A gazdák egy éven át tiltakoztak a fagy, a hőség és a járvány ellenére. Megsaccolni sem lehet, hogy hányan haltak meg a zavargásokban.
HIRDETÉSKét hónappal ezelőtt az Euronews stábja a röszkei határ szerb oldalán járt. Több cikk is született az ott tapasztalt reménytelenségről és az illegális bevándorlók személyes történeteiről. Arról is volt szó, hogy az előző évi vizithez képest jelentősen megnőtt az indiai menekültek száma. Azt viszont sokáig sötétség fedte, hogy miért indultak el egy relatíve békés országból több ezres tömegek Európa felé.
Egy romos istállóban találkoztunk először a huszonéves indiai Mandival, aki a testvérével vállalta a veszélyes utat, de azóta szétváltak, hogy külön-külön próbáljanak szerencsét. Mivel jól beszélt angolul, hamar a tolmácsunk lett. Ő fordította a tálibok elől elmenekült afgánok panaszait és a szír gyerekek beszámolóit. Közben pedig el-elvétve mesélgetett hátrahagyott életéről.
Egy generációkra visszamenőleg vagyonos földműves család gyermeke volt. Egész életét gyermekkorát a kukoricaföldeken töltötte és arra számított, hogy egyszer majd átveszi a családi vállalkozást. Csakhogy az új-delhi kormány tavaly novemberben egy minden eddiginél nagyobb mezőgazdasági reformot jelentett be. A gazdák elégedetlenségükben hónapokon át tüntetéseket tartottak, melyeket a hatóságok erőszakkal vertek le. Mandi a telefonján mutatta azokat a szülei által készített videókat, amelyeken félholtra vert vagy elgázolt emberek hevertek. A tiltakozás olyan vérontásba csapott át, amelyről a világ vajmi keveset tudott. Ő is ez elől menekült el. A farmerek most úgy tűnik győzedelmeskedtek, de miért kellett ehhez több tucat embernek meghalnia?
Mi az a mandi?
A három törvényből álló csomag Európai szemmel egyáltalán nem tűnik ördögtől valónak, mégis indiaiak millióinak megélhetését sodorta volna veszélybe, egyszerűen csak azzal, hogy több teret ad a szabad piacnak.
A mandi olyan, mint a TSZ és a nagybani piac együtt. Az indiai gazdák többsége állami szervezeteknek szolgáltatja be a termését egy előre meghatározott minimál áron. A boltok pedig csak ezektől a ,,termelőszövetkezetektől" vehetik meg az árut. Így nem alakul ki verseny és egyik nagy szereplő (például szupermarket) sem tudja lenyomni az árakat. A kormány novemberben úgy döntött, hogy megnyitja a közvetlen utat a gazdák és a felvevőpiac között, ráadásul az árat sem határozza meg. Sőt a törvénycsomag lehetővé tette a magánvállalkozók számára is, hogy rizst, búzát és hüvelyeseket halmozzanak fel annak reményében, hogy később majd drágábban fogják tudni eladni. Ez eddig kizárólag az állam privilégiuma volt.
Ez akkor miért nem jó?
Az agrárium Indiában nem csak egy jelentős iparág, hanem szociális intézmény is egyben. Munkanélküliek millióinak ad állást akkor is, amikor nem éppen kifizetődő. A mandik sokszor ráfizetésesek. A protekcionista politika és a világgazdasági folyamatoktól független árazás irgalmatlan pénzekbe kerül az államnak. Cserébe viszont csökkent a bűnözés és a társadalmi különbség. Narendra Modi miniszterelnök akkor számolta el magát, amikor azt gondolt, ideje, hogy a kisgazdák a saját lábukra álljanak.
