A világhírű pszichológus 87 éves volt. Egész életében azt kutatta, hogyan lehet boldognak lenni.
HIRDETÉS87 éves korában elhunyt Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas magyar tudós, a Magyar Érdemrend nagykeresztjének tulajdonosa, az MTA külsős tagja, a pozitív pszichológia úttörője és a flow-élmény fogalmának megalkotója.
Utolsó napjait otthon, családja körében töltötte. A hírt hivatalos közösségi oldalán tették közzé.
Csíkszentmihályi Mihály az akkor Olaszországhoz tartozó Fiuméban született 1934 szeptember 29-én, édesapja magyar diplomata volt. Tíz évvel később, a világháború miatt a család először Velencébe, majd Rómába menekült. Az akkor még kisfiú Csíkszentmihályi nem értette, miért történik mindez. A körülötte nyomorban és meghurcoltatásban élők közül mégis voltak olyanok, akik úgy élték át a mindennapokat, mintha mi sem változott volna. Nem értette az egész helyzetet, és ekkor kezdett a megoldáson gondolkodni.
A gimnáziumot Rómában végezte el, és itt alakult ki érdeklődése a pszichológia iránt. 1956-ban az Egyesült Államokba költözött, a chicagói egyetemen tanult pszichológiát, a doktoriját a művészi kreativitásról írta. Hat évig tanított a Lake Forest College-en, majd 1971-ben tanárként visszatért a chicagói egyetemre, ahol három évtizedig dolgozott. Utolsó munkahelye a Claremont Graduate University volt, ahol 2000-ben megalapította az életminőségi kutatóközpontot, majd itt tanított nyugdíjba vonulásáig.
Belefeledkezni a munkába
Csíkszentmihályi Mihály a flow-élmény leírásáért vált világszerte ismertté. Ez az az összpontosított tudatállapot, amikor az ember úgy dolgozik, hogy megfeledkezik a körülötte lévő világról. A tudós festőknél fedezte fel ezt az elmeállapotot: rájött, hogy a festők képeik alkotása közben úgy viselkednek, mintha transzba estek volna; annyira leköti őket az alkotás élménye, hogy elfeledik a való világot. A flow-élményt más tevékenységek közben is át lehet élni, megjelenik benne az alkotás élménye, a dicsőség, a vágy, a teljes bevonódás érzése.
Csíkszentmihályi Mihály, amikor professzori állást kapott a chicagói egyetemen, elindította ilyen irányú kutatásait. Interjút készített olyan emberekkel, akik szívesen sportolnak, sakkoznak, táncolnak stb., és lejegyezte ezeket. „Autotelikusnak” nevezte ezeket a tevékenységeket, amelyeket önmagukért, a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és megengedik a teljes elmélyülést. Később ebből született a „flow” fogalma.
Majdnem 60 éves volt, amikor a siker utolérte, és munkásságát kellően elismerték. 1988-ban jelentkezett nála egy kiadó, hogy írjon a flow-ról egy tudományos igényű könyvet, melyet kinyomtatnának. 1990-ben jelent meg ez a munka, és lassan, de biztosan nagy népszerűségre tett szert vele.