Egy hazai kutató szerint a politikusok rossz döntései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy nem úsztuk meg a pandémiát.
HIRDETÉSA 2019 őszén világ körüli útra indult járványhoz éppúgy kellettek a hibás politikák és a rossz politikai döntések, mint a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéjének képessége az emberi ACE2-receptorokhoz történő csatlakozásra - állítja a Budapesti Corvinus Egyetem docense, Marton Péter friss könyvében. A kutató a járvány kezdete óta nyomon követi annak politikai, gazdasági és társadalmi vonatkozásait, munkájából pedig kiderül, hogy mi az, amit a következő világjárványnál másképp kell majd csinálnunk.
„Mi kell egy pandémiához? Először is vegyél egy tojást - jelképezze létezésünk törékenységét -, majd add ezt a tojást egy részeg ember kezébe, akiről biztosan tudható, hogy a tojás törékenységére oda sem hederít majd" - áll a Covid-19, az egészségtelen politikák ragálya című könyv hátlapján. Az életünk elmúlt másfél évét meghatározó világjárványról sokszor, sokféleképpen beszélnek, de arról viszonylag kevés szó esik, hogy a döntéshozók mennyiben felelősek a kialakult helyzetért. Marton Péter könyve többek között éppen ezzel foglalkozik.
A kutató egyik legfontosabb állítása, hogy Kínának valószínűleg megvolt a lehetősége arra, hogy megállítsa a járványt, még a legelején. Azért, hogy ez nem történt meg, egyaránt terheli a felelősség a vuhani helyi hatóságokat és a pekingi vezetést.
A szerző kiemeli, hogy a járvány elején is több jel utalt arra, hogy a valós helyzet rosszabb, mint ami a hivatalos adatok alapján látszott. Már a korai szakaszban kiderült például, hogy vannak tünetmentes fertőzöttek, akik gyakran nem kerültek be a statisztikákba. A jelekből kikövetkeztethető helyzet gyors és szigorú lezárások bevezetését követelte volna a döntéshozóktól, erre azonban csak megkésve került sor.
A vírus a felkészületlenség és a rossz döntések következtében kiszabadult a világba, rengeteg ember halálát és szenvedését okozta, valamint válságba taszította a gazdaságot.
A lockdown önmagában nem megoldás
Hibákat azonban messze nem csak a kínai politikusok követtel el. Számos kormány csodaszerként tekintett a széleskörű lezárásokra a járvány elleni harcban - maradjon szépen mindenki otthon, és akkor majd csillapodik a járvány, mert nem tud terjedni a vírus. A könyv azonban felhívja a figyelmet arra, hogy eközben sok országban nem volt meg a szándék a szükséges tesztelési és kontaktkutatási kapacitás kiépítésére.
Mivel a fertőzött és potenciálisan fertőzött személyeknek csak egy részét derítették fel, és az ő karanténozásuk sem volt zökkenőmentes, a lezárások költségesebbek, hosszabbak és szigorúbbak voltak a kelleténél, arról nem is beszélve, hogy az áldozatok száma is magasabb volt, mint egy jól kontrollált környezetben lett volna.
„Többségében idős, krónikus betegek"
Miközben a járvány első három hullámát egyes, a kontaktkutatásra és a tesztelésre nagy hangsúlyt fektető távol-keleti országok (vagy például Ausztrália) relatíve jól megúszták, Európában rengeteg áldozat volt. Ezt a helyzetet a politikai kommunikáció úgy próbálta kezelni, hogy azt hangsúlyozta, elsősorban idős emberek haltak meg, illetve olyanok, akiknek egyébként is volt valamilyen alapbetegsége.
Ugyanez volt jellemző Magyarországon is: az operatív törzs reggeli jelentéseiben a halottak száma mellett mindig ott volt, hogy többségében idős, krónikus betegséggel küzdő emberek vesztették életüket, ezt pedig sok médium is átvette szó szerint. Szintén bevett manipulációs módszer az, hogy nem a koronavírus-fertőzés következtében elhunyt emberekről, hanem egyszerűen fertőzött elhunytakról beszéltek (angolul a különbség még jobban látszik: dying of, vagy dying with).
A vakcina mentőövet dobott, de nem kapaszkodunk bele
A könyv szerint a koronavírus elleni hatékony oltóanyagok gyors kifejlesztése történelmi lehetőséget kínál arra, hogy az eddig elkövetett hibáink ellenére kikeveredjünk a járványból. Egyelőre azonban úgy néz ki, hogy az emberiség nem él ezzel a lehetőséggel.
Az egyik gond az, hogy elégtelen a nemzetközi együttműködés a vakcinaelosztás terén. A legszegényebb országoknak alig jut oltóanyag, a vírus terjedése pedig újabb és újabb variánsok megjelenéséhez vezet. A másik probléma, hogy sok helyen szkeptikusak az emberek a vakcinákkal kapcsolatban - olyan országokban is, ahol egyébként rendelkezésre állna elegendő oltás.
Marton Péter végkövetkeztetése ezért az, hogy valószínűleg a jövőben is együtt kell élnünk az új koronavírussal - és ebből kifolyólag a következő időszakban is sokan lesznek, akik meghalnak miatta.