Az öt négyzetkilométeres tónak csak egy kis része maradt meg, a környéke kopár pusztasággá változott.
HIRDETÉSKopár pusztasággá változott a Sawa-tó jó része Irakban az éghajlatváltozás és emberi tevékenységek következtében, pedig egykor biológiai sokféleségű vizes élőhely és kedvelt rekreációs helyszín volt. A homokos partokkal körülvett sós tó a múlt század kilencvenes éveiben élte virágkorát, rendkívül népszerű volt ifjú házasok és fürdőző, piknikező családok körében.
Egy környezetvédelmi aktivista, Latif Dibes azt mondjt, a tó különlegesen sokat jelent a környékbeliek számára. Ő 60 éves, a tóval együtt nőtt fel. Azt hitte előbb fog meghalni, de a tó sajnos megelőzte.
Az öt négyzetkilométeres tónak csak egy kis része maradt meg, apró halak úszkálnak a tavat a föld alatti vízfelülettel összekötő forrásban.
„Ugyan a száraz évszakokban a korábbi években is csökkent a vízterület, de idén fordul elő először, hogy a tó csaknem teljes egészében eltűnt. Ez egyértelműen jelzi a régió éghajlatváltozását” – mondta egy másik környezetvédelmi aktivista, Husam Subhi.
A Sawa-tó 2014-ben kezdett kiszáradni – az iraki kormány közleménye szerint azért is, mert mezőgazdasági célból több mint ezer kutat fúrtak illegálisan a területen, ezenkívül pedig a közeli cement- és sógyárak jelentős mennyiségű vizet vezettek el a tavat tápláló talajvízből.
A vonuló madarak megállóhelyeként a tó egykor több, világszerte veszélyeztetett faj otthona volt, manapság pedig nem az egyetlen víztömeg Irakban, amelynek szembe kell néznie a kiszáradás veszélyével.
A közösségi média tele van repedezett talajról készült fotókkal, amelyek például az UNESCO-listán szereplő Howeiza mocsaraknál, vagy a Karbala tartományban lévő Razzaza-tónál készültek