Kárpát-medence-szerte közös tánccal, énekléssel és imával emlékeztek meg Magyarország széthullásáról.
Percre pontosan 100 évvel a trianoni békeszerződés aláírása után, Kárpát-medence-szerte megkondultak a harangok. Budapesten egy percre megfagyott minden és leállt a közlekedés, a metróban pedig egy marosvásárhelyi színész visszaemlékezései törték meg a hirtelen csendet.
A koronavírus vészhelyzet miatt idén nem lehetett több ezres rendezvényeket tartani, de a civilszervezetek így is megtalálták a módját, hogy megemlékezzenek a történelmi Magyarország szétszakadásáról.
A Hősök terén kereken 100 néptáncos gyűlt össze, hogy csizma csapkodással, hangos hujjogással és szoknyalebbentő forgásokkal bizonyítsák be: a tánc és a népzene minden magyart egybekovácsol.
Berecz István táncművész-koreográfus szerint felemelő volt két hónap karantén után újra csizmát húzni.
Az erdélyi Gyergyószentmiklóson kopjafát és díszteret avattak, valamint elhelyeztek egy időkapszulát is a városháza tornyában, benne az elmúlt 100 év tanulságaival. A szomszédos dombon pedig fiatalok imádkoztak a sötétségben, egy hatalmas máglyát körbeállva.
Akárcsak Dunakeszin a Trianoni emlékműnél, ahol a tűz fényénél több tucatnyian énekeltek együtt, ezzel csatlakozva egy példátlan, világszintű összefogáshoz. Június 4-én éjszaka még a világűrből is látni lehetett, hogy milyen sokfelé élnek magyarok. A kárpátaljai cserkészek felhívására ugyanis San Franciscótól Aucklandig, Lendvától egészen a Csángóföldig meggyújtották az emlékezés lángjait.