Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Energetikai szakértő: Putyin meg akarja osztani az uniós tagállamokat

Access to the comments Kommentek
Írta: Magyar Ádám
Vlagyimir Putyin orosz elnök
Vlagyimir Putyin orosz elnök   -   Szerzői jogok  Alexei Druzhinin/Sputnik via AP

Nyáron a klímát, télen a fűtést kellene lejjebb tekernünk, méghozzá a saját érdekünkben Adel El Gammal, az Európai Energiakutatási Szövetség főtitkára szerint. A szakértő úgy látja, hogy az energiaárak tartósan magasan fognak maradni Európában, az orosz függéstől pedig nagyon nehezen tud csak megszabadulni az EU. Interjú.

Kezdésként, mi lehet amögött, hogy Moszkva elsőként Lengyelország és Bulgária esetében állította le a földgázszállítást?

Úgy tűnik, hogy Oroszország teszteli, hogy Európa milyen választ ad egy ilyen szituációban. Lengyelország és Bulgária csak az uniós gázimport 13 százalékát teszi ki, ezért ez nem egy nagy érvágás, nem olyan, mintha Németország felé állítanák le a szállításokat. És az is nagyon fontos, hogy a két ország, Bulgária és Lengyelország régen döntött már arról, hogy megszüntetik a függőségüket az orosz gáztól. Mindkét állam egyértelművé tette, hogy nem akarja megújítani az Oroszországgal kötött gázszállítási szerződését az év végén. Lengyelországnak egy norvég, Bulgáriának pedig egy azeri gázvezeték segíthet függetlenedni.

Május közepétől esedékes, hogy az uniós partnerek fizessenek az orosz földgázért. Ön szerint más tagállamokra is az orosz import leállítása vár?

Ezt nagyon nehéz megmondani. Az Európai Bizottság többször változtatott az álláspontján azzal kapcsolatban, hogy a rubelben fizetés a szankciók megsértését jelenti-e. Tudomásom szerint több mint tíz tagállam nyitotta már meg a számláját a Gazprombanknál, hogy felkészüljön az oroszok által követelt módszer alkalmazására. De a friss hírek szerint a jövőben a Bizottság mégis szigorúbban áll majd hozzá ehhez a megoldáshoz. Úgyhogy sok a bizonytalanság, de az egyértelmű, hogy a feszültség gyorsan nő.

Európai Energiakutatási Szövetség
Adel El GammalEurópai Energiakutatási Szövetség

Hogyan hathat ez a szituáció az európai szolidaritásra?

Az európai szolidaritás eddig remekül teljesített az ukrán háború kapcsán. Természetesen azonban Putyin arra játszik, hogy megossza a tagállamokat, kihangsúlyozza az eltérő érdekeket. Mindig is így tett.

Vannak olyan országok, például Magyarország is, amelyek földrajzi okokból kevésbé rugalmas helyzetben vannak. De amennyire én tudom, az EU azon dolgozik, hogy a szankciókkal alkalmazkodni lehessen a tagállamok helyzetéhez, kivételeket lehessen tenni. Ameddig figyelembe veszik az EU keleti határán lévő néhány tagállam különleges szituációját, én azt gondolom, hogy egyik ország sem fogja megsérteni a szankciókat. Ha viszont ennek ellenére is ez történik, az nagyon komoly kihívást jelent az európai szolidaritásnak.

Az uniós tagállamok lázasan dolgoznak azon, hogy csökkentsék az orosz energiahordozóktól való függésüket. Mit tehetnek ennek érdekében?

Ez abszolút kulcskérdés. A REPowerEU terv értelmében az EU-nak kétharmadával kell csökkentenie az orosz gáztól való függőségét az év végéig, ami extrém kihívást jelent. Az importált gáz 45 százaléka Oroszországból érkezik, és mivel Európa már szinte semennyi gázt nem termel, ez a fogyasztás 40 százalékát jelenti. Ennek kétharmadát eltüntetni ilyen rövid idő alatt borzasztó nehéz. Az ember azt gondolhatná, hogy akkor majd az orosz gáz helyett cseppfolyósított földgázt veszünk, és kész, de ez nem ilyen egyszerű. Eddig évente 150 milliárd köbmétert importáltunk Oroszországból, ami a teljes LNG-világpiac 40 százalékával egyenértékű. A piac ráadásul már most is nagy nyomás alatt van. 

Az LNG-kapacitások jó részét már megvették ázsiai országok, elsősorban Kína. Mára nagyon kevés mozgástér maradt az LNG-piacon, ha van még egyáltalán. Természetesen újra lehet tárgyalni a szerződéseket, és az Egyesült Államok is többletszállítmányokat ígért Európának. De a kapacitások látható mértékű megnöveléséhez legalább 2-3 évre van még szükség. Az európai tervben a LNG-bővítés nagyjából 50 milliárd köbméterért felel. Talán még 10 milliárdot lehet hozni nem orosz gázvezetékeken, főleg Azerbajdzsánból és Algériából. A maradékot más forrásból kellene előteremteni.

