Az EU próbál segíteni a gazdálkodóknak, de nem egyszerű a helyzet. A méhészek, akik már eleve rossz helyzetben voltak, a válság miatt még kevesebb terméket tudnak értékesíteni. Vannak olyanok is, akik gyorsan és hatékonyan reagáltak a változásokra.
Az Unreported Europe mai részében a francia vidéket járja be riporterünk, Hans von der Brelie, ahol felfedezi, mitől félnek a helyi gazdálkodók. A Covid-19 felforgatja az ország régi szokásait: a termelői piacok zárva vannak. Ráadásul a járvány miatt elakadt az idénymunkások szabad mozgása az európai országok között.
"A koronavírus miatt az európai gazdálkozók az alapvető egzisztenciájukat féltik: hol lehet idénymunkásokat találni? Vagy eladni a termést? Nehéz idők járnak rájuk..."
Cailloux-sur-Fontaines egy Lyonhoz közeli falu. Mickael Bourguignon vezeti ezt a 120 hektáros farmot, ami már három generáció óta a családja tulajdonában van. A vállalkozás lengyelországi idénymunkásokra támaszkodik. Amikor az európai országok bezárták a határaikat, Mickael Bourguignon hirtelen munkások nélkül maradt. Emiatt a jelenség miatt az Európai Bizottság arra szólította fel a tagállamokat, hogy könnyítsék meg az idénymunkások szabad mozgását.
"Jelenleg nem érezzük a határok újranyitását, de talán ez megváltozik néhány héten belül" - reménykedik. "Ma még szenvedünk a munkások hiányától, az idénymunkások nem utazhatnak ide."
Mickael Bourguignon nagyapja mindössze néhány csirkével kezdte a farmot 1981-ben, az ő apja pedig áttért a zöldségtermesztésre. A családi vállalkozás sikeres volt, és még olyan messzire is szállít termékeket, mint Marseille. Ma a gazdaság 120 hektáron terül el.
"Az év későbbi szakában sokkal több emberre lesz szükségünk" - magyarázza Dorota Fuks, egy lengyel munkás, aki a farmon dolgozik. "A betakarítási szezon éppen csak elkezdődött. Ma mindössze 15-en vagyunk, és már tudjuk, hogy később több emberre lesz szükség."
A lengyel segítők mobil otthonokban laknak. Néhányan közülük még a határok lezárása előtt érkeztek, és emiatt Franciaországban ragadtak. Társaik viszont nem tudnak idejönni.
A francia kormány felszólította a helyi munkanélkülieket, hogy jöjjenek segíteni. Dimitri Angelin egy közülük. Általában egy népszerű lyoni étteremben dolgozik szakácsként, ami bezárt a karantén miatt. Dimitri 16 éves kora óta szakácskodik. Ma 25 éves.
A munkanélküli segély kiegészítése stratégia, hogy Franciaország elkerülje az élelmiszertermelés megszakadását. Sokan veszik igénybe, olyanok, akiknek a munkájuk átmenetileg megszűnt.
De Mickael Bourguignon még mindig aggódik…
"Ott van a spenótunk, maga mögött a kukoricás, ott pedig az üvegházhoz közel a hagyma, és a saláta"- sorolja riporterünknek.
Térjünk át Saint-Alban-d'Ay-be, a Francia Ardèche-régióba!
A koronavírus egy már egyébként is törékeny szakmát fenyeget: mára mindössze 75 ezer francia méhész maradt. Már így is 15 ezer méhész adta fel az utóbbi tíz évben, figyelmeztet rá Francis Gruzelle, a Covid-19 pedig fel fogja gyorsítani ezt a folyamatot.
"A COVID-19 és a kijárási korlátozások több ezer méhész megélhetését veszik el az eladhatatlan készletek és a zárva tartó termelői piacok miatt. Ez egy katasztrófa. A koronavírus-járvány kivégzi a méhészeket, akiket már egyébként is agyonnyomnak a rovarirtószerek, a pusztuló méhkolóniák, és az egyre növekvő termelési költségek."
A fiatal Francis 13 évesen kezdett el első kaptárjáról gondoskodni. Ma már 725 méhészt képvisel az Ardeche- és a Drome-régióból és jelenleg 150 kaptárnak a mestere, amelyek mindegyikében körülbelül 70 ezer méh dong. Ez alapján Gruzelle tízmillió méh főnöke. Nagyon jó években két tonna mézet állít elő segítségükkel. Rossz években 200 ezer kilót.
Azt mondja Hansnak, hogy szinte lehetetlen a francia termelőknek felkerülni a szupermarketek polcaira az olcsó, Kínából érkező méz miatt - ami sokszor nem is valódi méz. Emiatt múlik teljesen a francia méhészek megélhetése a termelői piacokon.
A szektor az összeomlás szélén áll, állítja. Gruzelle akcióba lendült: levelet írt a mezőgazdasági miniszternek. Vajon mit lehetne tenni a méhészek érdekében, hogy a járvány ne lehetetlenítse el őket?
Amíg a szem ellát, Irigny hegyeit elborítják a virágzó gyümölcsfák…
Jérémy Beroud egy 20 hektáros családi gazdálkodást vezet. Amikor megtudta, hogy bezártak minden termelői piacot, mérges lett. A járvány előtt Beroud minden héten nyolc piacon árulta termékeit Lyon környékén. Egyik napról a másikra egy teljesen más jellegű terjesztési módszerre tért át a telefonja és a közösségi média segítségével. Az emberek zöldségkosarakat rendelhetnek tőle. Beroud és csapata állítja össze ezeket.
Jeremy unokatestvére pénzszállító autókat vezetett régebben. A koronavírus-járvány idején gyümölcsöt és zöldséget szállít. A kerületi polgármesterek Lyonban a gazdálkodók segítségével elosztópontokat állítottak fel. Ezek abban különböznek a termelői piacoktól, hogy kevesebb ember gyűlik itt össze, és szigorúan ellenőrzik a távolságtartást.
A koronavírus-járvány kitörése óta az emberek kevesebb friss élelmiszert vásárolnak. Corinne Barret egy szomszédokból álló egyesületet vezet Lyon harmadik kerületében.
"Az emberek inkább helyi termékeket vásárolnak, minthogy elmenjenek egy szupermarketbe. Ezzel ráadásul a gazdálkodókat is támogatják. A terményeik tovább nőnek, szégyen lenne, ha hagynánk őket kidobni” - vélekedik.
"Ez a legelső alkalom, hogy így csinálom: védőfelszerelésben, kesztyűben… és megkérem az embereket, hogy tartsák be a megfelelő távolságot a saját és a mi érdekünkben" - mutatja Jean-Louis Vignes, a Saveurs Irignoises önkéntese.
Normál esetben Franciaország a területén eladott gyümölcs és zöldség mintegy 40 százalékát importálja. Ez megváltozott a koronavírus-járvány kitörése óta. Vajon jó ötlet volt bezáratni a termelői piacokat?
"Szerintem igen, hiszen ott sokan érintkeztek. Jelenleg van ez az alternatívánk, szóval így rendben van a dolog” - véli egy lyoni fiatalember.
A válság tehát egy újabb konfliktust is feltárt: vajon a fogyasztók hajlandóak-e többet fizetni a helyben termelt dolgokért? A vásárlói szokások megváltozhatnak a koronavírus-járvány hatására…