A nyugati szövetség egysége nem csak töretlennek, de szélesedőnek is mutatkozik, azzal az újszerű vonással, hogy nem a költségeit vizsgálják első helyen. Bár sokan emelnek szót a kiadások és a gazdasági veszteségek miatt, erősebb a háború befejezésének és a szenvedések mérséklésének szándéka.
HIRDETÉSAz Ukrajna elleni agresszió nyomán alig napok alatt épült fel a nyugati világ olyan erős akciórendszere, amire a 2. világháború óta nem volt példa. A Kijevnek nyújtott hatalmas méretű amerikai pénzügyi támogatás, ami már meghaladja az egymilliárd dollárt, megköveteli a partnerek mélyebb együttműködését. Az Európai Unió hozzájárulása hasonló nagyságrendű, és ezek nyomán Ukrajna nehéztüzérségi és gyalogsági fegyverzete a korábbi 25.-ről az 5. helyre ugrott a katonai világranglistán. A támogatások nem csak fegyverzeteket, de a humanitárius és egészségügyi elemeket is tartalmazzák.
Olyan sok és sokféle a juttatás, hogy legfőbb ideje összehangolni
Ezért kérte a washingtoni Kongresszus kétpárti csoportja az elnöktől, hogy nevezzen ki egy felelőst, aki koordinálja a Pentagon, a NATO és a szövetségesek szállítmányait és logisztikai akcióit. Joe Biden befogadta a javaslatot, és a feladatra Terry Wolff nyugalmazott vezérőrnagyot kérte fel. Wolff a Közel-Kelet és Kelet-Ázsia kutatásával foglalkozó NESA éléről tér vissza a politika sűrűjébe.
A Kongresszus örült a gyors döntésnek. Az elnökkel máskor rideg hangú Rob Portman Ohiói republikánus szenátor szerint „Ukrajna erős lépéseket tett az országa feletti irányítás visszaszerzésére, de a küzdelem még messze nem ért véget. Oroszország újabb offenzívája továbbra is súlyos fenyegetés, ezért létkérdés, hogy az Egyesült Államok képes legyen gyorsan reagálni a veszteségek csökkentéséért, és hogy a támogatások ne forgácsolódjanak szét".
A koordináció és felügyelet fontosságát jelzik a múlt kínos tapasztalatai is. A Krím annektálását követően (2014) több európai kormány, így Franciaország, Németország, Olaszország meg-megkerülték a saját maguk is támogatta szankciókat, és kihasználva azok réseit szállítottak katonai eszközöket Oroszországnak. Ezek egy része most valószínűsíthetően jelen van a konfliktusban, és éppen Ukrajna ellen, akinek védelmében a büntetéseket kirótták a támadóra.
Wolff egyik feladata az lesz, hogy ilyen 'kilengésekre' most már ne kerülhessen sor, és a szankciós kiskapukat teljesen zárják le, és senki ne lógjon ki a sorból.
A történelemben most először fordul elő, hogy az USA egyezteti és aláveti saját katonai kiadásait a szövetségesekkel. Ez nem csak a gazdasági és humanitárius segélyekre vonatkozik, hanem a katonai szállítmányokra is, így a fegyverzetek típusaira, a lőszerekre, az elektronikai és logisztikai eszközökre. (Nyilván semmi értelme nem volna annak, ha többen is szállítanak páncélos-elhárító ütegeket, de muníciót senki.)
A háború kapcsán újra fölerősödtek azok a nézetek, hogy az autarkia egyenlő a biztonsággal, és csak a tekintélyes állam képes a nemzeteket megvédeni a külső kényszerektől. Más elemzők viszont ellenkező következtetésre jutottak az első hetek tapasztalatai láttán. Szerintük a szövetséges együttműködés azt jelzi, hogy éppen a kölcsönös függőség (együttműködési kényszer) az, ami utat kínál a biztonsághoz, és segít kivédeni egyes autoriter államok gazdasági zsarolásait.
A nyugati szövetség egysége jelen állás szerint töretlennek és szélesedőnek is mutatkozik, azzal az újszerű vonással, hogy nem a költségeit vizsgálják első helyen. Bár sokan emelnek szót a várható gazdasági veszteségek miatt, erősebbnek mutatkozik a háború befejezésére és az emberi szenvedések mérséklésére irányuló szándék. Ezt az irány tovább erősíti a francia elnökválasztás végeredménye, és a két vezető amerikai politikus kijevi látogatása. Utóbbi során az amerikai külügyminiszter azt emelte ki, hogy Oroszország nem fogja elérni háborús céljait.
