Magyarországon a rendszerváltás idején tömegesen tüntették el a szocialista szobrokat a közterekről, de egy részüket megőrizték, hogy az utókor is szembesülhessen az elnyomó rezsim arcával.
HIRDETÉSAz elmúlt időszakban a nyugati világban újra foglalkozni kezdett a közbeszéd a mára már vitatott megítélésűvé vált történelmi nagyságok szobraival. Sőt, egyes alkotások a társadalmi egyenlőséget követelő tüntetők áldozatává váltak. Magyarország a rendszerváltás idején némileg hasonló helyzettel nézett szembe - az akkor egyértelmű volt, hogy a szocializmus emlékeit el kell távolítani a közterekről, de a fiatal demokrácia eggyel tovább ment: az alkotások egy részét megőrizte, hogy ezáltal szembesítse az utókort az elnyomó rendszer hétköznapjaival.
Felgyújtott, ledöntött, összefirkált szobrok képei járták be a világsajtót az elmúlt hetekben. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában sok történelmi személyiség megítélése vált vitatottá, az őket ábrázoló alkotások pedig a társadalmi változásokat követelő tüntetők célkeresztjébe kerültek. A konföderációs tábornokoktól Voltaire-ig, Kolombusz Kristóftól Winston Churchillig sokan kapták meg az elnyomó és rasszista címkéket.
A szobordöntés egyáltalán nem új jelenség. Magyarországon például a rendszerváltás idején tömegesen távolították el a szocialista hatalomhoz köthető alkotásokat a közterekről. A legtöbb utódállammal ellentétben a kommunizmust éltető szobrok egy része azonban még ma is megtekinthető, a budapesti Memento Parkban.
Szembenézni a múlttal
A fiatal demokrácia vezetése ugyanis úgy gondolta, hogy nem az a dolguk, hogy nyom nélkül eltüntessék a múlt emlékeit, hanem az, hogy szembesítsék velük a jövő generációit. Az 1992-ben megnyílt emlékhely az első ilyen volt Európában, és a mai napig szinte egyedülálló. A célja egyáltalán nem az, hogy kritikát fogalmazzon meg az előző rendszerrel szemben, vagy éppen éltesse azt, mondta az Euronewsnak a parkban egyik idegenvezetője, Szkuklik Dóra. Egyszerűen csak objektíven emléket akar állítani az előző rendszernek.
A Memento Park - alkotója, Eleőd Ákos Ybl-díjas építész szerint - a demokráciáról is szól, hiszen míg a diktatúrák célja a múlt eltörlése, ez a rendszer képes szembenézni az előzményeivel. Eleőd így foglalta össze a hely rendkívüli szellemiségét:
A mai nyugati helyzettel ellentétben harminc éve a magyar társadalom nagy többsége egyetértett abban, hogy a vitatott szobroknak el kell tűnniük az utcákról. Az viszont már cseppet sem volt egyértelmű, hogy az elnyomást is szimbolizáló monumentális alkotásokat meg kell őrizni. A rendszerváltáskor meghozott döntésnek köszönhetően a mai fiatalok is átélhetik, milyen lehetett a nyolcméteres, elemi erőt sugárzó szobrok között lépdelni a hatvanas évek Budapestjén.