NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

10 éve történt a vörösiszap-katasztrófa, de a hatásai még velünk élnek

Vöröslő utcakép a tragédia után
Vöröslő utcakép a tragédia után Szerzői jogok MTI/Nagy Lajos
Írta: Magyar Ádám
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Bár a felelősök büntetőpere még nem zárult le, és az állam is elengedte a károsultak kezét, a helyiek igyekeznek a tragédia helyett a jövőbe tekinteni. Helyszíni riport Kolontárról.

HIRDETÉS

Tíz éve történt a rendszerváltás utáni Magyarország legsúlyosabb ipari katasztrófája. Az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja 2010. október 4-én, dél és fél 1 között átszakadt, és több mint egymillió köbméternyi maró hatású ipari hulladék öntötte el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely egy részét, tíz ember halálát és óriási ökológiai pusztítást okozva. Bár a felelősök büntetőpere még nem zárult le és az állam is elengedte a károsultak kezét, az érintett települések lakói igyekeznek a tragédia helyett a jövőbe tekinteni. Helyszíni riport Kolontárról.

Az Ajkai Timföldgyár Ajka és Kolontár közötti, 400 méter hosszú és 600 méter széles zagytározójában ma már nincsen veszélyes anyag - a gyár a katasztrófa után áttért egy másik technológiára, ami nem termel melléktermékként vörösiszapot. A baleset helyszíne azonban még mindig látszik. A hatalmas földfal egy ponton megszakad, ott, ahol tíz évvel ezelőtt elkezdett ömleni a 13-as kémhatású, erősen maró zagy a tározóból. Kolontár első házai kevesebb, mint egy kilométerre vannak innen.

Német Gizella, a falu kocsmárosa dolgozott aznap, de fia, valamint apósa és anyósa is otthon volt az ár megérkezésekor. A nyolcvanas évei elején járó házaspár a fürdőszobába menekült a hömpölygő iszap elől.

„A mama felsegítette a papát a kád szélére, utána meg a papa húzta fel a mamát. A fürdőablakban szegény mama látott mindent. 80 centi a kád, utána még 80 centi, amennyire felment az iszap. És ugye nem tudták, hogy most mi lesz. Túlélik, vagy nem élik túl" - mesélte az asszony. 

A család tagjai megsérültek, de életben maradtak. Mások nem voltak ilyen szerencsések - Gizella egyik vendége még fél órával a baleset előtt is ott volt a kocsmában, de hazament, ahol elkapta az ár, és nem tudott megbírkózni vele. 

A falu magasabban fekvő részén lévő kocsma menedékül szolgált a következő napokban a helyieknek és a helyszínre érkező mentőcsapatok tagjainak. Ide tért be először az a katasztrófavédelmis is, aki egy tönkrement házban, az iszapban kutatva megtalálta a tragédia legfiatalabb áldozatát, a tizennégy hónapos Angyalkát.

Örökre megváltozott a helyiek élete

A katasztrófa idején a közelben folyó Torna patak teljes állatvilága kipusztult, a Marcal folyó több tízkilométeres szakaszán eltűntek a halak. Az élőhelyek már regenerálódtak, a katasztrófa károsultjainak házait viszont le kellett bontani, mert lehetetlen volt eltávolítani róluk az iszapot. Kolontár mélyebben fekvő részén az egykori utcák helyén ma már csak egy füves parkot találni. 

„A házat lebontották, ki kellett pakolnunk mindent. Nem tudtak mit csinálni, mert annyira beleivódott ez az iszap, megmarta az ablakkereteket, festéket, mindent" - mondta egykori otthonáról Német Gizella. Az egyik áldozat háza a berendezésekkel együtt viszont megmaradt mementónak, és máig magán viseli a vörösiszap nyomát.

MTI/Kovács Tamás
A vörösiszap által tönkretett ház KolontáronMTI/Kovács Tamás

A falu lakói közül sokan közösen próbálták feldolgozni a traumát. Néhány éve egy tánccsoportot is alapítottak a helyiek. Ottjártunkkor éppen az egyik tag csatornáját javították meg együtt, kalákában.