Kijevben Austin amerikai védelmi miniszter világosan kifejtette, hogy az USA célja Oroszország oly méretű meggyöngítése, hogy ne tudja katonai kapacitásait újjáépíteni.
Bár az orosz energiaimporttal, a rubelben való fizetéssel vagy a fegyverszállításokkal kapcsolatban a szövetségen belül vannak nézetkülönbségek, a katonai juttatások volumene folyamatosan nő. Ebben az egyes országok eltérő arányban vállalnak részt (az élen az USA, Kanada és az Egyesült Királyság látható), de kapacitásaikhoz képest mások is sokat teljesítenek, így Ausztrália, Hollandia, Dánia, valamint immár Spanyolország is. Pedro Sánchez miniszterelnök kijevi látogatásán is egyezmény született jelentős spanyol katonai támogatásokról.
A juttatások nem csak a NATO köréből érkeznek, mivel jelenleg 35 ország támogatja deklaráltan Ukrajna védelmét katonai eszközökkel is. Svédország is készen áll a SAAB Robot-57 páncélelhárító fegyver szállítására, de mivel ennek robbanófejeit Svájcban gyártják, vita van az eszköz bevethetőségéről. A szigorúan semleges Svájcban a katonai kiviteli törvény csak komplett fegyverekre vonatkozik, alkatrészekre nem, de a helyzet még nem tisztázott.
Március vége óta hét európai ország növelte meg katonai költségvetését: Németország, Belgium, Románia, Olaszország, Lengyelország, Norvégia és Svédország. A legmagasabb növelést Lengyelország hajtotta végre, 2,1-ről 3 százalékra, ami magasan a NATO-elvárás felett van, és Kaczynski miniszterelnök-helyettes jövőre további emelést is kilátásba helyezett a Szejm előtt.
A NATO és az Unió támogatása mellett ukrán oldalon most már izraeli önkéntesek is megjelentek, többnyire az IDF veteránjai, akik szabad akaratukból érkeztek az országba.
Senki nem lesz győztes, de a veszteségek erősen szóródnak. Az EU-NATO tömb keleti szárnya szenvedi meg leginkább
Az előző sorscsapás, a COVID-19 világjárvány alatt is nőtt az inflációs nyomás, és szintén sújtották elosztási veszteségek a világgazdaságot. Viszont azzal a lényeges eltéréssel, hogy az energiakereskedelem és a pénzpiacok talpon maradtak. A termelői szektorok jelenleg tűrhető rendben működnek, de a pénzpiacokon tartósodó volatilitás (súlyos ingadozás) nem megnyugtató a jövőre nézve.
A háború bizonytalanságokat épít be a világpiacba és a kereskedelmi rendszerekbe, és olyan méretű átrendeződéseket követel, amilyenek a járvány során fel sem merültek. Szívós inflációs hatásokkal kell számolni, és szigorúbban esnek majd latba a finanszírozási feltételek (a rossz kilátások miatt). Az alapkamatok emelése visszafogja a hitelezéseket, a szankciók miatt pedig egy sor fejlesztési tervet kukába kell dobni.
Kérdés még, hogy az Oroszországból kivont gigantikus méretű tőke- és termelői kapacitások hova és milyen elosztásban terülnek majd szét a világban és hoznak létre új régiós csoportosulásokat, főként a Távol-Keleten, de Európában is.
Földünk összesített gazdasági teljesítménye 2022-ben 1,5%-kal csökken, de persze eltérő mértékekben. Összértéke 95 ezer milliárd dollár lesz. Minél fejlettebb, diverzifikáltabb és energia-függetlenebb egy ország, annál kevésbé üti meg jövedelemtermelő képességét az orosz forrásoktól való elszakadás és a gazdasági kapcsolatok megtörésének vesztesége. A vezető ipari országok között Németország és Olaszország fogja elszenvedni a legnagyobb károkat, de még az elviselhetőség határain belül.
HIRDETÉSAhogy viszont Kelet felé haladunk, a károk egyre feltűnőbbek, a balti államokban pedig kifejezetten fenyegetők. Itt azokat az adatokat látjuk, amelyek a háború és a szankciós rendszer visszacsapása nélkül elmaradtak volna, tehát direkt háborús veszteségnek számítanak.
