rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Trudeau választásokkal szerezné vissza a kanadaiak bizalmát

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
Kanada választ - Trudeau megütheti a zokniját?
Kanada választ - Trudeau megütheti a zokniját?   -   Szerzői jogok  AP
Betűméret Aa Aa

"Megütheti a zokniját?" Ez járhatott sok elemző fejében, amikor a kanadai miniszterelnök előre hozott választásokra kért engedélyt II. Erzsébettől. Célja az, hogy jelentősnek gondolt előnyével 2 évvel megtoldja kormányzását, de erre még nem vehet mérget. Justin Trudeau ezt a nem kikényszerített és kockázatos lépést a koronavírus kezelésében elért eredményekre alapozza, és a hajrá izgalmasnak néz ki.

A jelen helyzet

A US News & World Report jelentése szerint a 'legjobb országok' ranglistáján Kanada szívósan tör előre: két éve harmadik volt, tavaly második, legutóbb pedig már a dobogó tetejére állhatott. Őt követi Japán, Németország, Svájc, Ausztrália és az USA.

A minőségi rangsor olyan mutatók egybevetésével alakul ki, mint a növekedési pálya, a kulturális befolyás, a vállalkozói kedv. Kanada a teljes pontszámot megkapta az életminőség kategóriájában, ami a politikai és gazdasági stabilitást, a közbiztonságot és a munkaerőpiacot tükrözi, és jól teljesít a társadalmi igazságosság, a korrupció, az emberi és állati jogok, a faji méltányosság, a nemek közötti egyenlőség és a vallásszabadság területén.

Az ország nemzeti jövedelme idén 1,6 ezermillió dollár lesz, enyhe visszaeséssel a koronavírus-járvány miatt, de négy év múlva már 2,4 billióra duzzadhat. (Összehasonlításul Oroszország 1,8 billióra számíthat, ötször annyi lakossal.)

A balhégyáros Papa árnyékában?

Az édesapa Pierre Trudeau két szakaszban is elnyerte a kormányfői megbízatást, és talán ő volt az első kanadai miniszterelnök, akit a történetírás is feljegyez. Elődei inkább Britannia helytartóinak számítottak, jelentős politikai és nemzeti vonal nélkül. Ő volt az első, aki határozottabban hangsúlyozta Kanada nemzeti létét és saját érdekeit, bár az államformát nem vonta kétségbe. (Ennek vázlata az, hogy a brit uralkodó alakítja az államfő szerepét, de nem avatkozik be az ország politikájába, hanem főkormányzó útján képviselteti magát, akit nem is ő nevez meg, hanem a kanadai miniszterelnök javaslatára bíz meg. (Ez a személy jelenleg Mary Simon, az első, aki őslakos leszármazottként tölti be a hivatalt. Az idei előrehozott választások megtartására már az inuit (eszkimó) gyökerű politikus adott zöld utat.)

A kanadaiak túlnyomó többségének a Monarchia léte elfogadható kormányforma. Mint a parlamentáris demokrácia híve, szerintem a Monarchia intézménye a királynő vezetésével jól szolgálta Kanadát.
Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök
1979

Trudeau pályáját nem kímélték a konfliktusok és személyes botrányok (például elhúzódó házassági válsága és számos intim ügye), de ezeket jól kezelte, sőt láthatóan élvezte is. Magánélete napi témákat kínált a bulvársajtónak, ám ezek inkább növelték, mint rontották népszerűségét.

Olykor mellé nyúlt, mint például az 1976-os montreali olimpia idején, amikor önkényesen megfosztotta Tajvant a Kína név használatától, noha ehhez a rendező országnak nincs joga, csak a NOB-nak. Ezzel felbőszítette nem csak Ford amerikai elnököt és Jimmy Cartert is, de kivívta a nemzetközi közvélemény haragját is. Voltak persze barátai is a külvilágban, például Helmut Schmidt német kancellár, aki jóakaratúan figyelmeztette az állami túlköltekezés veszélyeire, amit komolyan is vett, korrigálta, és utána be is tudta húzni a következő választást 1980-ban.

