100 éves a 66-os út, Amerika legendás országútja

Az Egyesült Államokbeli 66-os út, a legendás, mintegy 3 940 kilométer hosszan Chicago (Illinois) és Santa Monica (Kalifornia) között húzódó országút idén 100 éves, fontos mérföldkövet jelölve a világ egyik legikonikusabb autós útvonalának történetében.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

John Steinbeck író gyakran „az utak anyjának” nevezte a 66-ost, amely a harmincas évek Dust Bowl-vándorainak létfontosságú mentőövétől mára a tipikus amerikai országúti utazássá vált.

Miközben ma már gyorsabb autópályák kötik össze az ország nagyvárosait, a 66-os út továbbra is vonzza az utazókat világító neonfelirataival, retró étkezdéivel és felújított moteljeivel.

Az út menti minden megálló betekintést enged azoknak a közösségeknek az életébe, amelyek formálták a 66-ost, és megmutatja a lassabb, nosztalgikusabb utazás maradandó vonzerejét.

Illinois

Chicago régóta az ország egyik gazdasági motorja: tengeri kijárattal és olyan vasútvonalakkal rendelkezik, amelyek az ország minden szegletét összekötötték. Az 1920-as években Cyrus Avery oklahomai üzletember, akit a 66-os út atyjának tartanak, felismerte, hogy hamarosan az autók uralják majd a közlekedést, és a Windy City, vagyis Chicago tökéletes kiindulópont lesz az általa megálmodott útvonalhoz.

A szövetségi közúthálózat feltérképezésével megbízott testület tagjaként Avery a 66-os számot választotta. Tudta, hogy ez a két azonos számjegy jól hangzik, könnyen reklámozható, és beleég a sofőrök emlékezetébe.

Néhány utazót inkább az ételek, mint a táj motiválnak, és bőven van miből válogatni: házi piték szeletei, sűrű turmixok, sajtburgerek és mindenféle rántott finomság várja őket.

Az illinoisi fővárosban, Springfieldben működő Cozy Dog Drive In az egyik azon számos étkezde közül, amelyek a 66-os út mentén születtek, és pálcikára szúrt bundás virslijei kiállták az idők próbáját. A harmadik generációt képviselő tulajdonos, Josh Waldmire szerint a recept titkos.

Waldmire nagyapja, Ed felismerte, milyen lehetőség rejlik ebben a gyorsan, útközben is könnyen fogyasztható ételben, és olyan rendszert dolgozott ki, amelyben a virslik függőlegesen sültek az olajban.

Missouri

A 66-os út bővelkedik kanyarokban és fordulatokban, és nem meglepő, hogy a különc út menti látványosságairól híres országút az ország leghíresebb folyóját is a modern mérnöktudomány egyik legszokatlanabb hídján keresztezi.

Ahogy az út St. Louis felé közeledik, a 1,6 kilométer hosszú Chain of Rocks Bridge több mint 18 méterrel emelkedik a Mississippi folyó fölé.

Később a mérnökök egyenesebb, nagyobb sebességre tervezett átkelőt építettek, a gyenge kereslet pedig megmentette az eredeti hidat a szétvágástól és a MÉH-teleptől. Ma már kizárólag gyalogosok és kerékpárosok használhatják.

Missouriban az egyik út középső zöldsávjában alakították ki a St. Robert Route 66 Neon Parkot, ahol olyan „árva” neonreklámokat állítottak ki, amelyek egykor arra csábították az autósokat, hogy megálljanak bizonyos helyeken és vállalkozásoknál az országút mentén. Ezek a gyakran kézzel készített táblák nemcsak moteleket, kávézókat és benzinkutakat jeleztek, hanem népi művészeti alkotások és a helyi kultúra szimbólumai is voltak.

Kansas

A Napraforgó Állam területén csak egy rövid szakaszon halad a 66-os út, ám annál emlékezetesebb: itt található Galenában a Kan-O-Tex benzinkút. Ez a klasszikus út menti kiszolgálóhely ihlette a Pixar 2006-os animációs filmjét, a „Verdák (Cars)” című alkotást.

John Lasseter rendező és stábja országúti túrákat tettek a 66-os úton, utánajártak a történelemnek, és olyan részleteket kerestek, amelyek életre kelthetik a filmet. Galenában figyeltek fel arra az öreg darus teherautóra, amely a Matuka (Tow Mater) nevű szereplő alapjául szolgált. A történet nem állt messze a valóságtól: számos, egykor nyüzsgő kisváros – akárcsak a kitalált Radiator Springs – majdnem teljesen eltűnt, miután az autópálya elkerülte őket.

