nem birtokba szeretnénk kerülni, hanem a műtárgyak tulajdonjogi helyzetét rendezni. Szeretnénk, ha a kutatóknak korlátozás nélküli hozzáférésük lenne a tárgyakhoz, és azt is, ha a nagyközönség láthatná őket. Másképp képzeljük el azt, ahogyan ez eddig megvalósult. Nem állíthatjuk, hogy ezek a műtárgyak az elmúlt évtizedekben el lettek volna dugva, és soha senki ne láthatta volna őket, de csak iparművészeti remekként voltak kiállítva. 

Esterházy Magánalapítvány
Czigány BalázsEsterházy Magánalapítvány

Azzal a koncepcióval nehezen tudunk egyetérteni, hogy a magyar állam kiemel egy-egy darabot, például egy fedeles kupát a 17. századból, és enteriőr szerűen kiállítja azt valamelyik kastélyban. Szerintünk akkor értékelődik fel az egész gyűjtemény, ha egységében kezelik. Viszont mi nem úgy képzelnénk el, ahogyan ezt most a magyar állam csinálja, hanem létrehoznánk egy szakmai kuratóriumot, amellyel közösen döntenénk el, hogy melyek azok a fórumok, ahol fel tudnánk lépni a műtárgyegyüttessel.”

Az Alapítvány azt is megerősítette, hogy a kincseket Magyarországon, azon belül Budapesten szeretnék tartani, hiszen az ausztriai Fraknó várában sokkal kevesebb ember láthatná, mint a magyar fővárosban. Mint ahogyan azt Czigány Balázs összefoglalta: win-win helyzetet szeretnének teremteni.

Kortárs központ a több száz éves hagyományra alapozva

Az Esterházy Privatstiftung szeretne egy budapesti kulturális központot létrehozni, ami azonban nem egy új múzeum lenne. „Egy fórumot képzelünk el, ahol ideiglenes kiállításokat, konferenciákat, prezentációkat tartanának, és ahol szó esne mindarról, ami az Esterházy család közel 500 éves történetéhez tartozik, valamint modern témákat is feldolgoznának. Azt gondoljuk, ezt 350-400 négyzetméteren meg lehetne valósítani” – magyarázta Ottrubay István. „Budapestnek ez jót tenne, egy közel hárommilliós város még elbírna jó néhány hasonló intézményt” – vélekedett. „Azt látom, hogy a kormányzat fél vagy pedig nem érti pontosan, hogy magánalapítványok, privát cégek miért lépnek fel ezen a területen. Tipikus egy fejlődő demokráciában, ahol a központi hatalomnak nagyon nagy szerepe van, hogy bizalmatlanok a magánemberekkel szemben. Bécsben rengeteg privát intézmény foglalkozik kortárs kultúrával és művészettel, és emiatt nem bomlott fel az ország” – mondta.

Ronald Zak/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.
A kismartoni Esterházy-kastélyRonald Zak/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.

Egy budapesti központ még stabilabbá tehetné az Alapítvány magyarországi kulturális jelenlétét, azonban létrehozatala függ a magyar állammal folytatott jogvitáik kimenetelétől is. Az Alapítvány fizikai főhadiszállás híján is tevékenykedett már kulturális területen: 2009-ben megalapították a kétévente átadott Esterházy Művészeti Díjat, amelynek célja a fiatal kortárs magyar képzőművészek felkarolása. Ennek összdíjazása 15 ezer euró. Később elindították az ESTÖRI tanulmányi versenyt, amely kreatív, élményalapú, innovatív tanulási módszerek elsajátítására ösztönzi a középiskolásokat. Terveznek még egy Esterházy Zenei Fesztivált is, amelyet a Budapesti Őszi Fesztivál keretében tartanának meg rendszeresen.

Nem akarják isteníteni a múltat

Habár az Esterházy család neve nyilvánvalóan nagyon ismert Magyarországon, és ha valaki a fertődi kastélyba látogat, pontosabb képet is kaphat arról, milyen hatalmas befolyásuk volt és mekkora szerepet töltöttek be Magyarország újkori történelmében. Mégsem hallani annyit róluk hazánkban, mint például az ausztriai Burgenlandban, ahol az Esterházy Csoport a térség egyik legjelentősebb üzleti vállalkozásának számít: több kastély tartozik hozzájuk, és van erdészetük, borászatuk, kavicsbányájuk, biogazdaságuk, valamint tevékenykednek az építőiparban és az ingatlanbefektetések területén is. Czigány Balázs úgy véli, nagyon szomorú, hogy Burgenlandban vagy Kelet-Ausztriában sokkal nagyobb ereje van az egykor legbefolyásosabb magyar főúri család nevének, mint Magyarországon. 

„Egy olyan 50 év van mögöttünk, amely az arisztokrata családok nevét megpróbálta kiradírozni” – magyarázta. „Értelemszerűen nem minden nagy történelmi család nevét, hiszen az elmúlt 50 évben marketing szempontból ügyesen és okosan igen érdekes párhuzamot vontak a nyugati burzsoázia és a szocialista országok, valamint a labanc és kuruc ellentét között. Azokat a főúri családokat törölték ki, amelyek Habsburg-hűnek voltak mondhatók, köztük az Esterházyakat. Való igaz, hogy méltatlanul kevés szó esik a családról és ma már a név keveset forog a köztudatban.”

Ronald Zak/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.
A kismartoni Esterházy-kastély udvaraRonald Zak/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.

Ottrubay István ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy sok oka lehet annak, amiért a társadalom gyanakodva méregeti az arisztokrata réteget és amiért szinte gyűlöletet érezhet az „öreg világ” iránt. „De mi nem akarunk senkit sem rehabilitálni” – szögezte le. „Nem helyezünk el koronát vagy címert, meg lehet nézni a honlapunkat, hogy milyen modern stílusban készült. Azt mondjuk, hogy azok az értékek, amelyeket ez a család teremtett – a 12 herceg és Miklós nádor, valamint a hercegek feleségei és a környezetük – nem volt mind rossz. Egy pillanatig sem vágyunk arra, hogy visszaállítsuk a régi világot, de tény és való, hogy ez a réteg sok pozitív dolgot teremtett, és erre szabad emlékezni. Szeretnénk megmutatni ezeket az értékeket, miközben nem akarjuk isteníteni a múltat. Természetesen a 400 éves történetre épül mindaz, amit létrehoztunk az utóbbi 30 évben, de mindez korszerű, és szeretnénk Magyarországra is elhozni azt, amin dolgozunk.”