Extravaganciája, öltözködése, modora egyedi volt, és nem volt idegen tőle olykor a protokolláris szabályok felrúgása sem. Ezt azzal magyarázta, hogy ő csak Fülöpöt, Edinburgh hercegét utánozza, és ha neki szabad lecsúszkálni a palota korlátján, akkor a kanadai miniszterelnök is bohóckodhat néha.

A viccelődős hajlam fiától sem áll távol, és ki is húzta a gyufát nem egyszer emiatt, és elnézést is kellett kérnie 'süket humoráért'.

Mégis, ma már szinte senki nem veti össze apa és fiú teljesítményét, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbinak egy sokkal bonyolultabb és veszélyesebb világban kell helyt állnia.

AP
II. Erzsébet brit uralkodó és Pierre Trudeau (1984) - Justin Trudeau, 2005AP

A South Park tébolydájának volt icipici alapja.

A se Istent, se embert nem kímélő rajzfilmsorozat, a South Park 1999-ben egy egész estés műalkotásban játszadozott el egy amerikai-kanadai háború gondolatával. Ilyen konfliktus a való világban lehetetlenség, de az tény, hogy a két ország vezetői nem mindig voltak kebelbarátok. (A filmben síkhülyének ábrázolt kanadaiak Bill Clintonnal akasztottak tengelyt, és a végén a Sátán közbelépésére volt szükség az egymásra uszult két nép lecsitítására.) Folyamatos vita tárgya volt a kereskedelmi egyensúly, a külpolitika (főleg a Kínával való viszony), vagy a halászati jogok. Kanada azt is gyakran sérelmezte, hogy ellepik az országot az amerikai adócsalók, de mélyebb konfliktusokra sosem került sor. A két ország szilárd szövetséges, még ha vezetőik nem is mindig puszipajtások.

Ha volt mélypont, akkor az egyértelműen a Trump-időszakra esett. Olyannyira, hogy idén februárban Trudeau (49) nem a kapcsolatok fejlesztéséről, hanem az újjáépítésükről beszélt. A kanadai vezető az amerikai választások másnapján mindenki mást megelőzve üdvözölte Joe Bident, és ő volt az első külföldi politikus, aki telefonon is beszélt vele, noha az elektori szavazás még jócskán odébb volt, és az érvényességi viták még el sem kezdődtek. Vagyis letette a garast Biden mellett, vállalva a kockázatokat.

Az előző négy év kimerítette a kanadai liberálisokat, akiknek fél szemmel folyton Donald Trumpra kellett sandítaniuk. Folyamatosan érkezett a nyomás a kereskedelmi egyensúly kérdésében, és fájó volt, hogy Trump szerint „Kanada unfair módon megtizedelte az amerikai gazdaságot, mint ahogy szokta”. Vagy az, hogy "a kanadai alumínium-ipar megölte az amerikait, és az ilyen ügyeket nem szabadna idiótákra bízni". És hasonlók.

Természetesen Trudeau sem maradhatott ki az elnök Twitter-kartácstüzéből. Tavaly májusban például megkapta, hogy Trump mennyire aktívabban használja a Twittert a járvány megfékezésének eszközeként, mint a kanadai miniszerelnök. Az elemző algoritmusok szerint viszont ez nem egészen volt így.

Kimerítő volt az új Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény tető alá hozása is, mivel Donald Trump használhatatlannak minősítette a korábbit (NAFTA). Trudeau sokszor volt kénytelen erőt venni magán és húzni az időt, amíg Trump aktuális haragja csillapodik. Ez végül sikerrel is járt.

Jellemző volt erre a taktikára, amikor arról kérdezték Trudeaut, hogy mit szól az amerikai elnök válságkezeléséhez a tavaly nyári etnikai zavargások során. A máskor bármely kérdésre gyorsan reagáló miniszterelnök 20 másodperces szünetet iktatott be, majd közölte, hogy ijesztő és rémes, ami az Egyesült Államokban folyik.

Pedig máskor, egy kvantumkutató intézetben tett látogatásakor egy riporter azzal próbálta csőbe húzni, hogy „már majdnem megkérdeztem magától, hogy mi is az a kvantumszámítás, de nem.... hahaha...” – erre kapott tőle egy gyorstalpalót az elmélet lényegéről. Ami nem azt jelenti, hogy mélyen érti is (ilyenek eleve kevesen is vannak), de azt igen, hogy felkészült a csapdalehetőségre és kíméletlenül lecsapta a labdát. Ez általában is jellemző kommunikációs adottságaira.

frappáns válasz egy beugratós kérdésre

Milyen lesz Bidennel?