Saját nemzeti jövedelmükhöz viszonyítva a keleti szárny országai nyújtják a legnagyobb támogatásokat, ide értve már Horvátországot is. A súlyos kockázatok ellenére Lengyelország az egyik legerőteljesebb támogatója Ukrajnának, 1,6 milliárd eurós fegyverszállítással. Varsó most már olyan orosz gyanúsítással is szembesül, hogy titokban biofegyverek fejlesztésében játszik össze Ukrajnával.
A német dilemma a legkényesebb - Amerika visszatért, vagy még nem egészen?
Oroszország ukrajnai háborúja radikális változásokat inspirált a német külpolitikában. Miután évtizedeken át minimálisra csökkentette védelmi kötelezettségeit és bővítette kereskedelmi kapcsolatait Moszkvával, Berlin hirtelen ígéretet tett arra, hogy 100 millió euróval növeli a védelmi kiadásokat és modernizálja hadseregét, katonai segítséget nyújt Ukrajnának és csökkenti energiafüggőségét Oroszországától. Olaf Scholz német kancellár a Bundestag február végi rendkívüli ülésén az inváziót vízválasztó pillanatnak nevezte Európa történetében, ami vagy „visszaforgatja az idő kerekét a tizenkilencedik századra", vagy határokat állít a háborút szítóknak.
Scholz ígéretet tett arra is, hogy túllépi a NATO GDP-arányos két százalékos kiadási elvárását, és ezzel egyik napról a másikra Berlin katonai költségvetése a legnagyobb lett Európában.
Ukrajna orosz inváziója nemcsak arra késztette Washingtont és Berlint, hogy megegyezzenek az Északi Áramlat 2-ről, melyet jelenleg szüneteltetnek, de jórészt elsöpörte a Trump-években elterjed kölcsönös bizalmatlanságot is. De csak jórészt. Németországban létezik félelem attól, hogy az Egyesült Államok 2024-ben visszatér a trumpizmushoz, ezért óvakodnak attól, hogy kizárólag az Egyesült Államokra számítsanak. Ezért most mindkét országnak be kell fektetnie abba, hogy a következő két évben a partnerség elég erőssé fejlődjék ahhoz, hogy túlélje Joe Biden elnöki mandátumát – bárki is követi őt.
HIRDETÉSEzt az egyensúlyozást befolyásolja Ukrajna növekvő nyomása és súlyos bírálatai Berlin címére, amiért nem teljesíti vagy halogatja katonai támogatásait, ami csak részben és valószínűleg csak átmenetileg igaz. Zelenszkij elnök közvetlen környezetéből már olyan hangok is hallatszanak, hogy aki továbbra is olajat vásárol Oroszországtól, az gyakorlatilag tettestárs lesz a háborús bűnökben, és ennek van feszítő hatása a német közvéleményben is.
Pedig kevés európai ország rögzítette külpolitikáját olyan szilárdan a multilateralizmusban, mint Németország az elmúlt hét évtizedben, de Angela Merkel távozásával csikorgások mutatkoznak az olajozott gépezetben. Az ex-kancellár másfél évtizedes terve, ami a politikai konfliktusokat a gazdasági megegyezések szőnyege alá söpörte - az ukrajnai háborúval egyértelműen megbukott. A szokatlan összetételű és nem is sziklaszilárd új berlini koalíciónak más megoldások után kell néznie.
A Scholzra maradt csomag első sokkhatása az elkapkodott afganisztáni kivonulás volt, noha Németország igen jelentős szerepet és áldozatokat vállalt a tálibok visszatérésének megakadályozására. A második világháború óta ez volt a német harci egységek első bevetése, és a korábbi CDU-párti védelmi miniszter, Annegret Kramp-Karrenbauer határozottan közölte is az új amerikai elnökkel, hogy országa hajlandó tovább vállalni ezt a terhet. Németországot megdöbbentette, hogy az USA mégsem egyeztetett a kivonulás tervéről, sőt nem is figyelmeztette előre. Rá egy hónappal újabb megrökönyödést okozott a Biden-kormányzat váratlan bejelentése az Ausztráliával, Indiával és az Egyesült Királysággal kötött új partnerségről (AUKUS). Ez egy stratégiailag fontos tengeralattjáró-egyezményébe került Franciaországnak, és arra intette az európai hatalmakat, hogy fokozniuk kell a kontinentális védelmi együttműködést, és versenyképesebbé kell tenniük hadiiparukat.