Az áldozatok számát fel sem lehet mérni
A döntés főleg India északi részén okozott hatalmas felzúdulást. Pandzsáb és Harijána államokban a lakosságnak 60-70 százaléka él földművelésből. Eleinte 40 termelői szövetkezet fogott össze és hónapokra lezárta a környék főbb autópályáit. Voltak hetek, amikor északról nem lehetett közúton megközelíteni a fővárost. A termelők télen-nyáron kinn álltak az utak mentén. Még a legvisszafogottabb becslések szerint is kétszázan vesztették életüket a hőhullám vagy a fagy következtében. Arról nem is beszélve, hogy a járvány is gyorsabban terjedt a tüntetéseken.
Eleinte a kormány együttműködőnek tűnt. Felajánlotta, hogy két évvel eltolja a reform bevezetését. Miután azonban a tüntetők nem tágítottak és visszautasították az ajánlatot, a hatóságok többfelé erőszakot alkalmaztak. Vidéken gumibotokkal verték a gazdákat, a nagyvárosokban pedig a katonaság is besegített a barikádok és úttorlaszok eltakarításába. A rendőrség szinte minden nap könnygázt vetett be, a börtönök megteltek farmerekkel. Ebben a videóban is jól látszik, hogy a védelmi szervek miként bántak a tiltakozókkal.
A feszültség odáig fokozódott, hogy októberben az Uttar Prades állambeli Lakimpurban a szövetségi miniszter fia belehajtott a tömegbe, nyolc emberrel végezve. Az áldozatok közt volt egy újságíró is. Az eset akkora felháborodást keltett, hogy a regionális pártok bejelentették: csak akkor hajlandók továbbra is támogatni a miniszterelnök nacionalist pártját, ha visszavonja a törvénycsomagot. Így jutottunk el Narendra Modi pénteki meglepő bejelentéséig.
A kormányfő előre be nem jelentett beszédében azt mondta, hogy a törvények célja a kistermelők megerősítése volt. "Bár csak kisebb részük tiltakozott, próbáltuk nekik elmagyarázni a változások értelmét, próbáltuk tájékoztatni őket" - fogalmazott az indiai kormányfő. Modi ugyanakkor belátta, hogy a termelők egy részét nem sikerült meggyőzni, s ezért közölte, hogy a parlament téli ülésszakán visszavonják a jogszabályokat.
"Ez hatalmas győzelem a gazdálkodóknak. A kormány belátta, hogy a törvények miatt nem túl rózsásak a kilátásai a közelgő választásokon, ezért arra kényszerült, hogy visszavonja őket" - mondta Dipak Lamba, a tiltakozó gazdálkodók egyik szervezetének vezetője.
Ennek ellenére több érdekvédelmi szervezet is bejelentette, hogy addig nem hagyja abba a demonstrációt, amíg a parlament vissza nem vonja a tervezetet.
"Nem hiszünk egy szóbeli ígéretnek. Amíg nem látjuk írásban, hogy a törvényeket valóban hatályon kívül helyezték, addig itt maradunk" - mondta a BBC-nek a 99 éves Radzs Szing Csaudhari, aki már egy éve él Delhi egyik bevezetőútja mellett sátrában.
A nemzetközi közösség se kiköpni, se lenyelni nem tudja az indiai helyzetet. A piacok eleinte értékelték, hogy megoldódni látszik a véres belpolitikai válság, aztán a rúpia újra gyengülni kellett. A jelenlegi törvényi környezetben ugyanis a nagy külföldi vállalatoknak nem éri meg betörni az indiai piacra. A kevésbé hatékony mezőgazdaság pedig a kontinensnyi ország versenyképességét is aláássa. Sokan attól tartanak, hogy az 1,3 milliárd lakosú ország nem lesz képes Kína útjára lépni, márpedig gazdasági felzárkózás nélkül több százmillió ember ragadhat mélyszegénységben. Őket pedig különösen veszélyezteti a klímaváltozás. Az ENSZ tavalyi felmérése szerint egy klímakatasztrófa esetén Indiában halnának meg messze a legtöbben.