A Biden-kormányzat kedvezőbb lesz Kanadának, de ez sem lesz zökkenőmentes, bárki is győz. A viták és a kihívások viszont kiszámíthatóbbak, tervezhetők lesznek. Például Biden is híve a „Vegyél amerikait! - Buy American!” jelszavának, ezért továbbra is történhetnek protekcionista intézkedések Washington felől. Trudeau előre jelezte, hogy ezeknek ellenáll majd. Ezt a konfliktust nem oldják fel egyhamar, kivált ha Biden és a demokrata ötletgazdák úgy látják, hogy a választások sikere a 'rozsdaövezeten' múlik, értve, hogy a hagyományos iparágakat működtető államok billegő szavazata döntő marad.

Biden klímaterve viszont közel áll Trudeau-éhoz, főleg mert Trumpé nem is létezett. Mindkét ország nettó nulla károsanyag-kibocsátást tervez 2050-ig, ami szoros együttműködést feltételez, földrajzilag is, de az egybefonódó gazdaság okán is. Biden terve ambiciózusabb, mint a kanadai liberálisoké, így inkább Trudeaunak kell kapaszkodnia, például a tervhez szükséges finanszírozási kérdésekben. Optimális esetben egy egészséges verseny alakulhat ki köztük, hogy melyikük legyen a klímavédelmi iparág globális élharcosa.

Evan Vucci/AP
A viszony eddig tökéletes, és túl sokat nem is fog romlaniEvan Vucci/AP

Ha lesz éles vita, az főként Keystone XL olajvezeték ügye lesz. Biden utálja a vezetéket, amit szükségtelen szutyoknak és a környezetvédelem gátjának tart. Trump viszont szerette a tervet, és az ügyben leginkább érintett kanadai Alberta tartomány miniszterelnöke, Jason Kenney is vezetékpárti, és már 1,5 milliárd dollárt el is költött rá. A képet bonyolítja, hogy sok kanadai viszont ellenzi a Keystone folytatását.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy Joe Biden felett ott lebeg egy esetleges kormányzati leállás réme és egy 'rémálom-szeptembert' kell túlélnie, amivel Trudeaunak nem kell számolnia, így magabiztosabban léphet fel a kampányban. Sőt, még túlköltekezési elképzelései is vannak, amiket ellenfelei szerint jórészt eltitkol.

A járványhelyzet generálta a döntést

Az előrehozott választás gondolata a koronavírus-válság megfelelő kezelésén alapul. Az ország teljes beoltottsága 67,5% (amivel még Kínát is megelőzi), a legalább egyszer beoltottaké pedig 73,8. A teljes beoltottakat tekintve egyik tartomány sincs 50% alatt. A legjobb a helyzet a félmilliós Új-Foundland és Labrador tartományban (80-71). Teljes beoltottság esetén az ország még további 13 millió dózis tartalékkal rendelkezik.

A miniszterelnök fogadalma szerint szeptember végére az összes igénylő megkapja a védőoltást. Vele szemben a Néppárt elnöke, Maxime Bernier oltásellenes propagandát folytat, és kampánykörútja során tudatosan megsértette a felkeresett tartományok járványügyi szabályait, mert alkotmányellenesnek tartja a korlátozásokat. Megnyugtatásul közölte, hogy „ha börtönbe kell vonulnom emiatt, akkor vállalom, a kanadaiak szabadságjogának védelmében”.

Hogyan állnak?

Kanada történelmében a konzervatívok és a liberálisok váltogatták egymást, nagyjából egyenlő arányban. Történelmük legsúlyosabb időszakában (1935-48 között) liberális vezetőjük volt, William Lyon Mackenzie személyében. Gyakoriak a duplázások, de triplázások is előfordultak. A váltógazdaság tehát működik. A pártok pozíciója jelenleg ez.

