NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Menekült vagy migráns? - egy afgán fiúval beszélgettünk a magyar határkerítés túloldalán

menedékkérők a határ mentén
menedékkérők a határ mentén Szerzői jogok Euronews
Írta: Zoltan Siposhegyi
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Ha valaki meg szeretne ismerni egy helyzetet, menjen hozzá közelebb. Sokkal közelebb. Mi ezt tettük a szerbiai Horgoson. Csak kérdeztünk, az afganisztánia Rafiola pedig örömmel elmesélte, hogy milyen egy menekülő élete.

HIRDETÉS

Katonák, aranyásók, terroristák vagy egyszerűen csak segélyre vágyó semmirekellők - rengeteg mindent gondolunk a bevándorlókról, de legyünk akármilyen liberálisok, a leggyakrabban rosszat. Sokan nem értik, hogy milyen pénzből jutottak idáig, miért van okostelefonjuk és miért ennyire elszántak. Persze ugyanúgy, ahogy a megítélésük, ők maguk is nagyon sokfélék. Mi nem szándékozunk senkinek sem megváltoztatni a gondolkodását, csak bemutatunk egyetlen embert, akivel volt szerencsénk beszélgetésbe elegyedni Európa talán legnyomorultabb helyén, a szerb-magyar határ vajdasági oldalán. A képre kattintva bárki megnézheti a komplett interjút, hogy lássa: itt nincs szó ferdítésről, nézőpontokról vagy propagandáról, csak egy jó kedvű beszélgetésről. Amiben talán az a leg megdöbbentőbb, hogy jó kedvű. 

Egy mosolygós menekülő

Rafiola 32 éves, a Kabuli Egyetemen végzett villamosmérnökként. Jól szituált családból származik, szüleinek még mindig van munkája és otthona. Ők minden pénzüket arra költik, hogy a fiuk új életet kezdhessen Európában. Rendszeresen jönnek az utalások, így van pénze ruhára és ételre. Tekinthető menekültnek, hiszen azért kellett elhagynia hazáját, mert dolgozott a kormánynak és így a tálibok ellenségévé vált. De tartható gazdasági bevándorlónak is, hiszen egy jobb élet reményében indult el nyugatra, nem azért, mert közvetlenül megfenyegették. Arról nem is beszélve, hogy esze ágában sincs vízumot igényelni, mert az még az embercsempészeknél is drágább. Döntse el mindenki maga, hogy Rafiolának van-e helye az EU-ban. 

Mikor hagytad el Kabult és hogyan jutottál el idáig?

3 évvel ezelőttig Kabulban éltem egy olyan negyedben, ami szinte a földdel vált egyenlővé. Miután lediplomáztam esélyem sem volt arra, hogy munkát találjak Afganisztánban, ezért döntöttem úgy, hogy eljövök és illegálisan átlépve a határt eljutok a csodás Európába.

De mégis hogyan jöttél? Gyalog, repülővel, hajóval?

Mindig mással. Először elbuszoztam Pakisztánba, onnan léptem át Iránba autóval. A török határon át kellett gyalogolnom, majd egy embercsempész átvitt hajóval Görögországba. Azután már könnyebb volt.

Melyik volt a legnehezebb határátkelés?

A legnehezebb egyértelműen a görög volt, de szerencsére találtunk olyan embereket, akik ismerték a kiskapukat és át tudtak vinni minket.

Most embercsempészekről beszélünk, ugye?

Igen, ők embercsempészek voltak. Nélkülük nem jutottunk volna el idáig. Nagyon kedvesek voltak, mert ők is Afganisztánból származtak. Jóban voltak a helyiekkel, akik adtak nekünk ennivalót és egy ágyat, ahol lepihenhettünk.

És mennyibe került mindez?

Természetesen nagyon drága volt, mert manapság sok fiatal Pakisztánból, Iránból és főleg Szíriából, Irakból és Afganisztánból elindul egy jobb élet reményében Európa felé. Az biztos, hogy az embercsempészek járnak a legjobban. Csak a hajóút az Égei-tengeren 2000 euróba került.

De mégis honnan van szegény közel-keletieknek ennyi pénzük?

