rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Menekültek látogattak haza az észak-ciprusi szellemvárosba

euronews_icons_loading
Menekültek látogattak haza az észak-ciprusi szellemvárosba
Szerzői jogok  Nedim Enginsoy/Copyright 2020 The Associated Press. All rights reserved.
Betűméret Aa Aa

Hat görög ciprióta élt a lehetőséggel, hogy 46 év után hazalátogasson az észak- ciprusi Famagusta város üdülőövezetébe, Varoshába, amely elhagyatottan áll az 1974-es török invázió óta.

A hattagú csoport tagjai kamaszként, illetve fiatal felnőttként kényszerültek elhagyni otthonukat, ahová idáig nem térhettek vissza. Egyikük, Pavlosz Jakovu a közösségi médiában tett közzé felvételeket arról, milyen állapotok uralkodnak most az egykor a családja tulajdonában lévő Hotel Floridában. „Itt ebben a szobában születtem” – mondta többek közt a most 65 éves férfi, aki az összeomlás küszöbén álló hotelbe elvileg nem léphetett volna be.

- Ez volt a mi környékünk. Mindent leromboltak. Nem hagytak itt semmit – mondta még a férfi, aki 46 éve a feleségével a mintegy 40 kilométerre lévő Paralimnibe költözött, hogy a szülővárosa közelében maradhasson. Riporteri kérdésre a menekült azt is elmondta, hogy nem visz magával semmit. Megelégszik azzal, hogy ezt a napot az édesapja emlékének szentelhette.

Az egykor 39 ezres település körül bevonulása után a török hadsereg kerítést emelt. Azóta csak a hadsereg és az ENSZ munkatársai léphettek be Varoshába, melynek egyes részeit az észak-ciprusi hatóságok most Törökország engedélyével nyitották meg.

A régész és történész, 69 éves Anna Marangu 1974-ben az anyjával és nővérével – fürdőruhában és blúzban – menekült el innen, a King George hotel közelében lévő otthonukból, miután az apja telefonon figyelmeztette őket a török bevonulásra.

- Óriási élet volt itt, hemzsegtek a turisták. Itt forgatták az „Exodus” című filmet Paul Newmannel, a hotelek tele voltak hírességekkel, irodalmi Nobel-díjas költőkkel, Jórgosz Szeférisszel és Odisszeasz Elitisszel például… Emlékszem, az akkoriban középkorú apámra az ötvenes-hatvanas évek ódivatú fürdőruhájában… Szívszorító emlékek … Egykor emberek éltek itt… Nagyon szomorú ez… – mondta a nő, majd a menekültek ismét búcsút intettek egykori otthonuknak.