Sziklafalak omlanak a tengerbe, az emelkedő vízszint pedig hamarabb önt el lakott régiókat, mint gondolnánk.
HIRDETÉSA klímaváltozás Európa partjait támadja, a vízszint emelkedik, az erózió felgyorsul. A francia Normandia régióban hatalmas sziklák omlanak a tengerbe, Németországban az Északi-tengernél, az UNESCO által védett ártér és a szigetek vannak veszélyben.
Egy óriási sziklakupac előtt állok, ami valami fejre állított, ősi piramisra emlékeztet. A partszakasz Franciaország északi részén, Normandiában van, úgy hívják: Le Tilleul. Hogy őszinte legyek, strandnak már nem nevezném ezt a területet. Ez a rémületes kőtömeg, ami elborította a partot, a strandot egy rémálom helyszínévé változtatta.
A helyi polgármester, Lesueur úr kísért el erre a helyre, ahová figyelmeztető táblákat is kihelyeztek, hogy itt bizony veszélyes helyre tévedhet az ember. „Ott” mutat egy repedésre a sziklák között, „az is veszélyes, hamarosan újabb sziklaomlás lesz itt.”
Meddig képesek a normandiai krétasziklák ellenállni a klímaváltozásnak. A brutális hőmérsékletváltozásnak, az extrém esőzéseknek, és az emelkedő tenger hullámainak, amelyek egyre mélyebbre ásnak a sziklák alján.
Házak a sziklák szélén
Hogy ennél többet is lássak, Stéphane Dodivers visz el a hajóján a partszakasz mentén. Túl nagy a szél, túl magasak a hullámok, egy pillanat alatt elázom, és elázik a kamerám is, innentől a második kamerát kell előbányásznom a táskámból. Dodivers itt nőtt fel, mindent tud a sziklákról, egyenként ismeri őket. Ez a klímaváltozás, mondja, ami miatt egyre több a sziklaomlás manapság.
Egy kicsit távolabb, Criel-sur-Mer településén kedves házak kapaszkodnak közvetlenül a sziklák szélén. Az egyik oldalon vastag kavicsrétegek védik a települést a hullámoktól, de néhány méterrel arrébb a szilák alja már védtelen a hullámokkal szemben.
Az itteni polgármester, Alain Trouessin szerint 20 év múlva már egy tucat házat fog veszélyeztetni a sziklaomlás, 50 év múlva már 150-200 méterrel beljebb kell húzni a települést. A polgármesternek könyörtelennek kell lennie, és a veszélyben lévő házak lakóit ki kell lakoltatnia, akkor is, ha nem akarják. „Azok a házak néhány héten belül megszűnnek létezni” - mondja.
Innen Varengeville-sur-Merbe megyek, ahol az éves parterózió már eléri a 60 centimétert is. Az itt álló tengerparti templom már a 11. század óta tűri a hullámokat és a hőmérsékletváltozást. Úgy számolják, már csak legfeljebb 30 éve van hátra. A helyiek azon tanakodnak, hogyan lehetne megmenteni a templomot. Tegyék sínre, és vigyék beljebb? Ez nagyjából 15-20 millió euróba kerülne. Szedjék szét darabjaira, és építsék fel újra odébb? Vagy csak hagyják, hogy az idő, a víz és a klímaváltozás tegye a dolgát?
Veszélyben az ártér a németországi partoknál
Innen Németországba megyek, ahol a klímaváltozás a part menti területek elöntésével fenyeget 2050-re. A Watt-tenger szigetei és ártere számára óriási veszélyt jelent a vízszint emelkedése. Az UNESCO által védett területen 10 ezer faj él, plusz 200 ember, akiknek az otthonát jelenti ez a tőzegből és mocsárból épült ártér, körülötte az Északi-tengerrel.
Martin Kühn természetvédelmi őr kéthetente jár ide madarakat számolni. És azt is ellenőrzi, hogy a turisták betartják-e a szabályokat. Legfőbb aggodalma azonban neki is a klímaváltozás. „Számomra egy horror forgatókönyv, ami várható. A gond az emelkedő vízszint. Szűkítik a Watt-tengert, csökkentve ezzel az itt megálló vándormadarak millióinak táplálkozási területét. Már látjuk az első változásokat: a madárpopulációk egy része csökken. A csigaforgató madár például az elmúlt húsz évben az állomány felét elveszítette.”