Úgy, hogy minden fillérünket erre költjük és nincs más választásunk. Nem kaptunk egy fillért sem semmilyen nemzetközi szervezettől. Engem kizárólag a szüleim pénzelnek. Minden megtakarításukat arra költik, hogy én eljussak egy jobb helyre. Ők a szponzoraim.

Még Soros György sem adott pénzt?

Ki? Sajnos nem ismerem.

Mennyire volt veszélyes az átkelés?

A tenger nagyon veszélyes volt. Egy alkalommal felborult a csónakunk és 47 ember zuhant a vízbe. Köztük 4-5 család. A barátom is majdnem odaveszett.

HIRDETÉS

Ezek szerint nem egyedül indultál el Afganisztánból?

De, teljesen egyedül. Én villamosmérnök vagyok és a diplomám után fél évig dolgozta az afgán fejlesztési minisztériumnak és az amerikai haderőnek is. Amikor jöttek a tálibok, figyelmeztettek, hogy meneküljek el, mert sohasem fogok munkát kapni.

Ha már itt tartunk mi a véleményed a talibánról?

Miután átvették a hatalmat megpróbálták azt mutatni a külvilág felé, hogy békések és tisztességgel fognak politizálni, de ez nem igaz. Most már itt van velem a tanyán az unokatestvérem. Ő a rendőrségnél dolgozott és egyik este hallotta, hogy az embereket kirángatják a otthonaikból és agyonlövik, csak azért mert a kormánynak dolgoztak.

És mit hallasz mostanában otthonról?

HIRDETÉS

Most nem annyira rossz a helyzet, mert már mindenkivel leszámoltak, akivel le akartak. A többiek viszonylagos biztonságban vannak. Ők se nem terroristák, se nem szabadságharcosok. Megvan a maguk célja, csak ezt túl sok erőszakkal érik el.

A nőjogok viszont eközben jelentősen csorbulnak, nem gondolod?

Az iszlám mint vallás már eléggé kijelöli a nők szerepét a társadalomban. Megvan, hogy mit tehetnek és mit nem, szóval ezt nem a tálibok találták ki.

Térjünk vissza a jelenbe. Próbáltál már átmászni a magyar határon?

Még nem, a többiek azt mondták, hogy nagyon nehéz. Szigorúan őrzik a határt és mindenkit visszaküldenek.

HIRDETÉS

És arra nem gondoltál még, hogy a törvényes megoldással próbálkozz és menedékjogot igényelj?

Törökországban odajött hozzám egy férfi és azt mondta, hogy Szerbiában könnyebb lesz schengeni vízumot igényelni. De az még az embercsempésznél is drágább és az sem biztos, hogy megadják.

Milyen a helyzet itt a határ mentén? Mit esztek? Hogyan tisztálkodtok?

Itt nem sok minden van. Egy német segélyszervezet hétfőnként és szerdánként meglátogat minket és hoz egy zuhanyzó konténert. Ezen kívül pedig adnak egy kevéske ételt is: tojást, krumplit és paradicsomot.

És milyen a hangulat, a társaság?

HIRDETÉS

A menekültek mindenhol nagyon kedvesek és segítőkészek. Most nem panaszkodhatok, mert a szerbek is jól bánnak velünk. Nem úgy, mint a törökök, a görögök és a bolgárok, ahol a rendőrök rendszeresen bántalmazták a bevándorlókat. Én még egész jól megúsztam, de van itt több barátom, akiknek még mindig látni lehet a nyomokat a lábán vagy a karján.

És végezetül, ha egyszer átjutsz a kerítésen mit fogsz csinálni?

Megyek tovább Németországba. El szeretnék helyezkedni a szakmámban, mert úgy tudom, hogy szükség van villamosmérnökökre. A nagybátyám fia is ott él. Azt nem tudom, hogy melyik városban, de remélem segíteni fog. Azt mondta, hogy ha bejutok az országba csak hívjam fel és már jön is értem.

Úgy legyen.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Megkaphatja a spanyol állampolgárságot egy migráns anyuka gyereke, aki útközben született

A bevándorlók mellett emelt szót a pápa

A NATO-bombázások áldozataira emlékeztek Szerbiában