Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

"Tud fájni, ha valaki beáll emögé a működés mögé, de közben pedig meg is tudom érteni"

Access to the comments Kommentek
Írta: Olivia Harangozó
euronews_icons_loading
FreeSZFE: Felemelt kézzel című kiállítás a Patyolat // PRÓBAüzem-ben
FreeSZFE: Felemelt kézzel című kiállítás a Patyolat // PRÓBAüzem-ben   -   Szerzői jogok  Euronews / Rónay Ferenc

Fotókiállításon mutatják be elmúlt évüket a FreeSZFE diákjai, az egyetemfoglalástól a tüntetéseken át a külföldi diplomamentő program megvalósulásáig. A "Felemelt kézzel: válogatás az egyetemfoglalás eddig nem látott képeiből" című kiállításnak a Patyolat // PRÓBAüzem ad otthont.

A Színház- és Filmművészeti egyetem tavaly szakadt ketté, amikor az intézmény alapítványi kézbe került, élére pedig új kuratóriumi vezetőket neveztek ki. A kiszakadó oktatók és diákok idén januárban egyesületté alakultak. Külföldi egyetemek segítségével több tanuló is diplomához juthat az Emergency Exit programon keresztül, melyet az Európai Parlament is díjazott.

Az első évük kihívásairól, élményeiről és traumáiról két harmadéves hallgatóval, Bagossy Julival és Zrínyifalvi Eszterrel beszélgettünk.

Ausztriában szorosan követték a FreeSZFE sorsát

Juli és Eszter is a szakma képviselői miatt választotta három éve az SZFE-t. A tanáraik ugyanazok, de mindketten külföldről kapnak majd diplomát: a salzburgi Mozarteum, és a ludwigsburgi előadóművészeti egyetem fogadta be őket. Már voltak is kint, úgy érezték Ausztriában is szorosan követték az eseményeket, mert ott is változik a felsőktatási törvény.

„Salzburgban is volt egy ilyen nagy beszélgetés erről, ahogy mint az ilyen „háborút megélt öregek” mutogattuk az egyetemfoglalásos emlékeinket, hogy hogy is volt. Főleg azokra a részletekre voltak kíváncsiak, hogy ez egyáltalán hogyan tudott elkezdődni. És erről mindig jó mesélni, mert tényleg egy csoda volt az egész” - mesélte Bagossy Juli.

Mindketten úgy érezték, már csak a kultúra miatt is mást jelent kint a szakma, a művészet. Bár nagyon kedvesen fogadták őket kint, pédául látogatásuk alatt angolul tartották a kurzusokat Németországban, hogy be tudjanak kapcsolódni, szíve szerint Juli és Eszter is Magyarországon alkotna. A magyar nyelv a fő eszközük: színházi rendező és dramaturg szakra járnak.

Míg Ausztriában és Németországban úgy látják, több hasonló kaliberű iskola is képviseli a szakmát, addig Magyarországon több szak is kizárólagosan a "színműn" volt elérhető - így a reform a hallgatók szerint rá is fér a rendszerre.

Hiányzik a közös tér

A kiszakadás egy közös lelki folyamat volt, rengeteg lépcsővel - emlékezett vissza Juli, de a döntéseket együtt hozták. "Mindent megbeszéltünk, és mindent együtt döntöttünk el. Rengeteg vita volt benne, személyes sértődés is, nehéz helyzetek, egszisztenciák, művészi kérdések. De a legjobb döntést próbáltuk meghozni, együtt."

„Ami például engem nagyon hajt, az a párbeszédnek a műfaja, ami itt elindult, köztünk. Hogy az ember nemcsak úgy beül egy rendszerbe, hanem felülvizsgálja.”
Bagossy Júlia
rendező szakos hallgató

Jelenleg is merülnek fel problémák az egyesületi életben, de mindig megpróbálják együtt megbeszélni, ettől a mentalitástól pedig sokat változott a hierarchia a tanárok és a diákok között - tette hozzá - ezt tartja európai mentalitásnak.

