A trianoni békeszerződés Közép-Európa történetének talán legellentmondásosabb momentuma.
HIRDETÉSSzáz évvel ezelőtt a trianoni békeszerződés aláírása radikális változásokat szentesített Közép-Európában, és még ma is rendkívül kényes témának számít. Magyarországon sokan még mindig tragédiaként élik meg a békeszerződést, sőt, egyesek annak revízióját követelik. Egyes környező országok számára viszont Trianon azt jelenti, hogy nemzeti követeléseik nagy részét elismeri a nemzetközi közösség, és hosszú évszázadok után végre saját maguk dönthetnek a sorsukról.
Trianon az évszázados, soknemzetiségű és nagy kiterjedésű magyar állam végét jelentette. A paktum következtében az ország elvesztette területének 67, lakosságának 57 százalékát. Ráadásul egyáltalán nem csak a nemzetiségi területeket csatolták el. A korabeli magyarság harmada, több mint hárommillió ember az új Magyarország határain kívül rekedt.
„A legfájóbb az, hogy a győztesek a maguk által meghirdetett elvet, az etnikai elvet sem tartották be, ott se, ahol betarthatták volna. Vagyis nemcsak nemzetiségi többségi területeket csatoltak el a régi Magyarországtól, hanem olyanokat is, ahol a magyarok alkották a többséget. Ezeknek az embereknek a fele közvetlenül a határ mellett élt, Csallóközben és a Partiumban" - nyilatkozta Romsics Ignác történész az Euronewsnak.
Ablonczy Balázs, a Trianon 100 kutatócsoport vezetője szintén azt mondta, hogy ha egy kicsit kijjebb húzták volna meg a határokat, másfél millió magyart bent lehetett volna tartani Magyarországon.
Az újonnan létrejött állam ugyan gyakorlatilag nemzetállamnak volt tekinthető (szemben a történelmi Magyarországgal, ahol a világháború előtt 50 százalék körül alakult a magyarok aránya), és az ország az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával a függetlenségét is visszanyerte, ez kevesek számára nyújtott vigaszt.
Romániában kevésbé fontos esemény, mint nálunk
Romániában viszont teljesen más előjele van a trianoni békeszerződésnek. Az 1868-ban Moldva és Havasalföld területén létrejött román állam a világháború végén a szövetségesek vereségét kihasználva egyesült azzal az Erdéllyel, ahol ebben az időszakban már a románok voltak többségben. Ahogy azt a Román Akadémia történésze, Florin Abraham is megerősítette az Euronewsnak, az időszak kulcspillanata román szempontból nem 1920. június 4-e, hanem 1918. december 1-je és a gyulafehérvári nagygyűlés:
„Stratégiai jelentősége természetesen december 1-jének van, ez a nemzeti ünnepünk, amikor arra emlékezünk, hogy kimondták Erdély és Románia unióját."
Trianon azt jelentette a románok számára, hogy az általuk már kialakított államszervezetet a nemzetközi közösség is elismeri. Maradéktalanul azonban ők sem voltak elégedettek a Versailles-ban meghúzott határokkal: a Bánátból több területet szerettek volna magukénak tudni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság rovására.
Annak ellenére, hogy Trianon jelentősége messze nem akkora Romániában, mint itthon, a román parlament május közepén arról döntött, hogy emléknappá nyilvánítja június 4-ét.
Az egyelőre még nem hatályos tervezetet a Szociáldemokrata párt korábbi külügyminisztere, Titus Corlățean nyújtotta be. Szerinte Budapest egyre inkább be akar avatkozni a román belügyekbe, és a lépés válasz a magyar kormány egyre nacionalistább politikájára, de nem irányul a romániai magyarok ellen.
„Ez a törvény nem egy nemzeti kisebbség ellen, vagy egy másik ország ellen szól. Az is a célja, hogy bemutassuk a nemzeti történelmünket az új generációk számára. A trianoni békeszerződés igazságos és maradandó megoldás a békére és a nemzeti kisebbségek integrációjára, ami Romániában meg is valósul" - nyilatkozta az Euronewsnak a politikus.
A sebek begyógyításához több kell
Romániában a szocializmus idejében nagyon nehéz dolga volt a magyaroknak, de a rendszerváltás után megszilárdultak a kisebbségi jogok. Egy marosvásárhelyi történész szerint azonban a törvények szövege és a valóság között sokszor méretes szakadék tátong, és a traumák feldolgozásához többre van szükség.
„Nem történt meg az a nemzeti megbékélés Magyarország és az utódállamok között, amelyek során például az utódállamok elismernék a határon túli magyar közösségeket államalakító tényezőként, az autonómia különböző formáival megteremtenék azt a nyugodt jogi, politikai, gazdasági, társadalmi hátteret, amivel a kisebbségi magyar közösségek nagyobb biztonságérzettel vághatnának neki a 21. századnak" - magyarázta Novák Csaba Zoltán, aki az RMDSZ színeiben tagja a bukaresti parlamentnek is.
Romsics Ignác hasonlóan gondolkodik arról, hogyan válhat Trianon jelenkori sérelemből történelemmé:
Az erdélyi és székelyföldi magyarok autonómiatörekvéseiről azonban egyelőre hallani sem akar a román politikai elit, ahogy a szlovák sem a fogyatkozó szlovákiai magyarság autonómiájáról. A magyar álláspont pedig várhatóan szintén nem fog sokat változni. Így valószínű, hogy az immár százéves trauma még egy ideig része lesz a Közép-Európai nemzetek életének.