Az anyák mentális egészségét viszont nagyon is megviseli a szülőség.
HIRDETÉSJavul a szülők mentális egészsége és fizikai közérzete, ha gyermekük vagy gyermekeik elhagyják otthonukat - derül ki egy frissen publikált tanulmányból.
A kutatás - melyet Christoph Becker, Isadora Kirchmaier és Stefan Trautmann végzett a heidelbergi egyetemen - úgy találta, hogy azoknak az idősebb embereknek, akiknek gyermeke van, jobb a közérzete és kevésbé hajlamosak a depresszióra, mint gyermektelen kortársaik - feltéve, hogy gyermekeik már nem élnek velük. Akkor ugyanis, ha a gyerekek még otthon éltek, ennek épp az ellenkezőjét tudták bizonyítani.
"A szülőség, a házasság és a baráti-rokoni kör megléte mind hozzájárul az idősebb emberek jó közérzetéhez és mentális egészségéhez" - írják a tanulmányban, melyhez 16 európai ország 55 ezer, 50 év feletti lakosától gyűjtöttek adatokat. - "A családi állapot meghatározó szerepet tölt be a mentális egészség és a jó közérzet szintjén. Aki házasságban vagy partnerrel élt, annak jobb volt mind a közérzete, mint a mentális egészsége, a szülőségnél viszont nem találtunk egyértelmű kapcsolatot."
Attól függően, hogy a szülő épp mely életciklusában van, változtak az eredmények - írják. Annyi azonban bizonyosan elmondható, hogy azok az idősebb szülők, akiknek élő kapcsolata volt a gyerekeivel, azok jobban érezték magukat, és a szülőség pozitív hozadékai is jobban érezhetőek voltak idősebb korban. Ilyen pozitívum, hogy még ha a gyerekek nem is laktak egy háztartásban idősebb szüleikkel, továbbra is az elsődleges társas támogatást nyújtották nekik."
Az anyák mentális egészségét jobban megviseli a szülőség
A kutatásból az is kiderül, hogy a szülőség nagyobb terhet ró az anyák mentális egészségére, mint az apákéra. "A szülőség nem függ össze a szellemi egészség javulásával. A depresszió veszélye különösen nagy a nőknél, akik gyengébb fizikai erőnléttel és a szülői feladatok miatti megnövekedett stresszel kell szembenézzenek, de kevésbé érinti azokat a nőket, akiknek partnere is kiveszi a részét az ezzel járó terhekből."
"Ez egyáltalán nem meglepő" - reagált Alexandra Zikunov, az egyik legnagyobb német női magazin, a Brigitte szerkesztője az Euronews-nak a fentiekre.
Alexandra baráti körében ő volt az első, akinek gyereke lett, így viszont nem volt olyan szerepmodell a közvetlen környezetében, akit követhetett volna. Férjével nem sokat gondolkoztak a szülés előtt azon, hogyan fogják egymás közt felosztani a gyerek körüli teendőket.
"Fogalmam se volt róla, hogy ennyit fogunk beszélni a gyerekkel kapcsolatos teendőkről, miután megszületett" - mondta az asszony, aki a Németországban általánosnak mondható, egy éves anyasági szabadságot kérte ki - miközben a férje csak két hónapot vett ki a munkából. Mint sok más pár esetében is, náluk is a férj keresett jobban, így nem engedhették meg, hogy az ő keresete hosszasan kiessen.
"Csak miután a második gyermekünk is megszületett és még több súly nehezedett rám, jöttem rá, hogy ez a gondolatmenet mennyire abszurd". Azóta Alexandra és a férje 50-50 százalékban osztják meg a szülői feladatokat, és azon vannak, hogy a gyerekek körüli teendőket is egyenlő arányban osszák el. Mindezt a feleség azzal indokolja, hogy a tradícionális szülői minta, melyben az anya áldozza fel magát, ma már nem értelmezhető a munka világában.
"A nők ma már kereshetnek ugyanannyit, vagy akár többet is, mint a férjük. Logikus lenne, ha ezek után a férj azt mondaná: 'Én már most is többet keresek, mint te, úgyhogy kevesebb órában is dolgozhatok vagy maradhatok otthon tovább is a gyerekkel, hogy te se ess ki évekre a munkából'"
Dr. Klaus Preisner, a zürich-i egyetem szociológusa szerint "a hagyományos modell még minidig létezik, sőt, még mindig ez az uralkodó minta és a gyerekek nagy része ebben nő fel."
Így volt ez Alexandra esetében is, aki hosszú ideig az elsődeleges gondviselő volt a gyerek születése után. A fordulópontot az hozta el, mikor második gyermeke születése után egy hétvégére elutazott, a gyerekeket pedig a férjére hagyta. "Mivel egyedül voltam, végre foglalkozhattam magammal, kiélvezhettem az időt, gondolkozhattam. Nem kellett folyton megszakítanom a gondolatmenetet, mert valamit el kellett intézni, vagy mert a gyerkeek sírni kezdtek. A férjem az elmúlt egy év minden napján érezhette ezt, én pedig nem?"
Miután hazament, alternatív megoldást javasolt a férjének: minden 6-8 hétben egyszer egyikük elmehet egy hétvégére szabadon. Ez pedig segít nekik a mindennapi nehéz helyzetek elviselésében is, a szabad hétvégén pedig van lehetőségük feltöltődni.
"A hagyományos szülői szerepek annyira mélyen gyökereznek a társadalomban, hogy a nőknek igazi gondot jelent, ha el akarnak ettől szakadni. Az idősebb nők közükl sokkal többet sújt a szegénység, mint a férfiaknál, mivel még ma is minden második házasság válással végződik, és azok a nők, akik otthon maradnak, vagy csak részmunkaidőben dolgoznak a család érdekében, gazdaságilag a férjüktől függnek."