Nem könnyű eljutni az ártérbe. Johann Petersen postáskapitány visz el a hajóján. Száz éve egy keskeny gátat építettek, hogy el lehessen jutni Olandba, ahol Petersen született. Oland három kilométer hosszú és nagyjából 800 méter széles. Áradás idején már csak a lakódomb látszik ki a vízből a 18 itt lévő házzal.
Petersen azt mondja, évente 3-5 millimétert süllyed ez a település, ami a század végére már 40 centiméter lehet, ehhez pedig hozzájön még a klímaváltozás hatása, vagyis további egy méter, így már 1,4 méteres süllyedés várható 2100-ra.
Az áradással érkező üledék segít Olandot a víz felett tartani, de ha a grönlandi jég megolvad, nagy lesz a baj. „A természetes talajsüllyedés ellensúlyozására 6-8 ezer tonna üledék kellene évente. Ha már a klímaváltozás hatásai ellen is küzdünk, akkor 20 ezer. Ez lehetetlen” - mondja Petersen.
A Watt-tengernél élő családok egyike jogi útra lépett, beperelte a kormányt, amiért nem tettek eleget a klíma védelmében. A Backsen család az alkotmánybíróságig vitte az ügyet, és nyertek. A kormánynak szigorítania kellett a törvényeken, és pontos klímavédelmi ütemtervet kellett leraknia az asztalra.
Silke Backsent kérdeztem, mi történik az ártérrel és a Watt-tengerrel, ha nem áll le a globális felmelegedés. „Az egyik dolog a tengerszint emelkedése. A másik az egyre több heves esőzés. Ez komoly problémákhoz fog vezetni. Szerintem komoly kockázata van annak, hogy minden süllyedni kezdjen. Mindenki tudja, de senki nem meri egyenesen megmondani. Mindkettő el fog süllyedni: a Watt-tenger az élővilágával együtt, és az ártér a szigetekkel” - felelte.
Kísérleti modell a vízbe süllyedés ellen
Olandból Langeness-be utazom, szintén az ártérben. Ott a közösség egy kísérleti modellt épít, egy olyan lakódombot, ami magasabb a többinél, hogy ellenálljon a jövő viharainak.
Johannsen gazdálkodó, az egyik polgármester-helyettes körbevezet az óriási homokdombon, melynek lapos töltése az érkező árhullámok energiájának felhasználására készült. Ez egy kilenc millió eurós kupac, és adjunk hozzá még kilenc milliót, hogy állhassanak rajta házak is, a tervek szerint egészségpont, bolt és kiadó lakások is lesznek itt.
Johannsen tejtermelő és 14 éves fia, Tade hisznek az ártér jövőjében: Langeness három éve nagy sebességű internetkapcsolattal rendelkezik. Az új lakódomb pedig munkahelyeket és életteret teremt.
HIRDETÉS„Minden lakódombot újra kell építeni. Felismertük, hogy extrém árvíz esetén egyetlen település sincs biztonságban. Ezért a következő években minden domb átdolgozásra, megerősítésre vagy bővítésre kerül. Ennek ellenére a klímaváltozást nagyon eltúlozza a média, hogy elriassza a fiatalokat” – véli Johannsen.
„Az ártér nem fog elsüllyedni. Tudja, nőni fog. Minden áradás üledéket hoz magával, sarat és homokot rak az ártérbe, egyre növünk. Ez nem túl sok, kevesebb, mint egy milliméter évente, de nem süllyedünk, hanem növünk” - teszi hozzá a polgármester-helyettes.
De a postás Petersonnak is igaza van: az ártér nem nő, ha a tengerszint túl gyorsan emelkedik. A helyi önkormányzat ezért dolgozott ki egy tervet, amelyet Watt-tengeri Stratégia 2100-nak neveztek el. Nem kérdés: a Watt-tenger meg fog változni. Az egyetlen kérdés csak az: milyen gyorsan?