Oroszország problematikája már az ukrajnai háború előtt súrlódási terület volt Washington és Berlin között. Németország a Krím annektálása és a kelet-ukrajnai fegyveres viszály után arra alapozott, hogy a szorosabb gazdasági viszonyok majd helyrebillentik a kapcsolatokat. Angela Merkel bízott abban, hogy Moszkva megbízható energiapartner lesz (erre kapott is szóbeli garanciát Putyintól még 2006-ban), és úgy döntött, hogy nem csökkenti Németország függőségét az orosz gáztól.
A kancellár távozása után is sokan maradtak még Németországban, akik elfogadhatónak tartják Oroszország befolyási igényét a szomszédságában, már ha Moszkva együttműködik az európai partnerekkel. De látva a háború menetét, a pusztításokat és az emberi veszteségeket, ezek a hangok egyre vékonyabbak.
HIRDETÉS
A létező hangsúlykülönbségek ellenére a két kormányzat viszonya teljesen megváltozott az amerikai választások óta. Biden elnök eddig még tartózkodott a német autóipar eltúlzott amerikai szerepének ostorozásától, amit Donald Trump vámbüntetésekkel akart visszaszorítani, és Berlin sem panaszkodott még, hogy az USA a védelmi kiadások növelésével vagy a NATO elhagyásának ötletével szekírozná. Úgy fest, hogy Németország nagyon erős katonai partnere lesz az Egyesült Államoknak, amire utal az F-35 lopakodó vadászgépek beszerzésének felgyorsított terve is. Folytatódik a Stratégiai Iránytű néven ismert NATO-EU katonai terv kidolgozása, amivel ütőképesebbé és ésszerűbbé lehet tenni a két tömb védelmi összehangoltságát.
Ukrajna ide vagy oda - téma marad Kína, a klímaváltozás és az emberi jogok kérdése
Az Ukrajnában dúló háború miatt az USA és Németország (plusz az Unió) fő figyelme Putyinra és Oroszországra irányul. De ettől nem is teljesen függetlenül stratégiai kihívás marad a Kínával való viszony kézben tartása, hiszen a Nyugat számára meghatározó gazdasági partnerről van szó, és együttműködésük a globális kockázatenyhítésben elengedhetetlen. Ezek főként az éghajlatváltozás, a világjárványok és a nemzetközi kereskedelmi ellátás kérdései, melyek miatt Angela Merkel megengedőbb volt Pekinggel szemben, olykor kiváltva Donald Trump haragját. Például Németország soros EU-elnöksége idején a kancellár egy Kína és EU közti befektetési megállapodást szorgalmazott, de azt Washington hevesen ellenezte.
Scholz határozottan irányt váltott Németország Kína-politikájában. Sokkal nyíltabban támogatja az emberi és műszaki-szellemi jogokat, és figyelmeztet a veszélyre, melyet Peking jelent a szabályokon és megállapodásokon nyugvó nemzetközi rendre. Így most egy összehangoltabb amerikai-német megközelítés várható a Kínai Népköztársasággal szemben, ami nem jelent ellenségeskedést, de a viszonyok tisztázását feltétlenül.
Hogy áll maga Oroszország?
Az orosz nemzeti jövedelmet alkotó fő tételek között a gázexportot éri el a legnagyobb veszteség, a teljes GDP 3,5-5%-os arányában, A másik nagy kiesés az olajfronton várható, 3% körül. Az élelmiszerkivitel viszont érintetlen marad, sőt akár nőhet is, nem kis részben Ukrajna biztosra vehető visszaesése miatt. A világszerte rohamosan emelkedő élelmiszer-árak plusz bevételt hoznak az orosz gazdaságnak (főként Kína, India és Egyiptom felé), de nem fogják pótolni az energiafronton beálló veszteségeket.
Szergej Kuprijanov, a Gazprom szóvivője szerint az európai fogyasztók 51,7 millió köbméter orosz gázra nyújtottak be igényt április 24-ig. Az óriásvállalat a kéréseknek megfelelően szállít, Ukrajnán átvezető tranzittal. A fő vásárlók Németország, Olaszország, Hollandia és Magyarország. Az előrejelzések arra mutatnak, hogy az év során az orosz gázimport mintegy a harmadával (40-45 milliárd köbméterrel) fog csökkenni Európa felé.