Kansasban található a Brush Creek Bridge, más néven Rainbow Bridge is. A híd szerepel a Történelmi Helyszínek Nemzeti Jegyzékében, és a James Barney Marsh által tervezett beton ívhidak kevés megmaradt példáinak egyike.

Oklahoma

A 66-os út egyes szakaszain valódi veszély fenyegette az utazókat, különösen a fekete autósokat, akik a Jim Crow-korszakban ellenséges, szegregált térségeken haladtak keresztül. A Green Book – az 1936-ban Victor Hugo Green által először kiadott útikönyv – azoknak a szállodáknak, éttermeknek és benzinkutaknak a listáját tartalmazta, amelyek kiszolgálták a fekete vendégeket.

A Luther közelében álló Threatt Filling Station nem szerepelt a Green Bookban, mégis menedéket jelentett – nemcsak tankolásra, hanem barbecue-ra és baseballra is. Az immár a Történelmi Helyszínek Nemzeti Jegyzékében is szereplő kút volt az egyetlen ismert, fekete tulajdonban lévő és fekete üzemeltetésű benzinkút a 66-os út mentén.

A 66-os út mentén sok az elhagyatott épület és az elkopott tábla, Sapulpában, Tulsa közelében azonban ma is áll egy, az országút kitartó szellemét megtestesítő példa. A felújított Tee Pee Drive-In autósmozi visszarepíti a látogatót az 1950-es évekbe, amikor az egyre erősebb autós kultúra országszerte autósmozik ezreinek adott lendületet.

Az 1949-ben épült autósmozit 1950 tavaszán nyitották meg hivatalosan John Wayne „Tycoon” című filmjének vetítésével. Akkoriban azon kevés autósmozi közé tartozott, ahol burkolt, aszfaltozott felhajtóutak vezettek a parkolóhelyekhez. Az évtizedek során átvészelt egy tornádót, egy, a büfét porig romboló tűzesetet és több betörést, mielőtt több mint húsz évre bezárták. 2023-ban nyitott meg újra.

Texas

Ha egy pillanatra nem figyel, könnyen elszáguld mellette, mégis kötelező megálló minden 66-os úti túra során az Amarillóban található Cadillac Ranch. A látogatók évtizedek óta festékszóróval pingálják a tíz, régi időket idéző Cadillacet, és közben az idő mulandóságán töprengenek, akárcsak Bruce Springsteen az azonos című, 1980-as dalában.

A hely valójában nem tanya, hanem egy 1974-ben létrehozott köztéri műalkotás, amelyet az Ant Farm nevű művészeti és építészeti kollektíva alkotott. A félig, orral lefelé, 60 fokos szögben a földbe süllyesztett autókat eleinte célba lövésre használták, mások pedig a fémbe karcolták a monogramjukat. A festékszórós dekorálás csak később terjedt el.

Adrianba érve pontosan az út felénél járunk. Néhány lépésre attól a fehér vonaltól, amely a 66-os út közepét jelzi, található a Midway Cafe, ahol a „csúnya piték” csak a nevükben csúnyák.

Ha még mindig éhes, térjen vissza Amarillóba, és próbálja ki a The Big Texan étterem 2 kilós steakjét és a hozzá kínált köreteket. Ha egy órán belül mindent megeszik, a vacsora ingyen van.

Új-Mexikó

A 66-os út több mint fele szuverén őslakos amerikai területeken halad át, gyakran olyan útvonalakat követve, amelyeket a törzsek már jóval a betelepülők érkezése előtt használtak. Akárcsak a 19. századi vasút, az országút is új kereskedelmi korszakot nyitott, ugyanakkor táplálta az út mentén élő kultúrákkal kapcsolatos sztereotípiákat.

A történelmi országút mentén ma is látni megfakult, omladozó utalásokat tipikre és tollas fejdíszekre. Ezeket a szimbólumokat az út menti árusok könnyen kisajátították reklámcélokra, ám korántsem tükrözték a környéken élő, egymástól is különböző őslakos kultúrákat.

Ma már maguk a törzsek mesélik el saját történeteiket, és mutatják be alkotásaikat, legyen szó kerámiáról, gyümölcspitékről vagy versekről.

Albuquerque büszkélkedhet a 66-os út leghosszabb, egybefüggő városi szakaszával. Ez a mintegy 29 kilométer több lakó- és üzleti negyeden halad keresztül, a történelmi Óvárostól Nob Hillig.

A ma már Central Avenue néven futó egykori 66-os út mentén számos régi autós motel és neonreklám új életre kelt. Más táblákat újragondolnak: dísztárcsákat, látványos, lowriderek ihlette fényezést és Új-Mexikó klasszikus sárga-piros rendszámtábláit használják, tisztelegve a városban ma is élő autós kultúra előtt.