Milyen forrásból?

A megújulók fejlesztése természetesen fontos, de van még egy dolog, amit sokan utolsóként említenek, de szerintem az elsők között kellene. Mégpedig azt, hogy mi, európai polgárok tudunk tenni a kereslet csökkentéséért. Megvan a lehetőségünk arra, hogy érzékelhetően csökkentsük a saját fogyasztásunkat anélkül, hogy ez jelentősen befolyásolná a kényelmünket, az életszínvonalunkat. Ez azzal járna, hogy csökkentjük a megengedett sebességet az autópályákon, vagy kevésbé fűtünk a lakásokban. Ha például egy fokkal alacsonyabb hőmérsékletre fűtjük fel a lakóházakat, az hét százalékos fogyasztáscsökkenéssel jár. A fűtés pedig a teljes gázfelhasználás harmadát adja. 

Aztán ott van a légkondicionálás is, a déli tagállamokban már közelítünk a nyári időszakhoz. Ha egy fokot visszaveszünk a klímákon, az tíz százalékos fogyasztáscsökkenéssel jár. Ha csökkentjük a keresletet, azzal enyhül a feszültség a piacon, az árak is csökkennek. Ennek pedig szociális hatásai is lehetnek, hiszen sokak számára óriási problémát jelent az energia drágasága.

Milyen hatásai vannak a jelenlegi helyzetnek még?

Van még egy szempont, amit mindig elfelejtünk. Igen, háború van Ukrajnában, az ukránok szörnyű emberi drámákat élnek át. És ennek vannak gazdasági, energetikai hatásai Európára nézve. De nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy van még egy szörnyű kihívás, a klímaváltozás, aminek a kezelése teljesen kisiklott jelen állás szerint, és ez csak egyre jobban így lesz, ahogy a háború miatt újra a fosszilis tüzelőanyagokhoz fordulunk. Ez pontosan az ellenkezője annak, amit tennünk kellene közép- és hosszútávon. A fogyasztásunk csökkentése azonban ezen a problémán is enyhíthet.

Hogyan hatnak az orosz gazdaságra az energiaexport zavarai?

Oroszország évente nagyjából 50 milliárd eurót költ a hadseregére. Nem azt mondom, hogy ez a háború költsége, csak annyit, hogy ennyi az éves védelmi költségvetés. Az EU pedig, főleg az égbe kilőtt gázárak miatt, február 24-e óta már több mint 48 milliárd eurót költött orosz energiahordozókra, főleg gázra és olajra, meg egy kis szénre. 

Teljesen egyértelmű, hogy közvetlenül finanszírozzuk az ukrajnai offenzívát. Európa az orosz energiahordozó-export legfontosabb piaca, és Moszkva nem tudja könnyen, egy pillanat alatt keletre fordítani az exportját. Évekre lenne szüksége ehhez az olaj- és a gázpiacon is. Félelmetes fegyver van a kezünkben Oroszországgal szemben, használnunk kellene.

És mi lenne Európával, ha Moszkva elzárná a gázcsapot?

Nézzünk szembe a realitásokkal: nagyon súlyos hatásai hatásai lennének annak, ha Oroszország leállítaná a gázszállítást. A tervek szerint a fűtési szezonig a tárolókapacitások 80 százalékát fel kellene töltenünk, ez ad valamennyi mozgásteret a télre, de nem eleget. Leegyszerűsítve, a gázfelhasználás harmada a lakások fűtésére megy, harmada az iparnak, és harmada áramelőállításra. Így szociális problémáktól kezdve a nehézipar ellátási láncainak összeomlásáig számos következménnyel kell számolnunk. Ha csökkentjük a felhasználásunkat, az segíthet. És, ugyan én nem támogatom a nukleáris energia másodvirágzásának gondolatát, azon érdemes elgondolkozni, hogy hogyan tudjuk a meglévő erőművek élettartamát meghosszabbítani. A hazám, Belgium most pont ezt csinálja, elhalasztotta két reaktor leállítását a válság miatt.

Milyen lesz Európa jövője a mostani fejlemények tükrében?

A jövő nagyon bizonytalan. A háború hozzájárul a geopolitikai status quo átalakulásához. Még ha a harcok véget is érnek néhány hónapon belül, akkor sem számíthatunk arra, hogy normalizálódik a kapcsolatunk Oroszországgal. Már egy új világban élünk, és ez egy olyan világ, ahol drága az energia a körülötte lévő sok bizonytalanság miatt. 

És erről ritkán beszélnek, de az energiahiány kora is vár ránk. A Föld országai gyorsan próbálják kivezetni a fosszilis tüzelőanyagokat, ami nagyon jó dolog, már korábban el kellett volna kezdenünk. De nem épült ki kellő mennyiségű helyettesítő kapacitás a megújulókból és az atomenergiából. A helyzet ezért az, hogy a kereslet, a gazdasági növekedés függvényében, meghaladhatja a globális kapacitásokat. Ez pedig magasan tartja az energiaárakat.