HIRDETÉSMégis, a mostanában újra aktivizálódott korábbi államfő-miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev gúnyos üzenetben tudatta az Európai Unióval, hogy orosz gáz nélkül a kontinens hamar beadja a kulcsot.
Maga az elnök is magabiztos és hajthatatlan
Vlagyimir Putyin azzal számol, hogy a Nyugat, de főként az Európai Unió nem lesz képes viselni azt a terhet, amit az orosz energiahordozói források hirtelen és tervezetlen elapadása okoz. Az európai országok - erősen eltérő mértékű - függése az orosz olajtól, de főként a gáztól közismert. Való igaz, hogy egy ilyen leválás, amit az Unió 2027-re tervez elvégezni, igen súlyosan érinti több állam gazdaságát és energiabiztonságát, és ez is okoz ellentéteket a szövetségen belül. Az orosz elnök úgy kalkulál, hogy bár az idő őt is szorítja, de a Nyugatot még inkább, és elő tud idézni olyan helyzetet, hogy a nemzeti önérdekek fölébe kerekedjenek az Ukrajna iránti szolidaritásnak.
Baljósak az orosz kilátások
Az IMF úgy véli, hogy 2024-ben az orosz arány a globális GDP-ben 3-ról 2,52%-ra csökken, míg Indonézia részesedése 2,61%-ra nő. A Világbank szerint Oroszország teljes nemzeti jövedelme 2022-ben 11,2%-kal esik vissza az ukrajnai hadművelet következményei miatt. Az orosz Számviteli Kamara elnöke, Alekszej Kudrin ezt a számot 10%-ra teszi, vagyis maga a hivatalos Moszkva is jelentős csökkenéssel kalkulál.
Jelenleg a COVID-lezárások miatti kínai csökkenő kereslet az olajárak csúszását eredményezi (95USD/B), ami szintén nem kedvez az orosz bevételi kilátásoknak, melyek két hete még 110 dollárral számolhattak.
Mihail Hodorkovszkij, a börtönbe vetett és jelenleg száműzetésben élő egykori olajmágnás arra figyelmezteti az elnököt, hogy az Európával való energetikai szakítás rendkívüli csapással járhat az orosz gazdaságra, és akár jövedelmének felétől is megfoszthatja.
HIRDETÉSUgyancsak figyelmeztető jel, hogy Oroszország olajipari óriása, a Rosznyeft elveszített egy hatalmas tendert keleti megrendelők felé, amiért rubelben követelte az egyenértéket. A vállalatnak most sürgősen kerülő pénzügyi megoldásokat kell keresnie, ami jelenleg csak kínai forrásokból lehet elérhető. A fizetési anomáliák Indiával kapcsolatban is előkerültek, mert zsákutcába futott az orosz kokszszén szállítása a dél-ázsiai óriás kohóinak, mivel a fizetési módok 'kiszáradtak'.
Az orosz RBC hírportál tudomása szerint 2024-re Oroszország elveszíti a vásárlóerő-paritáson mért hatodik helyét a világ gazdaságai között (PPP), mert Indonézia megelőzi. Ebben a rangsorban Kína jelenleg kimagaslóan vezet az Egyesült Államok előtt, majd India, Japán és Németország következik. Ha a háború negatív hatásai elhúzódnak, akkor Oroszországot az Egyesült Királyság, Brazília és Japán is megelőzheti.
Bár a konfliktus végkimenetelét még senki nem látja, az elemzések arra mutatnak, hogy Oroszország esetleg túlbecsülte a hagyományos katonai offenzíva előnyeit, és kevéssé számított a globalizált gazdaság védekező képességeire. A nyolcvanas évek végén elindított gazdaságszerkezeti átalakítás, a nevezetes 'peresztrojka' óta Oroszország a világ többi részeinek növekedésétől függött. Putyin elnök hivatalba lépése után (2000) az ország folyamatos bővülést mutatott. Ez a globális pénzügyi válságban megtört, de 2014-re újra a csúcsra kapaszkodott, 2,2 ezermilliárd dolláros teljesítménnyel.
A COVID-19 járvány lecsengése után még az volt a jóslat, hogy 2026-ra megközelítheti korábbi legjobb állapotát.