Arizona

Jackson Browne zenész a hetvenes évek elején saját országúti túráján járt, amikor lerobbant az autója Winslowban. Az élmény ihlette az Eagles „Take It Easy” című slágerének szövegét. A dal azonban korántsem az egyetlen, amely nélkül elképzelhetetlen egy 66-os úti lejátszási lista.

Bobby Troup a negyvenes években írta meg a „(Get Your Kicks on) Route 66” című dalt, amely az amerikai országúti kultúra egyik klasszikus himnusza lett. Nat King Cole, Chuck Berry, a The Rolling Stones és a Depeche Mode is feldolgozta az évtizedek során, mindegyikük a saját stílusában.

Ha ön is megáll egy saroknál Winslowban, ne lepődjön meg, ha valaki odasétál egy gitárral, és elkezdi pengetni saját országúti kedvenceit.

Mielőtt elhagynánk az államot, érdemes felkeresni az egykor aranybányászváros Oatmant, ahol vadnyugati hangulat, napi megrendezett „pisztolypárbajok” és a városka szabadon kószáló, kedvelt szamarai várják a látogatókat. Oatman a 66-os út egyik eredeti nyomvonalán feküdt, amely a Black Mountains veszélyes hágóin vezetett át, ám az ötvenes évek útfejlesztései után az új útvonal már elkerülte a települést.

Kalifornia

Az egykor sivatagi oázisnak számító Roy’s Motel & Café Amboyban a 66-os út egyik emblematikus látnivalója. Az ég felé törő neonreklám a teljes útvonal egyik legtöbbet fényképezett pontja. Odabent a világ minden tájáról érkező vendégek által otthagyott bankjegyek borítanak egy falat, az út túloldalán pedig cipőkkel, pólókkal és más ruhadarabokkal feldíszített „ruhafogas” emelkedik ki a sivatag talajából.

Az országút Mojave-sivatagon átvezető szakasza különleges magányélményt kínál. Az aszfalt helyenként felrepedezett, a táj pedig átveszi az irányítást: jukkafákat, hatalmas, nyílt tereket és ősi vulkáni tevékenység nyomait tárja a szem elé.

A környék nagy része ma is beépítetlen, így a táj nagyon hasonlít arra, amilyen akkor lehetett, amikor 1926-ban kijelölték a 66-os utat.

Miután átverekedtük magunkat a gyakran beduguló Los Angelesen, az ikonikus Santa Monica Pier jelzi az út végét, ahol szinte állandó a fesztiválhangulat: folyamatosan érkeznek a nézelődők és a fellépők.

Habár a 66-os út számos szakasza mára lepusztult, a Csendes-óceán lélegzetelállító látványa emlékeztet arra, milyen álmokat tett lehetővé ez az országút az elmúlt száz évben.

Kulcsfontosságú megállók a 66-os út mentén

• Chicago, Illinois: a 66-os út kiindulópontja; Cyrus Avery víziója
• Springfield, Illinois: az ikonikus Cozy Dog Drive In otthona
• St. Louis, Missouri: a Chain of Rocks Bridge átkelése a Mississippi fölött
• St. Robert, Missouri: a Route 66 Neon Park felújított, régi neonreklámokkal
• Galena, Kansas: Kan-O-Tex benzinkút; a Pixar „Verdák” filmjének ihletője
• Brush Creek, Kansas: a Történelmi Helyszínek Nemzeti Jegyzékén szereplő Rainbow Bridge
• Luther, Oklahoma: a Threatt Filling Station, történelmi fekete tulajdonú megálló
• Sapulpa, Oklahoma: Tee Pee Drive-In autósmozi, amely az 1950-es éveket idézi
• Amarillo, Texas: a Cadillac Ranch köztéri műalkotás
• Adrian, Texas: a 66-os út közepe; a Midway Cafe otthona
• Albuquerque, Új-Mexikó: az út leghosszabb, egybefüggő városi szakasza
• Winslow, Arizona: zenei örökség, az Eagles „Take It Easy” című dalához kapcsolódva
• Oatman, Arizona: vadnyugati hangulatú város a 66-os út egyik eredeti nyomvonalán
• Amboy, Kalifornia: Roy’s Motel & Café; klasszikus út menti jelképes állomás
• Mojave-sivatag, Kalifornia: festői, beépítetlen országúti szakasz
• Santa Monica, Kalifornia: a végpont a Santa Monica Pieren, a Csendes-óceán partján