Euronews
Nagyon szoros a pártversenyEuronews

Az európai jogszigor szemével nézve a kanadai alkotmányos rendszer kissé szedett-vedett. A választójogi szisztéma lényege az, hogy a győztes mindent visz. Nincs jogi akadálya a koalíciós kormányzásnak, de az legutóbb száz éve, 1917-ben fordult elő, tehát a győztes párt szereti egyedül viselni a vezetés terheit. A miniszterelnök sem kedveli a társbérletet, és inkább kisebbségben kormányoz. Apja is rászorult erre a maga idején (1972-74).

A kisebbségi kormányok nem szokták 1-2 évnél tovább húzni a parlamenti nyomás miatt, ezért Trudeau agyában az is járhat, hogy esetleg nem tudja a mandátumát kitölteni (13 szék hiánya van), és most alkalmat keres egy soron kívüli hosszabbításra. Vagyis hogy nem 4 évet kormányoz, hanem 2+4-t. A jelen állás szerint ez nem tűnik rossz tervnek.

Az első televíziós vita Montrealban nem rengetett falakat és senki nem lopta el a show-t. A fő téma az oltási program, a fegyvertartás és a klímaváltozás volt, és kevésbé a gazdaság vagy a külvilág. A kampány felpörgésével lesznek még viták (angol és francia nyelven külön-külön), de nincsenek napirenden olyan döbbenetek, amik a helyzetképet alapvetően megváltoztatnák.

Mindenki szépen elmondta a magáét

A CBC 140 liberális és 133 konzervatív mandátumot jósol. Mindössze 10%-ra teszik az esélyét annak, hogy bárki megszerezheti az abszolút többséget.

A szavazók 36% azt orrontja, hogy Trudeau nem mindent mond el a kampányban és ücsörög néhány kellemetlen ötleten. Vagy ami még rosszabb: nem tartja be az ígéreteit. Ezt a vádat legtöbbször a választási rendszer átalakításával kapcsolatban szegezik neki. Azért, mert első győzelme alkalmával (2015) a választási rendszer megújítását lebegtette meg, de alapvető változás azóta sem történt.

Az aránytalanság abban rejlik, hogy Kanadában is tisztán egyéni választókörzetek léteznek, mint az USA-ban vagy az Egyesült Királyságban, és emiatt egy-egy mandátum mögött súlyosan eltérő szavazatszámok állnak. Ezáltal sérül a választójog egyenlőségének eszméje. A legutóbbi, 2019-es választás alkalmával Trudeau pártja 33% szavazattal elvitt 157 mandátumot (a helyek 46,5%-a), míg a nála több szavazatot szerző konzervatívok csak 121 széket szereztek.

„A kanadai választóközönség rendkívül vegyes és általában jónak látja a kormány átlagos teljesítményét, de amikor a saját sorsa kerül szóba, akkor valamivel pesszimistább” – mondja Darrell Bricker kutató. Szerinte ez az első alkalom, hogy egy liberális vezetőt 'rejtett napirend' gyanújával illetnek, mert ezt korábban inkább konzervatív vezetőkről feltételezték, mint Stephen Harper volt miniszterelnök, vagy Andrew Scheer konzervatív pártvezető.

Szempont az is, hogy az országnak legyen vagy maradjon stabil, nemzetközileg is beazonosítható és tekintélyes vezetője, és ne járjanak úgy, mint majd a németek fognak a szeptemberi választás után. „Ez leginkább Trudeau lehet, de neki is vissza kell térnie a kanadaiakhoz, és újraépíteni azt a bizalmi viszonyt, amivel 2015-ben nyert” – mondja Bricker.

AP
A világpolitika egyik főszereplője lettAP

A liberális program úgy fest, hogy az ingadozókat jórészt gazdasági ígéretekkel akarják elcsábítani. Trudeau nem nagyon izgatja magát a túlköltés vagy a deficit miatt, és neki is vannak százmilliárdos fejlesztési tervei, persze nem olyan gigantikusak, mint Joe Bidennek.

A megkérdezettek negyede szerint a konzervatív vezető, Erin O’Toole lenne a legjobb miniszterelnök, de az Új Demokrata Párt (NDP) csak hajszállal marad el mögötte, az indiai gyökerekkel Kanadában született jogász, Jagmeet Singh vezetésével. A szikh gyökerű Singhet sokan nyíltabbnak, harciasabbnak és őszintébbnek tekintik, mint Trudeaut, mert küzd a középosztályért, és határozottabban védi a kulturális és vallási kisebbségek érdekeit, mint O'Toole.

