rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A bikacápák nemcsak igénylik, meg is válogatják társaságukat

Access to the comments Kommentek
Írta: Gábor Ács  & Euronews/MTI/AP/Guardian/Twitter
Bikacápa és búvárok a madridi állatkert akváriumában
Bikacápa és búvárok a madridi állatkert akváriumában   -   Szerzői jogok  fotó: Francisco Seco/AP
Betűméret Aa Aa

A bikacápák nemcsak igénylik a társaságot, hanem meg is válogatják azt, derítette ki egy új kutatás a Fidzsi-szigeteken.

Az akár 3,5 méteresre és 200 kilogrammosra megnövő csúcsragadozók életmódjáról készített tanulmányt nemrég publikálták. A tudósok arra jutottak, hogy a bikacápák társas kapcsolatokat alakítanak ki.

Egyes cápák bizonyos egyedeket előnyben részesítenek, másokat pedig elkerülnek - számolt be róla csütörtökön a The Guardian brit napilap.

A bikacápák félelmetes csúcsragadozók

A kutatók 3000 cápás merülés adatait vizsgálták meg a Fidzsi-szigeteki Shark Reef Marine Reserve (SRMR) területén, a világ egyik legkeresettebb búvárparadicsomában.

A merüléseket 13 év alatt hajtották végre, és közben 91 bikacápa viselkedését jegyezték fel. A cápákat jól meg tudták különböztetni külső jegyeik, például a hegek és a deformált vagy hiányzó uszonyuk alapján.

A kutatók többféle statisztikai megközelítéssel keresték a cápák közötti olyan kapcsolatot, amelyeket a puszta véletlenen kívül más tényezőkkel is meg lehet magyarázni, és egyértelmű bizonyítékot találtak a hosszú távú kapcsolatokra.

Ez a búvár nem számított rá, hogy merülése során egy bikacápával kell szembenéznie

"Úgy tűnik, hogy egyes bikacápák előnyben részesítik a hosszú távú társakat, míg másokat elkerülnek" - magyarázta Juerg Brunnschweiler független svájci cápakutató, aki a tanulmány készítését kezdeményezte.

Thibaut Bouveroux, az amerikai Dauphin Island tengeri laboratórium kutatója, a tanulmány vezető szerzője elmondta: azért volt nagy jelentőségű ez a tudományos kutatás, mivel a bikacápák társas viselkedésével kapcsolatban nem álltak rendelkezésre megfelelő ismeretek.

Bouveroux korában azzal foglalkozott, hogy a tengeri emlősök hogyan és miért hoznak létre társas kapcsolatokat. Ebben a kutatásban a Fidzsi-szigeteki bikacápákra alkalmazta a korábbi tapasztalataival szerzett ismereteit.

Brunnschweiler ugyanakkor a kutatás eredményeivel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az értékeléskor figyelembe kell venni, hogy a cápákkal kapcsolatos adatok olyan merülésekből származtak, amikor csalétekkel csalták oda a ragadozókat.

Bikacápák filmezése Fidzsinél

Nem világos, hogy a cápák azért bukkantak-e fel együtt, mert "kedvelték" egymást, vagy csak véletlenül, esetleg a hasonló jellemvonásaik, például a bátorság és a kíváncsiság vonzotta oda őket. Mint Brunnschweiler megjegyezte, a megfigyelés fő hiányossága, hogy nem volt kontrollhelyszín, tehát nem tudták ellenőrizni, hogy vajon egy másik helyen is ugyanolyan vagy hasonló valószínűséggel jelentek-e meg együtt a cápák, mint az SRMR-nél.

Brunnschweiler szerint ugyanakkor a tanulmány szilárd kiindulópontja lehet a jövendő kutatásoknak.

"A jövőbeli tanulmányoknak azonosítaniuk kell az egyes cápák személyiségjegyeit, meg kell határozniuk, hogy az egyes tulajdonságok hogyan befolyásolhatják a csoportképződést, fel kell építeniük egy bikacápa-hierarchiát a rangsorok meghatározásához, majd meg kell vizsgálniuk, hogy ezek a rangsorok mennyire időtállóak" - sorolta a feladatokat a tudós.

A bikacápák nem tekinthetők olyan társas fajnak, mint a tengeri emlősök vagy más szárazföldi fajok, például az elefántok vagy a csimpánzok. Úgy tűnik azonban, hogy egyes egyedek képesek arra, hogy különbséget tegyenek és preferáljanak más egyedeket - fogalmazott Bouveroux.

A tudós szerint helytelen a bikacápákkal kapcsolatban a "barátság" kifejezést használni. Mint kifejtette: a kölcsönös "szeretetkapcsolat" emberekre igaz, állatokra azonban nem alkalmazható.