Egy új kiállításnyi képet alkotott a járvány alatt Kállai Henrik festőművész

HIRDETÉS

Egy kiállításra elegendő képet alkotott Kállai Henrik festőművész a koronavírus-járvány hónapjaiban. A kijárási korlátozás idején folytatta a nehéz sorsú gyerekekkel és felnőttekkel való vizuális foglalkozásokat is. A tehetséggondozást és a művészet eszközeivel történő fejlesztést másként kellett csinálnia online, mint a járvány előtt, a személyesen tartott alkalmakkor. Hogy mi minden született a veszélyhelyzet hosszú heteiben, erről kérdezte az Euronews a festőművészt.

A járvány idején készült alkotásain dominálnak az állatok. Van ennek oka?

Úgy vette észre? Lehet. Én soha nem gondolom ki tudatosan, amit festek. Látomások, víziók révén alakulnak a képeim. Ne értsen félre, ez nem jelent szerhasználatot, ez nálam a normál állapot. Tehát egy vízió alapján nekikezdek egy képnek, és közben már tudatosan alakítom azt.

Ezzel árul el mindent magáról. Ott van például egy tigris a fán. Egy ragadózó, ami a talajon élve uralja környezetét, de a mostani furcsa helyzetben nem találja a helyét, és felmenekült egy fára. Tulajdonképpen ön nézelődik a fa tetejéről?

Ez a festmény abszolút a karantén idejének érzéseit mutatja. Az állatok használata persze szimbolikus, de nem ruházom fel olyan konkrét attribútumokkal, mint a Bibliában vagy a mitológiában. Inkább valamiféle princípiumok, amiket az állatok hordoznak. A víziókban megjelenítő szokatlan, nyugtalanító elemek sem előre megtervezettek, maguktól jönnek.

Érzékelteti egy másik festményével?

Van például egy gyönyörű, cirádás, barokkos asztal, amin rajta van egy rozsdás húsdaráló. Ez a vízió még alakul, nem festettem meg. Az ütköztetés, a disszonancia kavarog a járvány idején keletkezett szokatlan, már-már szürreális helyzetben mindannyiunkban. A tigrises képen egyébként nem csak a fára kényszerült nagymacska disszonáns, hanem a mában reneszánsz ruhát viselő alakok a kép szélén.

Miért festi meg a karantén érzéseit?

A művészek mindig is reagáltak a maguk idejének társadalmi jelenségeire, a korra, amiben éltek. Én is úgy gondolom, hogy a művész mindig a saját kora embere kell legyen. Operálhat régi korok utánérzésével, de úgy, hogy tudnia kell a mára reagálni. A kutyát szoptató kecske is a karanténhelyzetre reagál, amikor szinte minden eltér a szokványostól.

Túl direkt maszkban lefesteni valakit?

Dehogyis, akár önarckép is festhető most maszkban, de nálam a történések átszűrődnek egy szűrőn, amire megszületik a kép. Április közepén készítettem kaparós technikával egy fantáziaállatot. Ez a kép nem a mostani feszültséget mutatja, hanem annak a levezetése. Mindig megtartom a kísérletező kedvemet, ezért festek annyira különböző képeket, amik első ránézésre más-más művészek képeinek tűnhetnek. A kaparós kép is abszolút karanténmunka, talán az lehetne a címe, hogy Lelkes állat.

Festett annyi képet a veszélyhelyzet heteiben, hogy elkészült egy új kiállítás anyaga?

Tervezek egy kiállítást a járvány után, mindenképpen. Sokat rajzolok is a fiammal. Inspiráljuk egymást, ő most 16 éves, és nagyon tehetséges. Szoktunk együtt rajzolni, különböző feladatokat adva magunknak, a festés mellett előjött mostanában a rajzolás is. Ez mind akaratlanul is a karanténra való közvetett reagálás.

Az újrakezdés reménye jelenik meg a vemhes állatot ábrázoló képén?

Igen, az az állat valóban vemhes, azért világít a hasa. Sok féle jelentést hordoz, ez is lehet az egyik, hiszen ezt most sokan érezzük.