Ha Oroszország a globális konszenzust felmondja, azzal roppant méretű és folyamatosan növekvő költségeket vesz magára. Gazdasága, ami alig nagyobb, mint Ausztráliáé, most zsugorodónak tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy nem nyerheti meg az Ukrajna ellen vívott háborút, azt viszont igen, hogy 1989 óta elért bevételi forrásainak jókora részét elveszíti. Ehhez társul a külföldön működő orosz vállalatok megnövekvő szuverén kockázata, ha közben saját kormányuk esetleg fizetésképtelennek bizonyul, vagy kezd nem megfelelően teljesíteni, illetve eltekint a nemzetközi normák betartásától.
HIRDETÉSA keleti és Pacific bakancsok is teli vannak kavicsokkal
A világ két legnépesebb országa, India és Kína egyelőre csak feszeng ebben a helyzetben, mint aki nem kapott meghívót egy jeles eseményre. Peking hivatalos kijelentései óvatosan oroszpártiak, és megpróbál úgy távolabb maradni a válságtól, hogy ne legyen újabb szankciók célpontja, amire jelen gazdasági helyzetében legkevésbé sincs szüksége. Az Egyesült Államok most arra összpontosít, hogy minél távolabb tartsa Kínát a konfliktustól és úgymond 'lemorzsolja' Pekinget Moszkváról. Ha Kína ismét gazdasági elszigeteltségnek lenne kitéve, helyzete még Oroszországénál is rosszabb lehetne, mert sokkal mélyebben integrálódott a globális gazdaságba.
Mindez messze nem jelenti, hogy Kína lefékezte volna katonai és logisztikai fejlesztéseit. A minap a kínai légierő világrekordot állított fel, amikor Y-20 típusú szállítógépével 8,000 kilométerre, mégpedig Szerbiába juttatott el egy középhatósugarú rakétarendszert. Jue Gang kínai katonai szakértő szerint ezzel Kína megmutatta, hogy képes masszív katonai erőt bevetni a világ távolabbi pontjain is, amit eddig fő gyöngeségei között tartottak számon.
Ami Indiát illeti, az Új-Delhi kormány szembeszáll a nyugati politikával, közben kedvezményesen vásárol gázt és fegyvereket Oroszországtól. Emellett nagyon számít Moszkva támogatására bonyolult határvédelmi konfliktusaiban is, Pakisztánnal és Kínával szemben. Nirmala Sitharaman pénzügyminiszter emlékeztet arra is, hogy India jórészt Oroszországtól szerzi be védelmi eszközeit, és emiatt az elmúlt hetekben kénytelen volt elutasítani azt a nyugati nyomást, hogy korlátozza kétoldalú kapcsolatait Moszkvával.
Való igaz, hogy India nem csak vásárol orosz katonai eszközöket, de közre is működik egyes darabok fejlesztésében, és jelentős űrkapacitásait is megosztja az oroszokkal. Jó ideig létezett közös erőfeszítés a Szuhoj-57 (PAK FA) ötödik generációs lopakodó vadászbombázó megalkotására, de India ebből két éve kitáncolt, mert az orosz fél folyamatosan késett a határidőkkel, és a gép műszaki feltételei továbbra sem voltak elégségesek.
India esetében a Nyugattal való egyensúlytartásra lehet számítani, amit jelez a távol-keleti-óceáni QUAD biztonsági rendszerben való részvétele is az USA-val, Japánnal és Ausztráliával. Ennek a csoportnak a fő célja Kína visszatartása a további térhódítástól a Dél-kínai-tengeren és a Pacific-térségben, ahol a világkereskedelem egyharmada zajlik. Nem kívánja feladni pozícióit az elektronika, az IT-szektor és más high-tech együttműködésekben sem, és azt a kellemes helyzetet sem, hogy most Kína, Oroszország, Japán és az Egyesült Államok egyaránt keresi a kegyeit.
HIRDETÉSHa ezekkel jól sáfárkodik, akkor nagyban növelheti regionális befolyását. Ráadásul – egy időre – áttetsző fátylat boríthat az országában zajló nemierőszak-hullámok, vallási jogsértések, újságírógyilkosságok foltjaira, mert a háború miatt ezekre most senki nem figyel oda. India szereti magát a 'világ legnagyobb demokráciájaként' emlegetni, de mégis csak 142. a sajtószabadság világrangsorában.