Büszkék az elmúlt egy évre, így utólag sem látnak más utat, hogyan lehetett volna kezelni a helyzetet. Jelenleg azonban maga az oktatás komoly kihívásokat jelent, amelyen a járványhelyzet sem könnyített: az egyesület támogatások és szívességek segítségével oldja meg a tanítást - például a CEU tantermeiben.

"Ez például nagyon nehéz, hogy a mi évfolyamunkon – mi együtt dolgoztunk a rendezőkkel és a színészekkel is, és a mi két osztályunknak sikerült az Emergency Exit programot elintézni, a színészek viszont bent maradtak. És ez megnehezíti a közös munkát" - mondta Eszter. Bár megtisztelő például a CEU épületében tanulni, de itt vendégek: "Nem lehet csak úgy összefesteni a falat, vagy becsapni az ajtót az alkotás hevében."

Eszter szerint az volt a legnehezebb, amikor szeptemberben a Covid után új körülmények között kellett újra elkezdeni tanulni. "Teljesen új terekben, teljesen új körülmények közt vagyunk, gyakorlatilag az egyesületi tagság és a tanárok működtetik az egész infrastruktúrát."

Hitvallása szerint a FreeSZFE egyesület célja, egy olyan autonóm alkotóműhely létrehozása, amely méltó a Színház-és Filmművészeti Egyetem 155 éves hagyományaihoz. Hosszú távra terveznek, új tanulókat és oktatókat is felvennének, és otthont szeretnénk találni, amely alkalmas az alkotásra.

"Most azt hiszem egészen extrém körülmények közt készülnek FreeSZFE-s előadások, iszonyatos logisztika és energia és rengeteg szívesség árán tud megszületni akár egy film, akár egy előadás. Ez kemény, ez mindig megijeszt, hogy ezt meddig lehet így csinálni?" - mondta Juli.

Traumák

Hogy végül otthagyták az SZFE-t, az inkább egy közös demonstráció volt, mintsem egyéni döntés: "úgy gondoljuk, hogy nem akarjuk ezt a jogfosztott helyzetet támogatni" - mondta Juli.

Ugyanakkor nem tudják hibáztatni azokat az ismerőseiket, barátaikat sem, akik az átalakulás után jelentkeztek az színműre. "Tud fájni, ha valaki beáll emögé a működés mögé, de közben pedig meg is lehet érteni, mert egy fiatal ember, aki színházat akar tanulni és nem pincékben szeretne 0 forintból előadásokat rendezni" - vélekedett Juli.

Mivel Magyarországon egy szűk réteg képviseli a színházi, illetve a filmes szakmát, számítanak is rá, hogy később kollégák lesznek azokkal, akik úgy döntöttek, maradnak, vagy eleve a jelenlegi SZFE-re jelentkeznek.

„Azok az osztályok, akiket utánunk vesznek föl, ők egy teljesen más rendszerben tanulnak. És tök fontos lenne, hogy ne őrizzük meg azt a fajta kettéosztottságot, ami most a szakmában van, hiszen rájuk nem haragszom, semmi bajunk nincs egymással, csak azért mert különböző emberektől tanultunk.”
Zrínyifalvi Eszter
dramaturg szakos hallgató

A fokozott médiafigyelem, az éles kritikák, hibakeresések sok traumát okoztak a fiatal diákoknak: "18-25 éves embereket "veszett kis hülyék"-nek neveztek egy újságban, és megjelenik, csak mert a jogainkért próbálunk küzdeni és kiállunk az ajtóba" - mesélték. „Az egész országban elfogadott művészeti értékek sem számítottak, ha arra akarták felhasználni, hogy a rossz hírünket terjesszék. Legnagyobb rendezőmesterekről kerültek ki olyan anyagok, hogy nem hittem el, hogy itt élek. Hogy mi történik, és miért nem becsüljük meg egymást?”

Úgy érzik, éveket öregedtek az egyetemfoglalás óta: folyamatosan észnél kellett lenniük, mert rendszeresen nyilatkozniuk kellett és hirtelen felelősek lettek magukért és a többiekért is.