Jó megoldás nincs, és már választás se nagyon maradt, de még a kivitelezhetőbb forgatókönyv is csak akkor működik, ha mindenki személy szerint felelősséget vállal.
HIRDETÉSA koronavírus gyors terjedésének következményei egyelőre beláthatatlanok, erre figyelmeztetnek a kutatóintézetek, amelyek természetesen ettől függetlenül nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy legalább nagy vonalakban előrejelzéseket készítsenek.
Két drámai forgatókönyv
Az Imperial College London az amerikai és a brit helyzetet elemezte, és ennek alapján két forgatókönyvvel számol a járvány lefolyásának körülményeit és időtartamát latolgatva. Az egyik a járvány mérséklése, a másik a járvány elfojtása. A kormányok e két stratégia közül választhatnak, de csak elvileg – ez derül ki a kimerítő tanulmányból. A járulékos gazdasági veszteségek mérlegelésénél ugyanis sürgetőbb feladat, hogy elkerüljék az egészségügyi ellátórendszer összeomlását, vagyis meg kell akadályozniuk, hogy egyszerre nagyon sokan szoruljanak kórházi ápolásra.
Mérséklés vagy elfojtás – igazából már nem kérdés
A járvány mérséklése azt jelenti, hogy a fertőzötteket és a gyanús eseteket elkülönítik, közvetlen környezetüket otthoni karanténba utasítják, a veszélyeztetett csoportokat pedig távol tartják a közösségi terektől 3-4 hónapon át. Így az egészségügy terhét kétharmadával, a halálos áldozatok számát akár felével is csökkenteni lehet a járvány mélypontján. Ennek a stratégiának az a célja, hogy a társadalom minél nagyobb hányada átessen, és így immunitást szerezzen az új koronavírus ellen, ami idővel önmagában is elég ahhoz, hogy megállítsa a járványt.
Ez a megoldás hosszabb távon tűnik eredményesnek, mert a kialakuló úgynevezett nyájimmunitás védelmet nyújt a járvány kiújulása ellen, a küzdelem idején viszont a vizsgált államok esetében több százezer halálesetet vetít előre, és nem jelent megoldást az egészségügyi ellátórendszer kapacitásainak elégtelenségére sem.
A járvány elfojtása szigorúbb és szélesebb körű intézkedéseket igényel, a kormányok ebbe az irányba indultak el az elmúlt hetekben csúszásokkal, késésekkel. A cél, hogy mindenkit otthon tartsanak, és ezzel párhuzamosan felszámolják a társadalmi érintkezés minden lehetőségét, hogy ezzel fizikailag megakadályozzák a vírus továbbadását.
Ez megmentheti az egészségügyi ellátást, és nagyban csökkentheti az áldozatok számát, de ezek az eredmények rendkívül törékenyek. Ugyanis csak addig fenntarthatóak, amíg az intézkedések élnek, ugyanis óriási a kockázata annak, hogy ezek feloldásával a járvány visszatér. Ezt egyedül védőoltással lehet elkerülni, de az új koronavírus elleni vakcina piacra dobásáig a legbizakodóbb becslések szerint is hátravan még legalább egy év. A gazdasági károkat – azok minden társadalmi következményével - azonban ennyi ideig lehetetlen ellensúlyozni.
A felelősséget minden egyes ember személyesen viseli
A kutatók szerint bármennyire kockázatos is, nincs más megoldás, mint elfojtani az éppen most Európában tomboló járványt, mert a mérséklő stratégia kivitelezhetetlen a leggazdagabb államok egészségügyi ellátórendszere számára is. Csakhogy ennek sikere – legyen akár időleges is - nem a kormányok, hanem az egyes ember elszántságán múlik.