A józan gazdálkodás kérdésében viszont magasabbra értékelik a konzervatív vezért (21), mint Singhet (15). A francia szuverenista Québec-blokk (Bloc Quebecois) és a Zöld Párt kiesni látszik a versenyből.

Maga a kampány feszült, de nem hisztérikus. A jelölteket olykor megdobálják ezzel-azzal, köztük a miniszterelnököt is, és gyakoriak az obszcén ordibálások. Legutóbb például az Ontario-beli Londonban, ahol a koronavírus-politika miatt feldühödött tüntetők inzultálták Trudeau-t, aki tudományellenes bajkeverőknek nevezte őket.

Kanada és a külvilág

Trudeau javára írják, hogy kormányzása alatt Kanada jóval aktívabb és jelentősebb szereplője lett a nagyvilágnak, mint korábban bármikor. Lakosságarányosan ő a NATO első számú befizetője, aki 3 600 katonával van jelen 20 különféle nemzetközi vállalkozásban. Az afganisztáni szövetség ideje alatt 20 ezer katonát küldött, és 158-at veszített, ami a harmadik legmagasabb szám az USA és az Egyesült Királyság után. Külpolitikáját a szilárd atlantizmus és az autoriter rendszerekkel való szembenállás és gyakori vita jellemzi.

Anja Niedringhaus/ASSOCIATED PRESS
Martin Goudreault kanadai őrmester búcsúztatása, Kandahar, 2010Anja Niedringhaus/ASSOCIATED PRESS

Kanada, mint vegyes és multikulturális társadalom, rendkívül nyitott a bevándorlás előtt. Befogadási hajlandósága háromszorosa az amerikainak (a lakosság 0,9%-a). A bevándorlók legnagyobb része a Fülöp-szigetekről és Indiából érkezik. Az ország vonzerejét jelzi, hogy továbbra is magas a nem háborús országokból áttelepülők száma (Franciaország, Egyesült Királyság, Dél-Korea, USA, Ausztrália). A migrációban érintettek mindössze 12%-a tekinthető menekültnek. A bevándorlók 40%-a Ontario államban köt ki és ott is marad.

A kanadai Királyi Lovascsendőrség évente 11-12 ezer illegális bevándorlót fog el, de az országban illegálisan tartózkodók száma így is eléri a 75-80 ezret. Ez a viszonylag magas szám abból is ered, hogy a vonatkozó kanadai törvény nem tekinti bűncselekménynek az illegális belépést, hanem csak arra kötelez, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a hatóságoknál. Ami aztán vagy megtörténik, vagy nem.

Sean Kilpatrick/AP
Egy szíriai-újkanadai asszony átveszi az állampolgársági okmányokat (Ottawa, 2019)Sean Kilpatrick/AP

A Trudeau-kormányzat egyik fő törekvése, ami sikeresnek is bizonyult, az Express Entry program, vagyis a gyorsbelépés, ami kifejezetten a gazdaság élénkítésének érdekében buzdít a betelepülésre. Az ottawai kormány maga ösztökél jól képzett személyeket (szakmunkásokat, mérnököket, számítástechnikusokat, orvosokat) szerte a világból, hogy gyorsított eljárással települjenek át. A 100 pontos megfelelési tesztből már 67 pont elég a jogosultság megszerzéséhez.

Óvakodjunk a jóslatoktól!

Egy ki nem kényszerített időközi választás vagy egy át nem gondolt népszavazás pusztító öngólokkal is járhat. Trudeau is nyilván emlékszik David Cameron és Theresa May esetére, akik szükségtelen vereségeket szenvedtek el. A gambling.com fogadóiroda azt is felveti, hogy a miniszterelnök esetleg a hübrisz (önimádó tévedhetetlenség) csapdájába lép, és figyelmeztet, hogy Trudeau 95%-os nyerési eséllyel indított augusztusban, ami most az irodánál 61%-on áll. Ha netán elveszíti, az nem lenne tragédia, de olyan megalázó volna, ami nagyon megnehezítené szépen ívelő pályája folytatását.

A William Hills játékiroda enyhe liberális többséget jósol, a továbbiakat pedig szeptember 20-án meglátjuk.