NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Orfeusz az alvilágban: vizuális és vokális pirotechnika

Együttműködésben a
Orfeusz az alvilágban: vizuális és vokális pirotechnika
Írta: Andrea Buring
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

hj

A salzburgi fesztivál csúcspontja Offenbach: Orfeusz az alvilágban című nagyoperettje. Egy történet a házasság frusztrációjáról, mennyről és pokolról, a nevetés garantálva. A görög mitológia találkozik a kánkánnal: ez az Orfeusz az alvilágban. Az antik világ tökéletes paródiája a Musica adásában.

A főszerepekben a koloratúr szoprán, Kathryn Lewek és a tenor Joel Prieto. A karmester, Barrie Kosky újraértelmezte a híres művet, egy pimasz és merész produkciót hozott létre, ami akkora visszhangot keltett, mint az 1850-es években az eredeti darab.

Joel Prieto, tenor:

- Annyival előrébb jár a koránál: a szexuális szabadság, a házasság szentsége. Olyan, mintha viccet csinálna belőle. Az első jelenet Eurüdiké és Orfeusz között igazából egy harc egy romokban lévő házasságban. Utálják egymást.

Az egyszerű halál helyett Eurüdiké inkább a végzetét választja, na meg a szeretőit.

Kathryn Lewek, szoprán:

- Itt van ez a felszabadultság benne, ami ellenállhatatlan, és különösen, ha a feminizmusra gondolunk 2019-ben, ami egy folyamatos harc, de 1858-ban természetesen ez teljesen új koncepció volt. A legnagyobb kihivás az atletikusság a színpadon kombinálva a hangzással. A legtöbbször lejövök a színpadról, és csak lihegek, vizet iszom, és izzadok. Azután visszamenni, és fenntartani ezt az energiát végig a darabban, ez a legnagyobb kihívás.

Joel Prieto, tenor:

- Néha csak nézed a jelenetet, és arra gondolsz: nem kéne, hogy tetsszen, de tetszik. Az a fajta komédia, ami kicsit kényelmetlen is. Egy kicsit túl sikamlós néha.

Kathryn Lewek, szoprán:

- Zeneileg a kedvenc részem a vége. Eurüdiké átéli azt a felszabadító pillanatot, amikor játszik a táncos fiúkkal. És ez egyszerre vokális és vizuális pirotechnika. És azután természetesen ott a kánkán. Ez annyira ikonikus, hogy szinte elképesztő, hogy tényleg hallani a színpadon, és hallani, hogy honnan származik, hol helyezkedik el a darab szövetében.

Joel Prieto, tenor:

- Ez olyan darab, hogy pislogni sem tudsz elejétől a végéig. Nem akarsz semmit elmulasztani.

A riport a salzburgi Arcotel Castellani támogatásával jött létre.

Újságíró • Rippel Veronika

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén

Barcelonában a Rigoletto