Pont a beszélgetésünk előtt fejeződött be egy online órája gyerekekkel. Mit csináltak?

Tapétaragasztóba kevertünk temperafestéket, és azt a masszát a kezünkkel dolgoztuk el zsírpapíron. Ez egyfajta visszalépés a korai gyerekkorba, amikor önfeledten saraztunk. Ugyanaz az érzés, ráadásul színekkel. Túl azon, hogy jó móka, hatékony emocionális hatása van, érzelemoldásra alkalmas gyakorlat. A tapétaragasztó és a tempera is víz alapú, könnyen lemosható a kézről.

Miért zsírpapírt használnak?

Mert a kézzel kialakított színes foltok egy sima papír rányomásával mintaként lehúzhatók, és az így kialakult nyomaton tovább lehet dolgozni. Egy kis fantáziával sok minden belelátható a kialakuló mintázatba, ami a képzelőerőt és az asszociációs képességet is fejleszti. Utómunkával egy folt továbbalakítható például fává, ami jelentéstartalmakat kaphat, lehet világfa vagy életfa, a gyerek kialakítja a saját fáját. Érzelmek, indulatok oldására terápiás jellegű ez a technika.

Nagyon korlátozta ezeket az alkalmakat a virtuális tér az elmúlt hetekben?

Számos alternatív rajzpedagógiai módszer és művészetterápia létezik, ezek felhasználásával alakítottam ki a saját módszeremet. A csoportmunka és a páros munka most nem volt végezhető, de tudtunk csinálni például monotípiát. Ez is izgalmas és látványos technika. Üveglapra, gyerekek esetén inkább plexire vagy bármilyen sima műanyag felületre festünk, majd ráhelyezünk egy rajzlapot, egy kanállal végigdörzsöljük, és óvatosan lehúzzuk róla. A papíron kialakult minta ismét továbbdolgozható különböző technikákkal.

Milyen téma adható a gyerekeknek, ami támpontként szolgál számukra, ugyanakkor meghagyja a szabadságukat?

Most például az lesz a feladat, hogy állatot csinálunk. Amit lehúzunk, az lesz a szárazföldi állat a kép középterében, és alul lesz egy olyan állat, amelyik az alsó világban van, felül pedig lehet egy repülő lény. Olyasféle világosztás, mint a sámándobokon. Ez nagyon jól elindítja a gyerekek fantáziáját. Tehetséggondozásra is alkalmas, mert kísérletezésre ösztönöz, és több féle technika kombinálását teszi lehetővé a módszer. Mindig azt kérdezik, hogy mi a téma, de a technikák alakítása sokkal fontosabb.

Hogy tudja megnyitni a bátortalanabb gyerekeket?

Észrevettem, hogy fehér felületen bizonytalanabbul kezdenek hozzá a feladathoz a gyerekek. Fekete vagy színes alapra sokkal bátrabban kezdenek dolgozni. Az általános elvárás érzetét mellőzi a megszokott normáktól való eltérés, így a szabványos A4-es papírtól ha méretben eltérünk, az is ki tudja nyitni a gyerekeket. A nagy felületeken ki tudják tárni a karjukat, de az apró felületek is izgalmasak, mert azokon piciben kell alkotni. Csak ki kell mozdulni a komfortzónából, és könnyebben előjön az a világ, ami a gyerekekben van.

Hogy válhatnak személyre szólóvá ezek a módszerek?

Elindulunk egy adott feladattal, és közben az instrukciókat már mindenki személyre szabottan kapja. Általában kis csoportokban foglalkozom nehéz sorsú, nehezen kezelhető, tehetséges vagy rászoruló gyerekekkel, akik a családsegítő szolgálaton keresztül kerülnek hozzám. Felnőttekkel is foglalkozom, ezek a módszerek náluk is beválnak. Ha valaki nem akar képzőművész lenni, és nem tehetséggondozás zajlik, akkor a gondolkodásmódban történő váltásban segít a rajzpedagógia.