A munka világa folyamatosan változik, és a munkavállalói szokások is. Európában a részmunkaidő aránya jelentősen eltér. Hogyan állnak az országok?
Noha a legtöbb munkavállaló teljes munkaidőben dolgozik, a részmunkaidős állások egyre gyakoribbak, mert az alkalmazottak nagyobb rugalmasságot és jobb munka és magánélet közötti egyensúlyt keresnek. A vállalkozások is szívesen vesznek fel részmunkaidőben, hogy korlátozzák a költségeket és kezeljék az ingadozó munkaterhelést.
Az Eurostat szerint 2024-ben az EU-ban foglalkoztatottak 17,1%-a dolgozott részmunkaidőben. Az ügynökség részmunkaidősnek azt tekinti, akinek a szokásos munkaideje alacsonyabb, mint egy összehasonlítható teljes munkaidős munkavállalóé a fő munkakörében.
Az OECD szerint ez általában heti 30 óránál kevesebb munkát jelent, és ez vonatkozik mind az alkalmazottakra, mind az önfoglalkoztatókra.
Arányok Európában
A 33 európai országban a részmunkaidős foglalkoztatás aránya 1,5% és 40,5% között mozog: Bulgáriában 1,5%, Svájcban 40,5%; utóbbit szorosan követi Hollandia 38,9%-kal.
Az arány Ausztriában és Németországban is nagyon magas, ahol nagyjából tízből három ember részmunkaidőben dolgozik. A rangsor másik végén Bosznia-Hercegovina, Románia, Horvátország, Szlovákia és Magyarország egyaránt 5% alatti arányt mutat.
Az adatok regionális mintázatot rajzolnak ki Európában, ami azt mutatja, hogy a részmunkaidő általában jóval kevésbé elterjedt a Balkánon és Kelet-Európában, mint Nyugat- és Észak-Európában.
Nők, fiatalok és idősebb munkavállalók
„A nők, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a csökkent munkaképességűek nagyobb valószínűséggel részesítik előnyben a részmunkaidőt. Ezért azokban az országokban, ahol e csoportok foglalkoztatási rátája magas, jellemzően magasabb a részmunkaidős foglalkoztatás szintje is”, mondta az Euronews Businessnek Rasa Mieziene és Sandra Krutuliene a Litván Társadalomtudományi Központtól.
Példaként elmondták, hogy 2024-ben Hollandiában volt a legmagasabb a nők foglalkoztatási rátája az EU-ban, 12,7 százalékponttal az EU-átlag felett. A fiatalok (15–24) foglalkoztatottsága Hollandiában több mint 40 százalékponttal, az idősebbeké (60–64) pedig több mint 15 százalékponttal volt magasabb.
„Ezek mind jóval az EU-27 átlaga fölött voltak. Ezzel szemben azokban az országokban, ahol ezek a csoportok kevésbé aktívak a munkaerőpiacon, a részmunkaidős foglalkoztatás szintje hajlamos alacsonyabb lenni”, tették hozzá. Például Bulgáriában a fiatalok foglalkoztatási rátája kevesebb mint a fele volt az EU-átlagnak.
„A részmunkaidő a szolgáltató ágazatokban is gyakoribb, például a kiskereskedelemben, az egészségügyben, az oktatásban és a vendéglátásban, ahol a létszámigény a nap és a hét folyamán is ingadozik”, jegyezte meg Mieziene és Krutuliene.
Szolgáltatások kontra ipar
A kutatók azt is megjegyezték, hogy a munkáltatók részmunkaidős szerződéseket alkalmaznak a létszám rugalmas alakítása, a munkaerőköltségek csökkentése és a hullámzó kereslethez való alkalmazkodás érdekében. Például a minijobok a német munkaerőpiac jelentős szegmensét alkotják, és nagy számban hoznak létre részmunkaidős pozíciókat.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2023-as adatai szerint a szolgáltatási szektor a teljes foglalkoztatás több mint 80%-át adta Svédországban, Hollandiában és Luxemburgban, míg a délkelet-európai országokban (Bulgária, Románia) vagy a közép-európai országokban (Lengyelország, Szlovákia, Magyarország) jóval alacsonyabb volt.
- tették hozzá.
A bérek szintje is fontos tényező. Mieziene és Krutuliene rámutattak, hogy a magasabb bérszintű gazdaságokban a részmunkaidőből is meg lehet élni, míg az alacsonyabb bérszintű gazdaságokban ez pénzügyileg nem feltétlenül életképes, ami csökkenti mind a munkavállalói érdeklődést, mind a munkáltatói kínálatot.
„Ez is magyarázza, miért marad viszonylag alacsony a részmunkaidős foglalkoztatás sok kelet-európai országban”, mondták.
Drámai nemi szakadék
A részmunkaidős foglalkoztatás a nőknél jóval gyakoribb, 27,8%, szemben a férfiak 7,7%-ával. Svájcban, Hollandiában és Ausztriában a foglalkoztatott nők több mint fele részmunkaidőben dolgozik. Németország is nagyon közel van ehhez a szinthez.
Románia az egyetlen kivétel, ahol az arány valamivel magasabb a férfiaknál, Bulgáriában pedig nincs különbség.
Ha a részmunkaidő aránya alacsony, a nemek közötti különbség abszolút értékben kisebb, de relatív értelemben még így is nagy lehet.
„A különbség egyik fő oka a nők munkaerőpiaci helyzetének történelmi eltéréseiben és az általánosabb munkaerőpiaci folyamatokban keresendő”, mondta Mara Yerkes, az Utrechti Egyetem professzora az Euronews Businessnek.
Megjegyezte, hogy Hollandiában a részmunkaidő történeti térnyerését kezdetben az 1960-as évek munkaerőhiánya hajtotta. 1957-ben az ország hatályon kívül helyezte a „marriage bar” törvényt, amely előírta, hogy a nőknek egyes munkahelyeket házasságkötéskor el kell hagyniuk.
„Lassan a részmunkaidőt úgy kezdték látni, mint annak módját, hogy a nők a gondozási feladatokat a fizetett munkával összeegyeztessék, mivel őket akkoriban, és általában ma is, a legtöbb gondozási és háztartási feladat fő felelőseinek tekintették”, mondta.
Yerkes hozzátette, hogy több országban a részmunkaidőt más munkaerőpiaci folyamatok is megszilárdították, például az a törekvés, hogy az 1980-as évek elején a béremelkedés mérsékléséért cserébe kollektíven csökkentsék a munkaidőt. Ennek eredményeként a részmunkaidős állások nagyon elterjedtek, elfogadottak és védettek lettek, ami fenntartja népszerűségüket, különösen a nők körében.
A Genti Egyetemről Stan De Spiegelaere is több tényezőt említ, amelyek befolyásolják a részmunkaidő arányát. Ilyenek a női munkával kapcsolatos kulturális normák változása, valamint a stagnáló bérek, amelyek miatt a teljes munkaidős kereset nem elegendő egy család fenntartásához, így az emberek kénytelenek mellékállást vállalni. Emellett rámutat az ellátási infrastruktúra hiányosságaira, amelyek korlátozzák az anyák teljes munkaidős munkavállalását, valamint a munkaügyi szabályok növekvő rugalmasságára olyan országokban, mint Németország.