Jelentés: egyes klímatechnológiák súlyosbíthatják a mikroműanyag-terhelést
Egy új jelentés szerint a mikroműanyagok számos, elsőre megdöbbentő mindennapi forrásból juthatnak a szervezetünkbe.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Heather Leslie kutató, aki elsőként mutatott ki mikroműanyagokat az emberi véráramban, egy „mikroműanyag-viharnak” nevezi ezt, amelyet kevéssé ismert kitettségi útvonalak hajtanak.
A jelentés szerint a koraszülött babák kezelésére használt kórházi eszközök, gyerekjátékok és a festékek is kockázatot jelenthetnek.
Mellimplantátumoktól a tápszercsövekig: mikroműanyagok a kórházakban
Az Exploring Everyday Microplastic Exposures című, a Plastic Soup Foundation és a The Flotilla Foundation által finanszírozott, Leslie által jegyzett tanulmány a mindennapi mikroműanyag-terhelés óriási mértékére mutat rá.
Ezek a részecskék az emberi egészséget veszélyeztetik, mivel felhalmozódnak a szervekben, és növelik a gyulladások, sejtkárosodások, daganatos és szív- és érrendszeri problémák kockázatát.
A több mint 350 lektorált tanulmányra támaszkodó jelentés az élet öt hétköznapi területén térképezi fel a mikroműanyagok kibocsátását: kültéri források, beltéri környezetek, gyermektermékek, egészségügyi és személyes higiénés eszközök, valamint élelmiszer és ital.
A kórházakban a kutatás szerint az eszközök és kezelések révén juthatnak a szervezetbe műanyag-részecskék; a műtőkben mért mikroműanyag-lerakódás egyetlen műszak alatt elérheti a 9 258 részecskét négyzetméterenként.
A szívkatéterek, a szilikon mellimplantátumok, az ortopédiai implantátumok és az intravénás infúziók mind olyan források, amelyek akaratlanul is mikroműanyaggal „adagolhatják” a betegeket.
Megdöbbentő adat, hogy a koraszülött, intravénásan táplált újszülöttek csak az infúziós rendszeren keresztül legfeljebb 115 mikroműanyag-részecskét kaphatnak egy 72 órás táplálási időszak alatt.
Gyerekjátékok és festékek: mikroműanyagok otthon
Komoly aggodalomra adnak okot a gyermekeknek szánt termékek is, mivel az építőkockák, a babajátszó-szőnyegek és más gyerekáruk PET-, polipropilén-, polietilén- és PVC-részecskéket bocsáthatnak ki a gyerekek közvetlen környezetébe.
Mivel a gyerekek játék közben természetes módon több leülepedett port nyelnek le, és testsúlykilogrammonként több levegőt lélegeznek be, a kitettségük arányosan magasabb, mint a felnőtteké.
A tápszer fogyasztása is kiteszi a csecsemőket mikroműanyagoknak: a csomagolás révén kevesebb mint 1-től akár 17 mikroműanyag-részecske is juthat egy gramm tápszerbe.
Egy másik, kevéssé ismert beltéri forrás a festék. A műanyag számos festéktípus fő összetevője, ezért a festék kopása vagy a régi rétegek lekaparása során mikroműanyagok szabadulnak fel.
Becslések szerint egyetlen, 100 négyzetméteren felhordott festékréteg 17–68 kvadrillió polimer-részecskét tartalmazhat.
Klímatechnológiák tovább növelhetik a mikroműanyag-terhelést
A jelentés egyik legmegdöbbentőbb megállapítása, hogy az új klímatechnológiák tovább súlyosbíthatják a mikroműanyag-expozíciót.
Ilyen például a sztratoszférikus aeroszol-befecskendezés, a napenergia-geotechnika egyik formája, amelyet többek között az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is vizsgál: ennek során hatalmas mennyiségű részecskét juttatnak a magas légkörbe.
Már több szabadalom is létezik, amely olyan eljárásokat ír le, ahol mikrométeres polimer-részecskéket bocsátanak ki akár 20 kilométeres magasságban, így potenciálisan „teraméretű” forrását teremtve a szándékosan a levegőbe juttatott mikroműanyagoknak és azok kihullásának.
A kutatás rámutat: az esővíz már most is tartalmaz mikroműanyagokat, például az autógumik, a műszálas textíliák és ruhák kopása miatt.
A műanyag nem lehet tovább „válasz minden tervezési kérdésre”
A jelentés célja, hogy az embereket egyéni és közösségi lépéseken keresztül segítse saját kitettségük csökkentésében.
„A kitettség folyamatosan jelen van, nemcsak az általunk ismert termékekből, hanem olyan rendszerekből és folyamatokból is, amelyekre a legtöbben soha nem gondolnának” – mondja Leslie.
„Nem pusztán a hulladékról vagy a környezetszennyezésről van szó, hanem azokról az anyagokról, amelyeket a gyártók beépítettek a világunkba, és azokról a részecskékről, amelyeket folyamatosan kibocsátanak az élettereinkbe.”
A jelentés arra szólítja fel a döntéshozókat, hogy érvényesítsék az elővigyázatosság elvét, gyorsítsák fel az egészségügyi hatásvizsgálatokat, és a „bénító elemzések” helyett a megelőző intézkedéseket helyezzék előtérbe.
„Amikor a műanyag már nem lesz szinte minden tervezési kérdésre a válasz – a teafilterektől a törölközőkig, a játékoktól kezdve mindenre –, az emberiségnek esélye lesz megfékezni a mikroműanyag-vihart” – teszi hozzá Leslie.