„Vissza-visszagondol mindenki, mert ezt nem lehet elfelejteni, de azért most már közösség épül a faluban" - mondta a tánccsoport egyik tagja, Buzás Sándorné.

„Nehéz róla beszélni. De előre kell nézni, nem szabad a múltban leragadni, tovább kell mennünk, tovább kell lépni" - tette hozzá Rádl Erzsébet, aki a katasztrófa után férjével együtt elköltözött a településről, de a táncórák miatt rendszeresen visszajár. Azonban nem minden kolontárinak tért vissza az élete a rendes kerékvágásba. „Bezárkóztak az emberek magányukban. Nehezen tudják elfogadni ezt az eseményt, nehezen tudnak túllépni rajta" - mondta erről Rádl Erzsébet.

A fizikai környezetet helyreállították, de ez kevés

A vörösiszap a szomszédos Devecseren is hatalmas pusztítást végzett. Ahogy Kolontáron is új házakat kaptak a károsultak, úgy itt is új lakóparkot építettek nekik, orvosi rendelővel és sportpályával. A katasztrófa hosszú távú hatásait vizsgáló kutatócsoport szerint azonban az új környezetben már nem álltak helyre a szétzilált szomszédsági viszonyok. Az állam pedig a tragédia hosszú távú egészségügyi, pszichológiai és szociológiai következményeivel már nem foglalkozott.

„Nem igaz, hogy egy katasztrófának a kezelése lezárul akkor, amikor fizikai értelemben helyreállítás történik, hanem a szoft tényezők, amelyek az emberi léthez annyira fontosak, rettentő sokáig élnek velünk együtt" - mondta Sarlós Gábor kommunikációkutató, a Vörösiszap-kutatás 2020 Kutatócsoport egyik tagja. Bartal Anna Mária szociálpolitikus-szociológus ezt a problémát így fogalmazta meg: „mintha a közegészségügy és az egészségügyi kutatók lemondtak volna arról, hogy nyomon kövessék ezt a populációt.”

A projektben szociológusok, egy pszichológus és egy lelkipásztor is részt vesz, és mivel támogatót a Társadalomtudományi Kutatóközponton kívül nem találtak, gyakorlatilag tíz hónapja ingyen dolgoznak. 

MTI/Szigetváry Zsolt
A katasztrófa után épült devecseri lakóparkMTI/Szigetváry Zsolt

Nehéz szabadulni a traumától

A kutatók szerint a nyomonkövetés nemcsak kijárna a tragédia károsultjainak, de hasznos tapasztalatokkal is szolgálhatna más krízishelyzetek, például a koronavírus-járvány kezeléséhez. A projektben, amely egy 2013-as kutatás folytatásának tekinthető, 339 károsulttal vették fel a kapcsolatot. V. Komlósi Annamária pszichológus szerint a térségben élők fizikai állapota a tragédia óta sokat romlott. Majdnem duplájára emelkedett a krónikus betegséggel élők száma a populációban, és ekkora növekményt nem magyaráz az, hogy az átlagéletkor 50-ről 60-ra nőtt.

A vizsgált emberek pszichológiailag jobb állapotban vannak, mint a katasztrófát követően, de idén augusztusban is majdnem mindenki produkált legalább egy negatív pszichés tünetet. V. Komlósi Annamária a fokozott éberség állapotát (amikor az ember folyamatosan veszélyt szimatol, állandó készenlétben van) külön kiemelte, amely a vizsgált személyek 20 százalékánál továbbra is megfigyelhető. A kolontáriak nekünk is mesélték, hogy nagyon sokszor úgy ébredtek fel éjszakai álmukból, hogy nem tudták hirtelen, letehetik-e a lábukat a földre, vagy vörösiszap borítja a padlót.

A katasztrófa története pedig egy másik szempontból is lezáratlan egyelőre. A tragédiáért felelőssé tett MAL Zrt. vezetőségének pere még mindig húzódik, legalább idén novemberig.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

A Kúria helybenhagyta a MAL Zrt. vezetőire a vörösiszap-perben kiszabott büntetést

Különleges térképen Hollywood magyar gyökerekkel rendelkező fimesei

Orbán Viktor és Polt Péter lemondását követelte a tömeg Magyar Péter tüntetésén