Fájez esz-Szarrádzs szerint az európai beavatkozás rontott a helyzeten Líbiában. Interjú.
Fájez esz-Szarrádzs, az ENSZ által támogatott líbiai Nemzeti Egyetértés Kormányának miniszterelnöke volt a Global Conversation vendége. Halifa Haftár tábornok Tripoli elleni offenzívája mellett Európa Líbiában betöltött szerepéről, és országa demokráciához és stabilitáshoz vezető rögös útjáról beszélt nekünk. A riporter: Anelise Borges.
Épp most érkezett egy európai turnéról, több uniós vezetővel is találkozott, hogy növelje a kormánya támogatottságát. Mit mondtak önnek ezek a vezetők? Ígértek valamit?
Szerintem a négy európai fővárosban tett túrám sikeresnek nevezhető. Olaszországgal kezdtem. Azért találkoztam ezen országok vezetőivel, hogy elmagyarázzam nekik az igazat arról, mi történik most Tripoliban. Az igazat az agresszióról. A támadó megpróbálta igazolni az offenzíváját, de most már egyértelmű számukra is, hogy mi történt. Elmagyaráztam azt is, milyen következményei lehetnek a támadásnak a terrorizmus vagy az illegális bevándorlás, a humanitárius helyzet tekintetében. Szerintem az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is egyértelművé tették a közleményükben: elítélik a Tripoli elleni hadműveletet, és azt, amit Halifa Haftár milíciái tesznek.
Katonai támogatást is ígértek?
Nem azért utaztunk ezekbe az országokba, hogy fegyvereket, felszerelést kapjunk. Líbia ellen jelenleg fegyverembargó van érvényben, és ez a kormányra is vonatkozik. Egy dolgot mindig is egyértelműen hangsúlyoztunk: ezt az embargót minden oldalról fenn kell tartani. Ennek viszont pont az ellenkezője történt. Az egyik felet folyamatosan támogatják mindenféle fegyverrel és felszereléssel, éjjel-nappal, a szárazföldi és a tengeri határokon keresztül. És ami még rosszabb, ez a támogatás olyan országoktól érkezik, melyeket mi a szövetségeseinknek gondoltunk.
Hivatalos közleményeket adtak ki, miközben a repülőgépeik célkeresztjében az ország fővárosa volt. Az ellenfelünk épp azért döntött a politikai helyett a katonai megoldás kikényszerítése mellett, mert a hatalmas katonai támogatás elhitette vele, hogy át tudja venni a hatalmat egy puccs segítségével.
A külföldi országok beavatkozásának komoly múltja van az országában. Rosszabbá tették a helyzetet?
Egyértelműen. A 2011 óta tartó külföldi beavatkozásnak negatív hatása van, bonyolultabbá tette a politikai és biztonsági szituációt, és elnyújtotta a válságot. Erről nyíltan beszéltünk eddig is. Bízunk benne, hogy felhagynak a beavatkozással, de azt is reméljük, hogy eközben a nemzetközi közösség egyértelműen ki fog állni mellettünk, azért, hogy visszatérhessünk a stabilitás és biztonság politikai útjára.
És mi a helyzet az Egyesült Államok szerepével? Úgy látszik, Donald Trump elnök változtatott országa álláspontján, telefonon beszélt Halifa Haftárral. Mennyire fontos ez a hívás a tábornok számára? Mit érhet neki az amerikai támogatás? És ön, beszélt az amerikai elnökkel?
A mi telefonbeszélgetésünkre nem került sor. Viszont megismertük az Egyesült Államok álláspontját, az ország külügyminisztériumának közleményéből. Pompeo úr nevén nevezte a dolgokat, ellenségünket Haftár milíciájának nevezte. Szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy milyen emberi jogi jogsértések zajlanak ma. Gyerekkatonákat toboroznak, nem tartják tiszteletben az elhunytakat, civileket is támadnak. Szerintem ezzel mindenki tisztában van, az Egyesült Államok is.
Halifa Haftár azt állítja, hogy véget tud vetni a káosznak Líbiában. És azt, hogy az ön kormányát a nyugatnak nem tetsző milíciák és szervezetek támogatják. Erre mit mond?
Beszélhetünk a Nemzeti Egyetértés Kormányának eredményeiről. Mindig is a béke előmozdítói voltunk, és most is azok vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy Líbia problémáit politikai, és nem katonai úton kell megoldani. Egyértelműen így látjuk, és a legtöbb külföldi hatalom egyetért velünk ebben. Vajon úgy lehet stabilitást elérni Líbiában, hogy gránátokkal árasztjuk el a lakóövezeteket? Hogy kórházakat veszünk célba? Vagy hogy gyerekkatonákat toborzunk, és elüldözünk a lakóhelyéről százezer embert? Ezen lépések bármelyike elvezethet a stabilitáshoz?
Szerintem a stabilitáshoz vezető helyes út tisztán látszik. Mi egyeztetéseket folytattunk az összes külső és belső érdekelt féllel azért, hogy Líbia stabilabb legyen, és a választásokon a líbiai emberek dönthessenek arról, hogy kik vezetik az országot. Biztonsági megállapodásokat kötöttünk meg, és feltartóztattuk a fegyveres csoportokat. Ami a kőolajat illeti: amikor hatalomra kerültünk Tripoliban, százötvenezer hordónyit exportáltunk. Most közelítünk a másfél millió hordóhoz. Ezekre az eredményekre büszkék vagyunk. És ezek az eredmények a bizonyítékai, hogy jó úton járunk.
Miközben beszélünk, százak, talán ezrek harcolnak a fronton. Meddig bírják ezt így? És milyen békét tud elképzelni Líbiának?
Halifa Haftár megpróbálta elhitetni, hogy van egy szervezett hadserege, de most már egyértelmű, hogy nem ez a helyzet. Ezek bűnözőcsoportok, ideológiai szerveződések, törvényen kívüliek és gazemberek. És ő arról próbálta meggyőzni őket, valamint a nemzetközi közvéleményt is, hogy ez egy professzionális hadsereg.
Megvédjük a fővárosunkat, megvédjük az összes líbiai közös álmát egy civilizált állam létrehozásáról. Ez az első számú célunk most. És eközben továbbra is azt gondoljuk, hogy a megoldás nem katonai. Megpróbálta elfoglalni a fővárosunkat, azt mondta, hogy ez 48, 72 óra alatt sikerülni fog neki. De már több mint 50 napja harcol, és ennek egyre jobban látszanak a hatásai. Százezer belső menekült, halottak, rokkantak. Ha a támadó vállalja ezért a felelősséget, és leállítja a hadműveletet, akkor újra tárgyalhatunk a politikai megoldásról, megegyezhetünk a részletekről.