Az óceáni tágabb térségben a május végi parlamenti választásokra készülődő Scott Morrison ausztrál miniszterelnök úgy jellemezte az ukrán válság stratégiai kihívását, hogy a nyugati szövetségnek együtt kell elvégeznie az „autokrácia boltívének” lerombolását, lehetőleg világszerte. Ebben szilárd és elkötelezett partnernek ígéri Ausztráliát. Amúgy a választási felmérések mind Morrison, mind a munkáspárti Anthony Albany elfogadottságának javulását jelzik, bár a miniszterelnököt jobb hajrázónak tartják. A pikírt nyelvek szerint viszont szinte mindegy is, hogy melyikük nyer, mert a két férfi teljesen egyformán néz ki, és senki nem is venné észre a változást.
Ausztrália saját, kelet-ázsiai regionális udvara is tömve van autokráciák gazdag kínálatával, és egyik legfontosabb szomszédja, a 273 milliós Indonézia igencsak kétértelműen viszonyul az orosz politikához. A világ legnagyobb muszlim népességű országáról van szó, ami ráadásul pont idén a G20 csoport elnöke. Ha Widodo elnök meghívja a Bali-i csúcsra Vlagyimir Putyint, az szinte biztosan kiváltja a vezető G7-ek bojkottját. Azt sem tudni, hogy Kína és India vajon van-e annyira szolidáris Oroszországgal, hogy ők is távoznak, vagy szemlesütve leülnek a tárgyalóasztalhoz, ahol a világ sok ügye fog eldőlni, vagy irányt váltani.
Ha az indonéz elnök elszánja magát és létrehozza a G19-et, azzal kivívja Moszkva tartós haragját, ezért igen körültekintően kell kezelnie a kényes diplomáciai helyzetet, amibe szándékán kívül belesodródott. Mint az elnök megfogalmazta, most szíve szerint gyorsan átragasztaná ezt a púpot valaki másnak a hátára.
Közben Indonézia betiltotta a pálmaolaj exportját az országból, ami azért mellbevágó több iparágnak, mert a szigetvilág adja a világtermelés több mint felét. Joko Widodo indonéz elnök szerint először saját lakosságát kell ellátnia, mert – az ukrajnai háború miatt – rekordszintre emelkedett országában az élelmiszerek inflációja. A pálmaolaj-hiány globálisan az élelmiszer- és kozmetikai gyártók költségeinek súlyos növekedéséhez fog vezetni, ami már el is kezdődött. Az év végére kalkulált termelői ár legkevesebb kétszerese lesz a tavalyi világpiaci árfekvésnek. Érzékelve a nemzetközi nyomást, az indonéz kormány most leszűkítette a tilalmat a nyers pálmaolajra.
HIRDETÉSNem könnyű Törökország helyzete sem, aki korábban hullámzó, de élénk kapcsolatokban állt Putyin elnökkel, és jelenleg is közvetíteni próbál a válság rendezésében. A Boszporusz tartós blokkolása után most légterét is lezárta Oroszországból Szíria felé, miáltal az orosz katonai és polgári gépek kénytelenek lesznek Azerbajdzsán, Irán és Irak felé kerülni. Ez azt jelenti, hogy az orosz katonai pozíciók utánpótlása Szíriában nem csak megdrágul, de rendkívüli módon meg is nehezedik.
Moszkva nem közölt újabb adatokat Szíriában állomásoztatott haderőiről, az utolsó ismert száma 63 ezer volt. Ehhez hozzá kell adni az orosz zsoldosokból álló árnyékhadsereget, köztük a Wagner katonai magáncég fegyvereseit, akik közül többeket áttelepítettek Ukrajnába.
Moszkvának két katonai bázisa van Szíriában: az északnyugati hmeimimi repülőtér és a délebbre fekvő Tartus haditengerészeti kikötő. A bázisokat S-300 és S-400 légi rakétavédelmi rendszerek védik. Jelenleg két Slava osztályú cirkálója hajózik a Fekete-tenger szíriai térségében, a harmadik odaveszett a Fekete-tengeren (Moszkva). Az orosz hadihajók és tengeralattjárók főszerepet játszottak Moszkva bombázási kampányában a polgárháborúban és az Iszlám Állam elleni csapásokban.
Mindeközben viszont Törökország nyugati kapcsolatai javulni látszanak. Célszalag felé közeledik az F16-os vadászgépek megvásárlásáról szóló egyezség, és hamarosan sor kerül a török külügyminiszter izraeli látogatására is.